Amint a képen is látszik, emberek sokasága volt kíváncsi a nagy egyházi eseményre. A főoltár megépítésének jogát a Lechner Jenő és fia által közösen benyújtott pályamű nyerte el a nyilvános tervpályázaton. Az eucharisztikus kongresszusok története a 19. század második felében kezdődött. Egy olyan korszakban, amelyben a szabadelvűség nyomán megerősödő ateista eszmék a politikai kormányzásban is éreztették hatásukat. E szellemi áramlatok Franciaország társadalmi életét különösen átjárták, ezért érthető, hogy az eucharisztikus kongresszusok szervezése ebből az országból indult útjára – olvashatjuk a falon lévő szövegek között a kiállításon. Az 1938-as kongresszusnak egyéni arculatot terveztek, ahogyan a mostaninak is. Készült plakát, képeslap, jelvény és bélyeg is. Az Előkészítő Főbizottság által meghirdetett plakátpályázatra kétszázharminchat művészi igényű pályamű érkezett. Eucharisztikus kongresszus 1988 relatif. Ezek közül Konecsni György, Lengyel Lajos és D. Szabó István terveit díjazták. A zsűri végül Molnár-C. Pál plakáttervét fogadta el kivitelezésre.
A hívő, szoros baráti kapcsolatban van az oltáriszentségi Jézussal. 28. szomb. 11 órakor tartották meg a konferenciát Az Egyház egysége, címmel, melynek vezetése Dr. Szántay-Szemán István albizottsági elnök feladata volt. Latin és magyar nyelvű beszédet adott elő, melyben hangsúlyozta, hogy az eucharisztia az Isten és az ember kölcsönös szeretetének a szentsége, az egyház egységének a szimbóluma, az Eucharisztia tápláléka a léleknek. Eucharisztikus kongresszus 1988 عربية. Az Eucharisztiában egyesülnek az emberi gondolatok, érzések, szeretetben. Előadást tartott még Gojdics Péter Pál is. Az Eucharisztikus Kongresszus előadásain többek között elhangzott, hogy az eucharisztia, mint f őszentség, az egyház életének a középpontja. Az áldozás, az szakrális étkezés, közösséget hot létre (communio), az Isten és ember közt, és a hívek közt is. Isten, gondviselésből, ételt adott, életet ajándékozott nekünk, melyet üdvtörténetté akar tenni. Jézus, az Utolsó Vacsorán, elővételezte, hogy felajánlja magát a kereszten, megváltja a világot.
A válságos állapotban szenvedő Egyházunk, és a járványtól és háborútól fenyegetett világ egyetlen mentsvára az Eucharisztikus Krisztus. A hitehagyásnak, az istentelenségnek és a Sátán bontakozó kultuszának eme szörnyű óráiban nem győzzük elégszer megvallani, hogy egyedül Krisztus az Úr és Király mindenek fölött. Az ördögi kísértések, a világ csábításai és a rosszra hajló gyönge természet miatt a megmenekülésünk csakis a szentségtörés bűnének való ellentmondás, az Úr imádatának a megújítása és a szentségi élet újjáélesztése által lehetséges! A Legméltóságosabb Oltáriszentség védelmében, a magyar hívekért felelős római katolikus megyésfőpásztorok részére 2022 Hamvazószerdáján, Boros Béla, Ferencz János és Orbán László kezdeményezők által írott Kérelem tartalmával egyetértőket tisztelettel kérjük a petíciónk aláírására és terjesztésére. MTVA Archívum | 34. Eucharisztikus Világkongresszus (Budapest, 1938. május 25–május 29.). Tájékoztatásként csupán a magyar(országi) bíboros prímásnak címzett példányt tesszük közzé, tekintettel, hogy Mária Országa római katolikus magyar híveiért felelős minden egyes megyésfőpásztorának azonos Kérelem küldetett, amelyek a címzetteknek megfelelően csupán az I. oldalakon különböznek.
A Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam akkor. Ott is toboroztak tagokat a Regnum Marianumba. Drága jó édesanyám éppen abban az évben halt meg, hosszú betegség után. A lelki atyám, akihez akkor jártam, ő mondta nekem: -Fiacskám, gyere a Regnumba, az jót fog neked tenni! Attól kezdve nagyon buzgó cserkész is lettem. Eucharisztikus kongresszus 1938. Mint regnumos cserkész voltam jelen a férfiak éjszakai szentségimádásán. Sőt, szolgáltam is, nemcsak részt vettem. Az volt a feladatom, hogy a nyakamba akasztottak egy kosarat, gyertyák voltak benne, és azt kellett az emberek között körbevinnem, árulnom. Először a magasból hallatszottak a szentségimádást kísérő elmélkedések, amelyeket Csávossy Elemér és Bangha Béla jezsuiták tartottak. És akkor hallottam Bangha Bélát beszélni, és utána olvastam valahol, hogy ő akkor már halálos beteg volt, és érezte, hogy abban az évben meg fog halni, de még fölkérték őt, hogy legyen az egyházi vezetője ennek a kongresszusnak. Persze voltak mások, akik a szervezési ügyeket intézték, ő a lelki dolgokért volt felelős.