Németországban a -lar végződésű helynevekkel kapcsolatban érdekes volna megvizsgálni az Uslar (uszlár), Goslar (goszlár), Fritzlar (fricclár), Aßlar (ászlár), Wetzlar (vecclár), Dorlar (dorlár) helyneveket a hun-alán eredet szempontjából is. (A nevek eredete állitólag mind a római korba nyúlik vissza, de ezeket a hivatalos álláspont kelta eredetűnek tartja. ) Továbbá érdekes a Weimar melletti Oßmannstedt (osszmánstett) város helyneve is, melyet először 965-ben említenek Azmenstat néven. Ebben a városban találtak egy nagyon jelentős sírleletet, melyből egy keleti-gót nemesasszony csontváza került elő, hun kapcsolatokra utaló zsugorított koponyával és egy díszes sas-fibulával. Egyébként az itt említett városok mind az alánok ill. Magyar városok római never stop. hunok nyugati irányú útvonalába estek. Bernard chrach amerikai történész A History of the Alans in the West könyvében nagyszámú Alan helynevet ( Alaincourt, Allaines, Allains, Alains stb) mutat ki főleg Olaszországban az Alpok déli oldalán, Franciaországban, a Pireneusok mindkét oldalán.
De nyelvészeink több helynevünket is az alánok As, Ász, Os, Osz nevéből eredeztetik. A magyarokhoz csatlakozott alán törzsek, törzstöredékek neve ezek szerint az Aszlár, Azalar, Ozlar, Oslar, Ozlaar, Oszlár, Hozlar, Huzlar, Eszlár, Vzlar nevekben valamint a Varsány névben illetve ennek korábbi alakjaiban Uuosian, Wasciana, Wossyan, Vosyan, Uosian, Vasian, Ossian, Oziun, Ozyan, Oszián maradt fenn. Az Oszlár név osz előtagja a népnevet jelenti, a -lár végződése pedig, ami a török többesszám ragja, arra utal, hogy az alán törzsek török környezetben (kabar, besenyő, úz) érkezhettek hazánkba. Törzsek, népek nevei – Oszkó község. Szerintem az alán eredetű helynevekhez lehetne sorolni Asszony tartalmú helyneveinket is: Vasasszonyfa, Vasboldogasszony, Ostffyasszonyfa, Asszonyfapuszta stb. melyeknek első írott alakjai Ozun, Oschun, Ozzun, Azzon, Azun, Asson, Assun, Asscun valamint az Aszód, Aszó, Uszód (Vsud, Ussod), Ózd ( Ouzd, Ovzd) stb. helyneveinket is. Érdekes, hogy 1846-ban Aszódon Érdy János pogány sírokat talált, melyeket ő úz ( oğuz ejtsd ouz) eredetűnek tartott.
A korabeli kegyességhez, mint láttuk, hozzátartozott a kálvária létesítése is. Hogy mikor emelték a fehér szikláival a falu fölé magasodó ormon a kálváriát, nem tudjuk pontosan, de egy 1778-ból származó, az óbudaiakkal való határvitáról szóló térképen már mint hivatkozási pont jelenik meg. Bizonyos, hogy generációk hosszú sora ünnepelte meg itt a húsvétot, felkapaszkodva a meredek hegyoldalban. Magyar városok római never say never. A német családokat a XX. század közepén kitelepítették, a kálvária viszont a feltámadás reménységével, maradt. Rendbetételét az ezredforduló környékén a gercsei templomromot is megújító (Klebelsberg-díjjal és II. Kerületért Emlékéremmel is kitüntetett) Bognár Lajos atya kezdeményezte, és onnantól kezdve lett újra rendszeres célpontja a zarándoklatoknak, körmeneteknek is. Szerepelnek a szótárban a Magyar Királyság jelentősebb középkori várai a legfontosabb adataikkal (névváltozatok, hovatartozás, a vár megléte, mai állapota, helye). Az 1913-ban érvényben volt közigazgatási beosztást az 1000 lakosnál népesebb helységekkel és jelentősebb középkori várakkal, továbbá a mai Moldva 200 csángó vonatkozású települését megtalálhatjuk a 64 oldalas színes térképmellékletben.
A pannóniai városok Városfal, kövezett utcák, vízvezeték és csatornahálózat, közigazgatási és vallási intézmények székházai, közfürdők, vásárcsarnok, iskola, és amphiteatrum a városi életmód nélkülözhetetlen elemei voltak. Minden város típusterv szerint épült: azonos elv szerint tűzték ki utcahálózatát, építették ki központjában a fórumot, fürdőt és vásárcsarnokot. A lakóházak berendezése is a római igényeket tükrözte: folyóvíz, vízöblítéses WC, üvegezett ablakok, központi fűtés. Ezért érezte otthon magát Pannónia városaiban a hivatalos küldetésben járó állami tisztviselő, kereskedő. Savaria Savaria (Szombathely) Claudius császár alapította colonia volt, főként itáliai eredetű lakossággal. A lakók többsége libertinus, azaz felszabadított rabszolga volt a Pó-vidékről, akiket a Borostyánkő út, a legfontosabb hadi és kereskedelmi útvonal, mellé alapított város üzleti lehetőségei vonzottak. Természetesen aztán összházasodtak a helyiekkel, a keltákkal. Magyar városok római nevei angolul. Az Iseum Savariában Aquincum Aquincum benépesülése jellegzetes példája a birodalom északi katonai tartományaiban kialakult városiasodási folyamatának.
Osco (oszkó) nevű nép az ókori Itáliában Időszámításunk előtt, a vaskorszakban kb. a ázad között élt az Osco nevezetű nép (latinul: Oscus, angolul: Oscan) a mai Itália középső területén. Az Osco nép eredete ismeretlen. Az Osco-k az Umber nevezetű néppel együtt alkották az. un. Samniti népeket. Ezek a maguk idején sokkal jelentősebbek voltak a Róma környéki latinoknál. Lassan azonban a latinok megerősödtek és több véres háborúban visszaszorították, majd megukba olvasztották ezeket a népeket. Az Osco nyelv ugyan latin nyelvnek számít, de elég nagyon eltér a latintól. Az Oscoknak saját rovásírásuk volt, ami erősen hasonlít az etruszk rovásíráshoz. Elég sok nyelvemlék maradt fenn utánuk. Bővebben lásd a mellékelt olasz és angol nyelvű linkeket. Angolul az alábbi linken többet tudni meg az Oscan (Osco) nyelvről, rovásírásról és nyelvtanról: Olaszul az alábbi linken többet tudni meg az Osco nyelvről, rovásírásról és nyelvtanról: A baszkok és etruszkok római, latin neveiről Érdekes könyvre bukkantam Enríque de Gandía: Orígenes Prearios del Pueblo Vasco (A baszk nép őseinek eredetéről) című 1943-ban Buenos Airesben kiadott munkájában.