Szabad királyi városok, igy nevezik azokat a községeket, helyi közületeket, melyek királyi privilegiumok által a megyei és földesúri hatóság alól kivétettek és kezdetben mint kiváltságos községek éltek, idővel, ugy a XV. sz. elején, a törvényhatósági jogállást is megszerezték. Kiváltságaik azonban az országos törvnyekkel, a nemesség jogaival összeütközésbe nem jöhettek. Az újabb időben pedig arra, hogy valamely község a Sz. privilegiumát elnyerhesse, szükséges volt, hogy a korona és az ország iránt különös érdemeket szerzett légyen, az úri hatóság alól magát megváltsa, a Sz. anyagi és szellemi terheinek elviselésére képességét igazolja és végre, hogy törvénybe iktattassék. Az 1687. XVII. t. -c. pedig minthogy a Sz. száma «a visszafoglalások által annyira szaporodott, hogy az mint negyedik rend, a többi rendekkel nemcsak egenlő volna, hanem azokat felül is haladná», akként intézkedik, hogy jövőre számuk ne szaporíttassék, vagyis csak kivételesen nagy érdemekért és hogy ő felségének e kegyelme törvénybe iktattassék.
Debrecen - Ma 326 esztendeje, 1693. április 11-én adományozott I. Lipót Debrecennek szabad királyi városi rangot, amellyel a település gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerte. A szabad királyi város a királyi joghatóság alá tartozó, kiváltságos város. A szabad királyi város a királyi joghatóság alá tartozó, kiváltságos város. Ezáltal a cívisvárost saját igazságszolgáltatás, önkormányzat, országgyűlési képviselet, polgárjog-adományozás, kegyúri jog, vásártartási, árumegállítási és vámszedési jogok is megillették. Debrecen ekkor lett a negyedik rend tagja, s emelkedett ki a jobbágyi sorból – idézte fel a Napló érdeklődésére Tóth Pál idegenvezető, helytörténész. Mint hozzátette, a bécsi udvar ezeket a jogokat nagyon sokszor megsértette. Pedig Dobozi István főbíró, Komáromi György szenátor és Pósalaki János jegyző 11 hónapos kemény diplomáciai munkával, igen sok ajándékkal és a város 20 ezer forintos kiállítási díjával érte el a diploma kiadását – hangsúlyozta Tóth Pál. I. Lipót Habsburg császár és magyar király volt 1657-től, valamint német–római császár 1658-tól.
II. Ulászló király 1491-ben tíz éves felmentést adott Kassa városának az adófizetés alól. A király ezzel kárpótolta a várost azon háború pusztításaiért, amelyet a magyar trónért vívott testvérével, János Alberttel. A király a város mellett annak falvait is mentesítette az adók alól, így a forrás remek pillanatfelvételt ad a város birtokairól. A térképen ezeket a településeket láthatjuk. A falvak három megye, Abaúj, Sáros és Zemplén területén fekszenek. Többségük Kassa közelében, szomszédságában található, így mintegy tartományként ölelik körül a szabad királyi várost. Ezek a falvak többnyire örökbirtokok, tehát leginkább királyi adományként tett szert ezekre a város. Az adomány mellett azonban más módon, vásárlás vagy zálog révén is kikerekíthették tartományukat, gyarapíthatták falvaik sorát – ezek láthatók fekete négyzettel jelölve. A zálogok időlegesen kerültek a város kezére, amíg a kölcsönösszeg lefizetésével ki nem váltották azt. A föld zálogban való lekötése ugyanis a kölcsönfelvétel eszköze volt, a zálog a kölcsönadó számára befektetésnek számított, mivel amellett, hogy idővel a saját pénzét is visszakapta, addig is szabadon élvezte a föld bevételeit.
A teret övező, példás rendben tartott polgárházak belülről freskókkal és stukkókkal díszítettek, a kapukon sok helyen a mai napig látható a tulajdonosok családi címere. A Városháza előtti téren álló díszkút tetején a kétfejű sas látható a magyar koronával Forrás: Kovács István Hosszan időztünk a főtéren a szebbnél szebb házak között. Megnéztük a Fő tér feletti dombon magasodó és a városka legrégebbi műemlékének számító Halásztemplom gyönyörű freskóit és üvegablakait. A templom három részből áll: a Pongrác-kápolnából, a Mária-kápolnából és a kettőt összekötő főhajóból. Majd elhaladtunk a Városháza mellett: előtte a téren álló díszkút tetején a kétfejű sas látható a magyar koronával. A műemlékvédelem mintavárosa A legérdekesebb látnivalók ugyan a központi téren koncentrálódnak, de érdemes végigsétálni a hangulatos Hauptstrassén és a Conradplatzon is, ahol szintén számos klasszikus kis heurigert és buschenschanket, azaz borozót találunk. A Hauptstrasse számtalan látnivalót kínál Forrás: Kovács István A Hauptstrassén végig felújított, szépen rendben tartott épületek sorakoznak, szinte mindegyik figyelmet érdemel.
Kassa, Bártfa és Eperjes polgárai, illetve a városi testület például a hegyaljai, Tokaj környéki falvakban szereztek szőlőket. A kassai polgárok Tályán, Szántón, illetve Liszkán is szereztek szőlőket, de ugyancsak a borkereskedelem szempontjából voltak fontosak a városnak a Hernád-völgyi falvak (Garadna, Szebenye, Vécse, Szurdok) is. Kádas István–Nagy Béla Fájlnév: 2_kassa_1491 (1) Fájlméret: 657. 81 KB Fájltípus: image/jpeg