Sajó Sándor: Magyarnak lenni… Magyarnak lenni: tudod, mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre – lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami: Sokszázados bú, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magyarnak lenni… - Sajó Sándor. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak, S szálaiból a fájó képzeletnek Fekete fényű fátylat szövögetnek, És bút és gyászt és sejtést egybeszőve Ráterítik a titkos jövendőre… Rab módra húzni idegen igát, Álmodva rólad: büszke, messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb! … Csalódni mindig, soha célt nem érve, S ha szívünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámításunk koldusrongyait… – Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz! … Küzdelmet, fájót, véges-végtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek, De döntő harcra nem elég erősnek; Úgy teremtődni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába: Hogy amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés… Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat, Mely végzetünknek kövült átkául, Ránk néz merően, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag… Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk', Mely sírni késztő tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Vagy bánatunknak hangos lagziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! - Háborgó vérrel kesergõn vigadni, Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő, Miért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkásszabadság édes gyönyörében. Sajó sándor magyarnak lenny kravitz. - Hogy miért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek! …. Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, - S amikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat… -Én népem! múltba vagy jövõbe nézz: De túl minden bún, minden szenvedésen Önérzetünket nem feledve mégsem. Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködõn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva örök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön – örökre!
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat, Mely végzetünknek kövült átkaul, Ránk néz merően, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag. Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk, Mely sírni késztő tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni! -Majd folytott kedvünk, hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Nagy bánatoknak hangos lakziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány- Háborgó vérrel kesergőn vigadni, Hogy minekünk hajh! Sajó sándor magyarnak lennie. Nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő, Mért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkás szabadság édes gyönyörében, - Hogy mért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek! … Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, - S mikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat.
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Vagy bánatunknak hangos lagziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! - Háborgó vérrel kesergőn vigadni, Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő, Miért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkásszabadság édes gyönyörében. - Hogy miért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!.... Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, - S amikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat... -Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... De túl minden bún, minden szenvedésen Önérzetünket nem feledve mégsem. Sajó Sándor: Magyarnak lenni. Koncz Gábor előadása Beregsurányban a falunapon - YouTube. Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva örök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön - örökre!...
– Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Nagy bánatoknak hangos lagziján Nagyot rikoltni: Hajrá! húzd, cigány – Háborgó vérrel kesergõn vigadni, Hogy minekünk, hajh! nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi õserõ, Megsebzett sasként sírva nyögdelõ, Mért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkás szabadság édes gyönyörében – Hogy mért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek! … Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal – S mikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat… – Én népem! múltba vagy jövõbe nézz! … De túl minden bún, minden szenvedésen, Önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hûség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörûség! Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködõn, ha szenvedõn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva; Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva õsök honszerelmét, Féltõn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!
Termékeinkkel a természet esztétikus, kényelmes rendjét és átláthatóságát csempészheti be szerettei otthonába! Egyedi, valódi fából készült design ajándékok, lakberendezési és irodai fatermékek, dísztárgyak. Értékes és időtálló ajándékok. Eco-Cortex Kft. 1998 - 2022 +36-72-511-010
Az intarziák minden egyes darabját különböző faanyagból (igen, fából) vágom ki egy szike segítségével és illesztek a helyére. Bármilyen egyedi kéréssel is fordulsz hozzám, nem fogok nemet mondani. Része vagy a tervezési és készítési folyamatnak, így te is benne vagy a kész alkotásban Külön személyreszabott elképzeléseket valósítok meg, a te igényeidnek megfelelve. A csomagolásra külön gonddal figyelek, hogy sérülésmentesen megérkezzen hozzád az intarziád. Hogy miért jobb a kézzel készült alkotás a gépinél? A gép egy lélektelen tömeggyártó szerkezet, ami olcsó és silány minőséget állít elő. Ha egyedi ötleted van, a gép nem fogja neked legyártani. Egyedi intarzia képek és ajándéktárgyak fából | Andulino intarzia |. A kézzel készült termékekben ott van az alkotó szíve-lelke A közös tervezési folyamat öröme amiben te is benne vagy, így részévé válsz az intarziának és a kész terméknek Nincs is annál szebb érzés, mikor átadok egy intarziát és a megrendelő sugárzó és hálás arccal veszi azt át VÁSÁROLOK