A sír sok mindent elfed! Bút, örömet, fényt, szerelmet; de ki gyermekét szerette, gondját sír el nem temette! Gyulai Pál: Magyar balladák (Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1909) - Festészet témakörből 20% kedvezmény CSAK MA! Kiadó: Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1909 Kötés típusa: Könyvkötői kötés Oldalszám: 224 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 19 cm x 13 cm ISBN: Megjegyzés: Hatodik kiadás. Nyomtatta a Wodianer F. és Fiai könyvnyomdája, Budapesten. Előszó A Franklin-Társulat felszólított, hogy Arany balladáit, Greguss Ágost magyarázataival, rendezzem újból sajtó alá. A megbízást elfogadtam; de az eredeti terv, munka közben, mintegy magától... Tovább Tartalom A ballada. Gramofon Online / Éji látogatás. Bevezetésül 5 A ballada neve 5 A románc neve 7 Az angol ballada és a spanyol románc 8 Az epikai dal két típusa 11 Mi az oka az epikai dal stil-különbségeinek? Alkonyat hajnalhasadás 1 rész teljes film magyarul Magdalena ruzsa eloadas Liptai claudia ikreket vár
Gramofon Online / Éji látogatás PageRank mérõ Gyulai Pál: Az éji látogatás / Nächtlicher Besuch Az éji látogatás *** Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. «Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám! » Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. ««Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám! »» Mond a másik s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi. «Édes anyám, gyujts világot! Gyulai pál éji látogatás videa. Nem tudom én, jaj, mit látok! Harmadik mond, mindenik sír - - Temetőben mozdul egy sír. Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sirból édes anyjok, S tova lebben a vak éjben, Haza felé, az ösvényen. Arca halvány, hangj' a régi, Fia, lyánya megösméri; Immár tőle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Az egyiket betakarja; Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja; Harmadikat ápolgatja. És ott viraszt a kis ágyon, Míg elalszik mind a három; Majd megindul, széttekinget, Keresi a régi rendet. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre tészi a ruhácskát; Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi.
Három árva sír magában elhagyott sötét szobában. Zivataros, hideg éj van, édesanyjuk kinn a sírban. "Édesanyám, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám! Mond az egyik, s el nem alszik, sóhajtása föl-fölhangzik. "Beteg vagyok, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám! " Mond a másik, s jajjal végzi, a fájdalmat kétszer érzi. "Édesanyám, gyújts világot, nem tudom én, jaj, mit látok! " Harmadik mond, mindenki sír... Temetőben mozdul egy sír. Megnyílnak a nehéz hantok, kilép sírból édesanyjuk, s tovalebben a vak éjben hazafelé az ösvényen. Arca halvány, hangja régi, fia, lánya megösméri. Immár tőle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Versek a szeretetről. Az egyiket betakarja, másikat fölfogja karja, elringatja, elaltatja; harmadikat ápolgatja. És ott virraszt a kis ágyon, míg elalszik mind a három. Majd megindul, széttekintget, keresi a régi rendet. Rendbehozza a szobácskát, helyreteszi a ruhácskát: Az alvókat hosszan nézi, csókját százszor megtetézi. Kakas szólal, üt az óra, el kell válni virradóra! Visszanéz a véghatárrul... Sír megnyílik, sír bezárul.