- G-Portál A fiatal költő aranyat kér a disznófejű Nagyúrtól, hogy vágyait megvalósíthassa. Élni akar. De a hatalom, a pénz, a gazdagság más kezében van. Az ő álmuk "süket", de fölényük nyílvánvaló. Alul marad az emberi, a humánumot képviselő. Az úr Illésként elviszi mind kezdetű vers a művészsorsról szól. Ők érzékenyek, érzelemmel telik, kiválasztottak. A művészlét ezért felemelően szép. De sorsuk a meg nem értettség. "A Föld reájuk fölkacag. " Otthontalanok. A Lelkek Temetője Elemzés. Illéshez ellentétben nem érkeznek meg céljukhoz. A művészek sorsa a magány. Hasonló gondolat jelenik meg a Sem utódja, sem boldog őse kezdetű műben is. Ady kiválasztottnak, megközelíthetetlennek, felsőbbrendűnek érzi magát. Ezzel együtt jár a magány, amire gőgösen büszke, de szenved is tőle. "Szeretném, hogyha szeretnének". a művészsorsot tragikusan élte meg. Kálvinista gyökereiből fakadóan eleve elrendeltséget sejt, lát, érez minden keserűben, gyötrelmesben, lehúzóban. Saját életére az egész magyarság sorsát rávetíti. Mélységesen azonosul vele, szenved tőle, lázad ellene.
Hogyan merült fel a munka ötlete? A kompozíció és a rajz, a műfaj eredetisége együtt jár a "Halott lelkek" eredeti tervezésének elmélyítésével és fejlődésével. Puskin állt a munka eredetében. Miként Nikolai Vasziljevics mondta, a költő azt tanácsolta neki, hogy dolgozzon egy nagy munkával, sőt egy olyan cselekményt is javasoljon, amiből ő maga akart "valami verset csinálni". De nem annyira a történet, mint a "gondolkodás" benne volt Puskin "nyomában" Gogolnak. A vers jövőjének szerzője jól ismert történetekkel, amelyek az úgynevezett "halott lelkekkel" kapcsolatos csalásokon alapulnak. Mirgorodban a Gogol fiatalos éveiben egy ilyen eset fordult elő. "Dead Souls" Oroszországban a Gogol idejéből "Holt lelkek" - szerzetesek, akik meghalt, de a következő "revízió meséig" továbbra is életben voltak. Csak utána hivatalosan holtan tekintették őket. A "revíziós történet" után a bérbeadók nem fizetettek az egy főre eső adót - külön adó. A papíron létező parasztok zálogba adhatók, adományozhatók vagy eladhatók, mint a csalók, akik néha használtak, kísértést kértenek a földtulajdonosoktól nemcsak azért, hogy megszabaduljanak a jobbágyoktól, akik nem hoztak jövedelmet, hanem pénzt is kaptak nekik.
A nagy lehetőségek és a kiábrándító valóság ellentéte elkeserítő a beszélő számára, akinek hangjában nemcsak keserűséget érzünk, hanem kilátástalanságot, reménytelenséget is. A magyar Ugaron tehát nemcsak tiltakozást fejez ki, hanem a tehetetlenség bénító érzete is benne van. Meglehetősen tipikus Ady-vers abban az értelemben, hogy a lázadáshoz reményvesztettség, kiúttalanság-és tragédiaérzés is társul. Az eleven, cselekvő, ellenséges Ugar képe azt a Magyarországot jelenti, ahol a tehetség nem érvényesülhet (" Hát nincsen itt virág? "), ahol a bajokat még vizsgálni sem szabad, mert akkor az embert elpusztítják (" Vad indák gyűrűznek körül, / Míg a föld alvó lelkét lesem… "), és ahol az ország adottságait csak élősködők használják ki (" E szűzi földön valami rág "). Ady kora szellemi-kulturális közállapotainak jellemzésére gróf Széchenyi Istvántól kölcsönözte a parlag-metaforát (Széchenyi használta először a "Nagy Parlag" kifejezést), és tágította szimbólummá, allegóriává. Ez a szimbólum nemcsak Ady költészetében vált maradandóvá, hanem a köznyelvbe is átkerült, és mélyen beépült a korszak eszmerendszerébe, hiszen egyetlen szóba sűríti a kor fő problémáját.
(A "hany" ősi, finnugor eredetű, már nem használt szavunk, mocsarat, lápot jelent. ) A lény története több írót is megihletett. A Vasárnapi Ujság 1855-ben egy tanulmányt jelentetett meg Zerpák Antal kapuvári plébános "Hany Istók története" címmel. A Hazánk és Külföld 1806. évi 28. számában Magassy László írt róla "Hany István, egy ritka nevezetességű tünemény hazánkban" címen. 1981-ban Zsurzs Éva rendezésében született meg Jókai Mór Névtelen vár című művének filmes adaptációja, amely számos ponton eltér a regény szövegétől, és Hany Istókot olyan módon is ábrázolja, ahogyan az "eredeti" irodalmi alkotásban nem szerepel. "Ember, vagy állat? A fej, az ábrázat emberé volna: férfié talán, hanem a sima arcot rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát a haj helyett is csak vidraveres csömbölék takarja, két hosszú füle hegyesen mered fel, az alak szája úgy össze van szorulva, hogy semmi ajka nem látszik, orrcimpái összelapultak, alig kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak mereven, karikára kinyílva.
Hany Istók – több mint legenda Hany Istók nyomában Ezerhétszáznegyvenkilenc márciusában furcsa emberi lényt fogtak ki a kapuvári halászok a Hanság lidércfényes lápi világából. Tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja... Ezerhétszáznegyvenkilenc márciusában furcsa emberi lényt fogtak ki a kapuvári halászok a Hanság lidércfényes lápi világából. Tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja volt, keze, lába ujjai között úszóhártya feszült. A korabeli írások szerint: "a fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát, és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé. " A Hany népe sajátos hiedelem- és mondavilágot teremtett a láp fölött sejtelmesen hol itt, hol ott megjelenő, sárgásan, kékesen derengő fénycsóvák köré. Ezek a titokzatos "lidércfények" a lápban keletkező gázok öngyulladásával keletkeztek, de a néphit szerint a felvillanó kis bolygótüzek – halálba csalogatva a kapzsi embereket –, az elásott kincsek fölött lebegtek.
5 / 15 Fotó: Szigeti Ferenc Albert Az Osli-Hany régi-új vizes élőhelye Visszatérve a kavicsos útra átkelünk a Rábcán, amely ma már szabályos mederben, a Hanságtól leválasztva viszi vizét a Duna felé. A kerékpárútról rögtön a híd után ismét balra letérve célba vesszük a Hanság legmélyebb pontján elhelyezkedő Király-tavat. A rétet elhagyva ismét gyönyörű égererdőben járunk, furcsa elképzelni, hogy a Hanságban a fás területek aránya egészen kicsi volt a lecsapolásokig, helyükön égerlápok, fűzlápok és a mára már kipusztult nyírlápok voltak. 6 / 15 Fotó: Szigeti Ferenc Albert Madármegfigyelő torony az Osli-Hanyban Hany Istók nyomában A lecsapolásokat követően a hansági tavak többsége meg is szűnt, mindössze a távolabb eső Fehér-tó és a Barbacsi-tó maradt meg. A tőzegbányászat következtében azonban több helyütt alakultak ki kisebb tavak, hiszen a talaj legfelső rétegét kitermelték. Ilyen a tóvá visszaváltozott Király-tó is, amely egy rekettyésekkel, gyékényessel elegyes nádassal és lebegő vízinövényekkel borított mozaikos táj, amelyet ma egy madármegfigyelő toronyból vizsgálhatunk.
Sajátos, hogy az eltelt több mint kétszázötven év alatt mindössze Jókai a Névtelen vár című regényében dolgozta fel egy kisebb epizódban a történetet. A legenda utóélete: – 1979-ben Tőke Péter írt regényt a történetből, a könyv három kiadást ért meg, majd pedig 2013-ban megjelent a regény folytatása "Hany Istók, a láp fia" címmel. – Siklósi Szilveszter 2008-ban készített a legendából egy mérsékelt érdeklődést keltő 40 perces tévéfilmet. – 2014-es évadra a győri Vaskakas Bábszínház számára Pallai Mara írónő írt egy 65 perces színdarabot, a magányról, a kirekesztettségről és a másságról. Meg az elfogadásról. Írta és szerkesztette: Pester Béla forrás: Kapuvár honlapja Kisalföld 2007.