A nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis) több mint egy évszázada ismert Észak-Amerika nyugati partvidékéről. 1999-ben bukkant föl először Európában, Olaszországban. Azóta kéttucat európai országban, de Japánban és Kínában is megtalálták. Nálunk már öt éve ismert, kezdetben a nyugati megyéinkben, később a középső és déli országrészekben, de a Mátrában is feltűnt fenyőfélék tobozait szívogatva, télen pedig a faházakba behúzódva. Földön, vízen és levegőben Első európai hazájukba valamilyen szállítójárművel, repülővel, vagy hajóval érkezhettek az első poloskák. Miután ott meghonosodtak és szaporodni kezdtek, a jól repülő poloskák a déli és nyugati légáramlatok segítségével, a saját szárnyaikon juthattak az újabb országokba. Észak-Olaszországból Svájcba (2002), majd Szlovénián (2003) és Horvátországon (2004) át érkeztek hozzánk a Dunántúlra. Egy évvel később már Burgenlandban találták Ausztriában, a következő években pedig Szlovákiában, Cseh- és Lengyelországban is. Kelet felé is terjedt Szerbián, Bulgárián és Románián keresztül.
Nyugati levéllábú polska sp. z Dm nyugati Ellen - Leptoglossus occidentalis Nyugati levéllábú polska sp Ez a weboldal sütiket használ Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben Működéshez szükséges sütik Analitikai és Facebook sütik Hozzászólás sütik Nálunk a legtöbb levéllábú poloska a feketefenyőn fejlődik, mert az szolgáltat a leghosszabb ideig táplálékot. Annak tobozai ugyanis folyamatosan elhúzódva érnek, majd tavasszal a napsütés erősödésével a kőkemény tobozok pattogva fölnyílnak, elérhetővé teszik magvaikat a telelés során kiéhezett poloskák számára. Kedves tápnövényük még a Pinus silvestris és az Abies koreana is. Túlszaporodásuk esetén a magtermő fenyőültetvényekben kárt is okozhatnak. A korábban feketefenyővel esztelenül erdősített, ma már szigorúan védett dolomit kopárosainkon azonban hasznosnak ítélhető a tevékenységük. A kopárosok ritkás állományú feketefenyői különösen vonzzák a kifejlett poloskákat, a világos dolomit háttérből a sötétzöld fenyőkörvonalak élesen kiemelkednek és jól észrevehetők.
Ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) Forrás: Getty Images Nos, itt a tavasz, és a poloskák menetelésének iránya megfordult. Az imágó alakban (kifejlett rovarként) átvészelt tél után a hívatlan vendégek távoznak a lombjukat éppen hajtani készülő fák felé. Párosodás és peterakás következik. A poloskák tömeges megjelenése a lakásokban – mármint a növényeken élő fajoké – nem régi jelenség Magyarországon – tudjuk meg Merkl Ottó írásából, mely a Természettudományi Múzeum oldalán jelent meg. A 2000-es évek elején kezdődött, de azóta egyre nagyobb méreteket ölt. Ezek a poloskák ugyanis nem a hazánkban mindig is jelen volt fajok közül kerülnek ki, hanem más földrészekről idekeveredett inváziós jövevények. Nyugati levéllábú-poloska (középen) ázsiai márványospoloskákkal körülvéve Forrás: Preparálás és fotó: Szendrey Iringó A képen két faj preparált példányai sorakoznak. Középen egyetlen nyugati levéllábú-poloska ( Leptoglossus occidentalis) látható, mely Észak-Amerika nyugati partvidékéről indult.
Megértettem és elfogadom!