Ballagási beszéd ovisoknak – Itt megtalálod! Kedves Gyerekek! Kedves Szülők! Drága kis Ballagók! Nagycsoportosok vagytok, iskolába készültök. De nagyon gyorsan elszaladt ez a három év, amit itt töltöttetek nálunk! Soha nem felejtem el azt a napot, amikor először jöttetek óvodába. Volt, aki az első pillanattól úgy viselkedett, mintha világéletében óvodába járt volna, volt, aki lassan, óvatosan fedezte fel előbb a csoportszobát, majd az udvart, volt, aki egész nap az óvó néni ölében akart ülni, s bizony volt olyan is, aki sírva kapaszkodott az anyukájába. Ölelgettük, vigasztalgattuk a sírókat, biztattuk a félénkeket, óvtuk azokat, akik túlontúl bátornak mutatkoztak, s közben arra gondoltam, milyen nagy büszkeség és boldogság számunkra, hogy ezek a családok a legféltettebb kincseiket, gyermekeiket ránk bízták. Minden gyermek külön kis világegyetem, nincs köztük két egyforma, s valóságos csoda látni, ahogy nőnek, látni, mint lesznek egyre önállóbbak: saját vicceket találnak ki, bűbájos történeteket mesélnek nekünk, bátrak és kezdeményező-készek, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már ki is nőtték a mi kis óvodánkat, s az iskolába készülődnek.
Ahogy mondani szokás, az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen nagyon fáj a búcsú, nagyon fogtok hiányozni nekünk, de nevet is, mert tudom, milyen jól fel fogjátok találni magatokat az iskola világában, milyen magabiztosak lesztek, könnyen alkalmazkodtok az új szokásokhoz, és megértitek az új szabályokat. Sok új barátot szereztek majd, izgalmas élményekkel gazdagodtok, és rengeteg fontos dolgot tanultok majd az iskolában. Kedves Szülők! A mai nappal nemcsak gyermekeik életében, de az Önökében is lezárul egy fejezet: véget érnek az ovis szülői évek. Bízom benne, hogy olyan nagy szeretettel idézik majd vissza ezt az időszakot, mint mi, a Vadvirág Óvoda óvónői és dajkái. Emlékszem, amikor három évvel ezelőtt először találkoztunk, megköszöntem Önöknek, hogy megtiszteltek minket a bizalmukkal, és ránk bízták legféltettebb kincseiket. Úgy érzem, a későbbiek során is e kölcsönös bizalom jegyében telt az együtt töltött idő, s igazi közösség kovácsolódott az óvodában. Köszönöm Önöknek a sok segítséget, az állandó megerősítést, hogy egy csónakban evezünk, azonosak a céljaink.
- hirdetés - Életük talán első mérföldkövéhez érkeztek az Eötvös József Katolikus Óvoda nagycsoportosai, akik június 7-én vettek búcsút az elmúlt éveiket meghatározó intézménytől. Német nyelvű műsorral és népi tánccal egyaránt készültek a gyerekek. Izgatott, de büszke szülők és hozzátartozók gyülekeztek június 7-én délután a Petőfi Művelődési Központ Szokolay Sándor termében. A hétfőn rendezett Pedagógusnapot követően újabb jeles eseménynek adott otthont az intézmény, ezúttal az Eötvös József Katolikus Óvoda nagycsoportosai ballagtak el és kezdték meg a készülődést iskolás éveikre. – Nagy változás ez az életükben, mondhatni az első komolyabb mérföldkő, hogy óvodásokból iskolások lesznek. Emellett nekünk is mindenképpen újdonság lesz, hogy idővel új kiscsoportosok lépnek a ma ünnepeltek helyére. Addig is viszont ballagó csoportjaink egy kedves műsorral kedveskednek szüleiknek – nyilatkozta Szőke-Molnár Csilla óvodavezető. Népi tánccal is készültek (Fotó: Rosta Tibor) Előtte azonban még a köszöntő beszédeké volt a főszerep, melyet Iványi László katolikus plébános kezdett meg, felidézve a szülők számára gyermekeik első napját az óvodában, melyre izgalommal, de egyben aggódással engedték el őket.