Mozaik Megelőzték korukat a múlt századi meseírók. Az Egér a Marson című gyermekkönyv és az azonos címen készült rajzfilm készítői látszólag már évtizedekkel ezelőtt sejthették, amire az amerikai repülési és űrkutatási hivatal, a NASA szakértői a legújabb robotszondák fotói alapján rácsodálkozhatnak. Legalábbis ezt a megmosolyogtató következtetést is levonhatjuk abból, hogy az ArtAlien TV óriási egeret fedezett fel a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (National Aeronautics and Space Administration) marsi fotóin. A feltételezése szerint egyszerű optikai csalódásról van szó, hiszen a Marson rengeteg olyan szikla és kő található, amelyet könnyen össze lehet téveszteni valami mással. Mozaik: Különös dolgot láttak a Marson - NOL.hu. Azt azonban elismerik: az egyik képen "felfedezett" kő tényleg egy egérre hasonlít, ám hozzáteszik, kicsi az esélye, hogy tényleg az legyen. A NASA felvételének kinagyított részlete A Marson élő egér, netán egész egérkolónia létét felesleges lenne latolgatni. Még akkor is, ha a hetvenes-nyolcvanas években esti mesét néző gyerekek alighanem meggyőződéssel állították volna: az egér természetesen létezik.
Hiszen ők látták a televízióban. És valóban, a bajor televízió 1976. január 7-én mutatta be az Egér a Marson című rajzfilmsorozat első epizódját. A nem mellesleg Magyarországon rendezett, német–osztrák–svájci–magyar–jugoszláv koprodukcióban leforgatott 52 részes mesefilmsorozat a magyar gyerekekhez is eljutott. És aki közülük még emlékszik a sztorira, azt is elmondhatja a NASA illetékeseinek, hogyan került az apró rágcsáló a "vörös bolygóra". Az esti mesékre kevésbé fogékonyak számára mindenesetre a történetről annyit: az egér a Cape Canaveral légibázison élt, ám egy induló rakétával véletlenül fellőtték a Mars bolygóra. Ahol aztán egy marslakóval és egy vakonddal számos kalandban volt része. Az ügyben a "gyanús" momentum, hogy a Marsra elvetődő egérnek a mesében egyetlen dologra kellett nagyon figyelnie. Egér a Marson I. « Kávékalmár. Vigyáznia kellett, hogy ne egyen sokat a helyi fák piros-fehér csíkos, cukorból készült sétapálcáiból. Mert ezektől hatalmasra nőtt. Talán éppen olyanra, mint amit a NASA szondája fotózott a Marson.
A német nyelvű változatot először 1976. január 7-én sugározta a Bajor televízió. A sorozat 52 részből áll, mindegyikük ötperces. Ausztriában az ORF adó a Betthupferl nevű gyerekprogram keretein belül tűzte műsorra. Az egér kalandjait tulajdonképpen egy ötletpályázat szülte, ahol 22 000 munkát küldtek be öt országból. A rajzfilm maga egy német-osztrák-svájci-magyar-jugoszláv koprodukció Gabi Kubach és Peter F. Egér a Marson!. Bringmann vezetésévél. A rajzfilmet Magyarországon rendezték. A rajzfilm DVD-n német nyelven 2006. augusztus 25-én jelent meg, a lemez a második széria epizódjait tartalmazza. Az első széria DVD-je 2007 januárja óta kapható. Tartalom [ forrásszöveg szerkesztése] Az egér eredetileg a Cape Canaveral légibázison élt, de egy induló rakétával véletlenül fellőtték a Mars bolygóra, ahonnan nem tudott visszatérni. A Marson szomszédaival, egy marslakóval és egy vakonddal sok kalandot élnek át. Vigyáznia kell azonban, hogy ne egyen sok piros-fehér csíkos, a Mars fáin növő cukorból készült sétapálcát, mert ettől hatalmasra nő.
A krautrockot és az ambient house struktúrákat ötvöző album kiemelkedő lesz textúrája és a táncparkettre átültethető atmoszférák létrehozásának képessége miatt. Ennek ellenére ez lesz a második albumuk, az Iaora Tahiti, amely a Mouse on Mars első igazán elismert albuma lesz. A hagyományos rock- vagy popszerkezetre összpontosítva, miközben nem hajlandó metszeni a Vulvalandon már meglévő kísérleteket, az Mouse on Mars egy egyszerű és hatékony albumot hoz létre. A textúra-orientált daraboktól ("Schlecktron") a tiszta ambient és minimalista darabokig ("Kompod", "Omnibuzz"), néhány jazz és töredezett hip-hop inspirációig ("Bib", "Stereomission") Iaora Tahiti egy jelet különösen az IDM jelenetén. A Mouse on Mars választékossága még inkább érezhető lesz, amikor 1997 -ben megjelent az EP Cache-Cœur Naif. Ez az EP Mary Hansennel és Laetitia Saderrel, az angol Stereolab csoport vokalistáival való együttműködést is jelezni fogja. A következő album, az Autoditacker, az együttes dob- és basszusgitárpróbája lesz, és megerősíti a "buborékok és kattintások" stílust.