Szegeden "növelő közösségre", barátokra talált. 1931 őszén alakult meg a baloldali szellemiségű Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tizenöt taggal. Köztük az ismertebbek Radnóti Miklóson kívül: Baróti Dezső, Buday György, Hont Ferenc, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor. A Kollégium kiállításokat rendezett, könyveket adott ki, előadóesteken az irodalom, a néprajz, a művészet és a szociológia időszerű kérdéseivel foglalkozott. A költő a Kollégium révén került szorosabb kapcsolatba a szocializmus eszméivel és a hazai munkásmozgalommal. A "szegedi fiatalok" forradalmárnak és szocialistának tudták magukat. Bekapcsolódtak a munkás természetjáró- és kultúrmozgalomba. Radnóti nemcsak a szegedi munkásotthon szavalókórusában vett részt, hanem maga is írt verseket a munkáskórus számára. – Az egyetemen legkedvesebb professzorai közé tartozott a piarista szerzetes Sík Sándor (1889–1963), aki maga is költő, műfordító volt. 1931 tavaszán már második könyve hagyta el a sajtót, az Újmódi pásztorok éneke. Április 11-én a királyi főügyész elrendelte a kötet elkobzását, és bűnvádi eljárást indított a költő ellen "szemérem elleni vétség és vallás elleni kihágás" miatt.
Az utolsó sorok a halál és az elmúlás gondolatait fejtik ki: Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja a helyét s a földre perdül. Ajánlom ezt a harminc oldalnyi irományt fiatalnak, felnőttnek és idősebbnek egyaránt, hiszen stílusa magához húz, tartalma lebilincsel, mondandója pedig örök érvényű, amely mögött ott van Radnóti Miklós is. Kiemelt kép:
Vannak, akiket elbűvölnek a versek, vannak, akik messzire kerülik, és valahol a kettő között állnak a közönyösök; én talán közönyösnek számítok. Utoljára gimnáziumban olvastam magamtól verseket és akkor is csak azért, mert kötelezőnek mondták. Inkább (szép)próza párti vagyok, de ha a hétköznapokban szembejön velem egy vers – akárcsak az idézetek –, nem feltétlenül térek ki előlük. Nem ismerem behatóbban Radnóti Miklós élettörténetét, munkásságát, nem vagyok rajongója, így tényleg csak és kizárólag a pillanatnyi benyomásaimra hagyatkozhatom. Engem mindig megrendítenek a gyerekszemmel írt történetek. Oka, hogy felnőttként többnyire tudatosan tuszkoljuk mélyre a felejtésre szánt dolgokat, már nem hozzuk olyan őszintén felszínre, mint annak idején. Valahol ez védekezési mechanizmus, mely eleinte nem eredményez kemény kitinpáncélt, még kopogtat rajta az érzékelés, így a temetnivalók, melyek sérülést okoztak, melyekhez naivan vagy ártatlanul álltunk, képesek utat törni maguknak. Sokan azt mondják, hogy egy költő maradjon csak a kaptafánál, de szerintem van valami különleges és földtől elrugaszkodott abban, mikor egy addig kizárólag lírával foglakozó ember prózaírásra adja a fejét.
Radnti Miklsra, a kltre ma mr gy tekint az irodalomtrtnet-rs, hatalmas pldnyszmban megjelen verseinek olvasi s a klfld is ahol mveit ismerik, mint felszabaduls eltti irodalmunk egyik legnagyobb alakjra. Kézsebészet műtét nélkül, injekcióval | Mikortól mehetek biciklizni a kicsivel? Lucifer 2. Évad 5. Rész Online Vannak, akiket elbűvölnek a versek, vannak, akik messzire kerülik, és valahol a kettő között állnak a közönyösök; én talán közönyösnek számítok. Utoljára gimnáziumban olvastam magamtól verseket és akkor is csak azért, mert kötelezőnek mondták. Inkább (szép)próza párti vagyok, de ha a hétköznapokban szembejön velem egy vers – akárcsak az idézetek –, nem feltétlenül térek ki előlük. Nem ismerem behatóbban Radnóti Miklós élettörténetét, munkásságát, nem vagyok rajongója, így tényleg csak és kizárólag a pillanatnyi benyomásaimra hagyatkozhatom. Engem mindig megrendítenek a gyerekszemmel írt történetek. Oka, hogy felnőttként többnyire tudatosan tuszkoljuk mélyre a felejtésre szánt dolgokat, már nem hozzuk olyan őszintén felszínre, mint annak idején.
Őt küldték fel akkor Pestre rokonokhoz, orvosért, mindössze 11 évesen. Lényegében az életét övező titkok ezután kezdtek a felszínre bukkanni. "A fák félelmetes, toppanó, de mégis hangtalan mozdulattal lépnek elém, elállják folyton az utamat, szinte el kell taszítanom őket, hogy továbbjussak. Hátra-hátranézek, fehér árnyak lengnek mögöttem, olyanok, mint néha éjjel otthon, az ablakon, soványak, lengők, fejük jobbra-balra hajlik. […] Mint aki veszélyből szabadult, leteszem a tollat, a szívem ugrál, mintha szaladtam volna. Karomra hajtom a fejem. Az asztalból zúgást hallok, nedves szél fú lombok között. Élő korára emlékeznék a fa? " Összegezve, nem sok íróról gondolom azt, hogy – ha élne –, szívesen megismerném személyesen, de Radnóti ilyen volt. Egy különleges érzékenységű ember sorai ezek, ami lap-lap után kiérezhető. Olvasóját letűnt korba kalauzolja, mely igazi felfrissülést ad egy olyan világban, ahol – bár az internet kirobbanásával érthető módon – az írásbeli, sőt gyakran az élőszós kommunikáció is sok esetben pár odavetett karakterré degradálódik.
A haláltudat és az életöröm egyszerre van jelen életében és az utolsó évek költészetében is. – 1936-ban adta ki Járkálj csak, halálraítélt! című verskötetét. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1938-ban jelent meg életének utolsó verseskönyve, a Meredek út. Az élet megajándékozta azzal, hogy még kétszer eljutott Párizsba, 1937-ben és 1939-ben. – Ikrek hava című lírai naplója 1940-ben látott napvilágot. Verseinek cenzúrázása miatt többet kellett foglalkoznia műfordításokkal. Vas Istvánnal közösen kiadta Apollinaire válogatott költeményeit (1940), megjelentette La Fontaine válogatott meséit (1943) s Orpheus nyomában címmel összegyűjtött műfordításait (1943). A költő igazi szenvedéstörténete a háború éveiben kezdődött el a munkaszolgálattal. 1940. szeptember 5-én kapta az első behívó parancsot, s decemberig dolgozott. 1942 nyarától 1943 májusáig újra munkaszolgálatos volt. Egyre nehezebben viselte a kényszerű és megerőltető robotot, a megszégyenítő megaláztatásokat. – 1943. május 2-án áttért a katolikus vallásra: a keresztséget a budapesti Szent István Bazilikában vette fel Sík Sándor kezéből.