Január eleje van, egy új év kezdete. A 2015-ös doboz egyelőre többé-kevésbé üres, előttünk a feladat, hogy kitöltsük. Új lehetőség, tiszta lap, a szárnyaló szabadság érzése vagy pedig valami diffúz szorongás az, ami erre a gondolatra elfog minket? Persze, bármikor lehetne új évet kezdeni, a kulturális konvencióktól függetlenül minden nap lehet egy új esély, sőt, tulajdonképpen minden perc az – máris dübörög keresztül rajtunk az oly' sűrűn hallott és hangoztatott közhelyvonat. Horányi Eszter - Nagyszülők lapja. De mégis, ha csak pillanatokra is, de hatalmába kerít minket az a gyomorszorító érzés, hogy igenis felelősségünk van az életünk alakulásában, felelősek vagyunk azért, hogy az előttünk álló évet milyenné formáljuk. Ilyenkor év elején ezt a súlyt, a szabadság súlyát valahogy jobban érezzük. Az egzisztenciális pszichológusok szerint (majdnem) minden neurózisunk, szorongásunk a halál árnyékában keletkezik. Rettegünk a saját halálunktól, szeretteink halálától és általában a halál gondolatától. Irvin D. Yalom szerint az emberek alapvető vágya, hogy ne kelljen meghalniuk, hogy ne legyenek elszigetelve egymástól, illetve, hogy úgy érezzék, létüknek értelme van.
Az ember alapvetően társas lény, szükségünk van szociális kapcsolatokra ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan és biztonságban érezzük magunkat. Az emberiség fejlődéstörténete során a csoportban való lét bizonyult adaptívnak, már az ősember is könnyebben megküzdött a rá leselkedő veszélyekkel, ha nem egyedül, hanem társaival nézett szembe velük. Az, hogy igényeljük mások társaságát (a valahová tartozás az egyik alapmotívumunk), tehát evolúciósan kódolt bennünk, mivel az évmilliók során a túlélésünket szolgálta. Az evolúciósan "megalapozott" tulajdonságokra jellemző, hogy a természet általában "biztosra megy" (ez az évszázadok természetes szelekciójának eredménye), tehát, ha a túlélésünkhöz szükséges a csoportlét, akkor ellát minket olyan "szenzorokkal", amelyek különösen érzékenyen reagálnak a vélt vagy valós elhagyatásra, kiközösítésre. Kicsit leegyszerűsítve tehát, inkább érezzük "tévesen" és "feleslegesen", hogy kiközösítenek társas csoportunkban, mint hogy a veszélyt csak akkor vegyük észre, amikor valóban a csoportunkon kívül, egyedül és védtelenül állunk.
Nehézségek, amelyekben bizalommal fordulhatnak hozzám: beilleszkedési és kortárskapcsolati nehézségek magatartásproblémák indulatkezelési nehézségek hangulati problémák stressz- és feszültségkezelés önértékelési problémák, önismeret mélyítése nehéz élethelyzetek utáni megsegítés (pl. válás, gyász) serdülőkorban fellépő nehézségek (pl. szülő-gyermek kapcsolat fokozódó feszültségei, tanulási és viselkedésbeli nehézségek) Elérhetőség: