Barbie szuperhős hercegnő teljes film Az Egészség ellenszere (2016) | Teljes filmadatlap | Az egészség ellenszere tartalom magyarul Eladó házak Sarkad - Az egészség ellenszere tartalom 3 Az egészség ellenszere tartalom 1 Az egészség ellenszere tartalom remix Kiskunhalasi városi film szinhaz streaming Itt jegyezném meg, hogy a CGI néhol meglepően illúziórombolónak hatott a filmben, a szarvas és az összeégett arc megjelenítése pl. kicsit ciki volt. Na mindegy, nem lett egy kifejezetten rossz film Az egészség ellenszere, de inkább mondanám érdekesnek és egyes elemeiben hangulatosnak, mint jónak és kerek egésznek. Nem bántam meg a mozijegy árát, dicséretes a forma és a tartalom fentebb ecsetelt összecsengése, voltak benne emlékezetes jelenetek is, de én jobban örültem volna, ha a rendező nem reked meg a nézői elvárásokkal való játszadozásnál, és az egyszerű mondanivaló sulykolásánál, hanem ezek mellett rendesen kibontja a műben rejlő horrorpotenciált is. 7/10 A film teljes adatlapja a MAFAB oldalán A Metacritic oldalán a film értékelése 47% a 100-ból, ami 40 véleményen alapul.
Biztosan olvastatok már néhány kritikát a filmről. És a legtöbb nem túl pozitív értékelésekkel dobálta meg - jogosan. Az egészség ellenszere ugyanis nem lett egy jó film. De messze nem annyira vállalhatatlanul pocsék, mint ahogy sokan írják. Lockhart (Dane DeHaan, aki kiköpött fiatalkori Leonardo DiCaprio) egy nagy multinál dolgozik. A lelkes alkalmazottat különleges feladattal bízza meg a cég: haza kell hoznia a svájci Alpokban pihenő kollégáját. A srác felkeresi a szanatóriumot, ami már első pillantásra sem az a hely, ahol az ember szívesen elidőz, ha besokallt a melótól. Az ott lakók valamilyen homályos ok miatt mégsem szabadulhatnak innen. A keresett kollégának nyoma veszett, és ez még csak a legkisebb meglepetés, amivel Lockhartnak szembesülnie kell. Ennyi dióhéjban a történet. Innentől spoileresen folytatom. A legtöbb kritika a Viharszigethez hasonlítja a filmet. Ez szerintem nem állja meg a helyét, a film csak bizonyos aspektusaiban emlékeztet rá. Sokkal inkább illene a Stonehearst Asylum című, 2014-es thrillerhez hasonlítani.
Szerencsére nagyjából 20-30 perc után már egyértelműen megállapítható, hogy minimum egy thriller az, amire beült a néző, azért a 146 perc alatt előtör a horror is a mélyből, hogy csápjaival ragadja meg az óvatlanokat és érzékenyeket. Kicsit furcsállom is a 16-os karikát, mert bizony vannak olyan témák és jelenetek a mozifilmben, amiket nem biztos, hogy egy 18 évesnél fiatalabb nézőnek nyugodt szívvel javasolnék. Az egészség ellenszere ugyanis ügyesen építkezik, apró lépésekben tart egyre inkább a misztikum irányába, megoldásai és tartópillérjei pedig sok esetben tabudöntögetőek, erősek és polgárpukkasztóak. Volt jelenet, ahol én is felszisszentem, és bár nem a belsőség és a vérengzés az, ami jellemző a filmre (hiába a Gore szó a rendező nevében), borzongatásból, elrettentésből és kimondottan taszító, felkavaró pillanatokból azért bőven jutott a végjátékig. Személy szerint egy idő után úgy voltam a történettel, hogy minden kíváncsiságom ellenére már nem akarom megtudni, mi van az épület alatt, mi van egy sötét szobában, és belül arra kértem Lockhartot, hogy ne kutasson tovább, ne világítsa meg a sötétet, záruljon le a rémisztő mese.
Természetfelettiről szóljon? Vagy az ember gonoszságáról? Vagy irdatlan sok halról? Mindegy is, jöjjenek azok a nyomasztó képek, abból baj nem lehet! A film ráadásul annyira lassan indul be, hogy sokan már régen horkolni fognak, mire az első ijesztő képsor lezajlik a vásznon. Kb. egy órán keresztül vezeti fel a vékonyka sztorit, ami bőven kimeríti az időpazarlás fogalmát. Maradjunk annyiban, hogy a filmből kb. 50 percet teljes nyugalommal ki lehetett volna vágni, nem hiányozna senkinek, ha nem látnánk annyit a főhőst törött lábbal sétálgatni, ha nem akarnának felépíteni karaktereket, akikre mint kiderül, a film későbbi pontján sem lesz semmi szükség, akkor lett volna alkalom, hogy megmagyarázzák a hallucinációkat, illetve azt, hogy mi az úristenért játszadoznak a természetfelettivel, amikor az emberi elme nagyságát és gonoszságát hirdeti a film. Az egészség ellenszere sajnos egy orbitális blöff. Dane DeHaan sem tudja megmenteni, aki szokás szerint eszméletlenül nagyot játszik. Egy halom képsor egymásra pakolva, amik, ha jobban belegondolsz, néha össze sem függenek egymással.
( puffancshercegnő) Témába vágó sorozatok Oszd meg az értékelést!
Fontos szereplő szinte nincs is több (bár a mellékszerepek terén is korrekt az eredmény) – elnézést, Mia Goth alakítása egész egyszerűen semmilyen, legalábbis az, hogy valaki egyszer cukin, egyszer butácskán, egyszer meg cukin és butácskán néz, az még nem reménység, nem nagy alakítás. Kiemelendő viszont az operatőri munka, a látképek gyönyörűek, a teljes képi világ fantasztikus, ám kicsit utánanézve ez egyáltalán nem meglepő: a jugoszláv Bojan Bazelli anno Stan Winston mellett tanulta ki a szakmát, sőt Pazar képeit már a '88-as Pumpkinheadben is élvezhettük. Igyekszem semmiről nem megfeledkezni, így a zeneszerzőről sem… ezúttal nem Hans Zimmer, hanem Benjamin Wallfisch szolgáltatja a talpalávalót, méghozzá remek módon – az OST pont ott válik felfokozottabbá, netán misztikussá, amikor és ahol kell, ezzel megadva az alaphangulatot. Lényegében a film alatt olyan (bevallom, kicsit túlzó) szövegek jutottak eszembe, miszerint "a horrornak új arca van, és az Gore Verbniski" és hasonlók, ám a 146 perc végére a lelkesedésből kicsit kevesebb maradt annál, mint amit szerettem volna.
Teljesen logikus, eleve a szanatórium egy hegy tetejére épült. Szóval nem értem az ilyen véleményeket. Aztán néhány helyen kiemelték még hogy a múltba visszakanyarodó, a bárót és feleségét, meg a titkos kísérleteket kiemelő szál bugyuta. Nos, nem éppen. Csak nem lett megfelelően kihasználva. A helyszín - eldugott szanatórium a hegyekben ami régi romokra épült - szinte ordít egy kellően sötét, misztikus háttérszálért. A készítők be is lógatják, azonban egyáltalán nincs elmélyítve. Ez a film onnantól lett volna átlag feletti, ha Lockhart nekiáll a múltban kutakodni, nem pedig csiga lassúsággal mászkál fel-alá az épületben az eltűnt kollégáját keresve. Pedig mennyire jól indult a film. Gyönyörű felvételek, mesteri vágások és beállítások, és egy sötét titkokat ígérő szanatórium. És mindebből alig sikerült kihozni valamit. Lockhart a szobája sötétjében áll és bámul kifelé az éjszakába burkolózó kertbe, ahol észreveszi hogy egy alak hordágyon tol valamit - vagy valakit? - egy ráccsal lezárt részlegre.