Balázs Ágnes: Az alma és a sün Almát talált a sün. – Hű, de szép piros alma! – kiáltotta boldogan. – Hazaviszem, s megeszem. A hátára kapta az illatos gyümölcsöt, ám alig indult el az édes rakománnyal, egy jól megtermett hasas, zamatos körte akadt az útjába. – Jaj, de szép kövér vagy! – lelkendezett az újabb zsákmány láttán. – Téged is a kamrámba viszlek! Ám a mint a hátár a vette a körtét, a z a lm a legurult ról a. Vissz a ügyeskedte tüskéire a z a lmát, de ekkor meg a körte potty a nt a fűbe. A rr a jött egy másik sün, és fürgén megindult a körte felé. – Megállj! – kiáltott rá a sün. – A z a körte a z enyém! – Már hogy voln a a tiéd – csodálkozott el a másik –, a mikor itt hever a fűben? – A z a körte a z enyém, mert én t a lált a m! – indul a toskodott a sün a z a lmáv a l a hátán. – No, h a a tiéd, a kkor vidd m a g a dd a l – mérte őt végig a másik. A sünnek be kellett látni a, hogy a két gyümölcsöt egyszerre el nem viheti. Balázs Ágnes: Az alma és a sün. Vál a szt a ni a kellett hát a körte és a z a lm a között.
Tavasszal jól átnedvesedve (csapadék) kiszabadulnak az aszkospórák, légmozgással a növényre jut és ha az sokáig eléggé nedves, valamint kb 20 fok van, igen gyorsan terjed (kivárja a megfelelő körülményt). A csíratömlő áttöri a kutikulát, a lappangási idő 20 fokon 8 nap. Kifejleszti a kutikulatartót, majd a kutikulát áttörve a konídiumokat hoz létre. 400 ágyas pécs
Hanem amikor elért az ismerős vadalmafához, kit talált ott, nagy meglepetésére… Meglátta a Farkas a Nyulat, és szája szélét nyalva megkérdezte: - Hát te mi járatban? - Én csak… almát akartam szedni… a kicsinyeimnek. - Szóval, szereted az almát? - Sze… szeretem. - Én meg a nyulat szeretem! De nagyon ám! – rikoltotta a Farkas, és lódult, hogy elkapja a Nyulat. Most tett igazán jó szolgálatot az üres zsák! – Bizony, hogy én! – károgta a Varjú. – Jól van. De ki kapta el? – Én kaptam el! – kiáltotta a Sündisznócska. – Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára. – De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú. – Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét. Megint egyszerre kiáltották mind a hárman: – Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?! Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Az alma mise en page. Egy darabot a Nyúlnak kínált. – Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek. A másodikat a Varjúnak adta.