Pontosan azokat a szórakoztató és vagány karaktereket kapták, akiket egy amerikai akcióvígjátékban szívesen lát az ember. Imponáló, hogy az alkotók milyen mértékben hagyták figyelmen kívül a korhatárrendszer béklyóit. Kétség kívül akadnak öncélú és legfeljebb a csúnya szavakkal még ismerkedő kamaszok körében vicces mondatok. Összességében viszont igazán tetszetős az a sok ironikus és cifra káromkodáscsokor, ami hőseink szájából kibuggyan a másfél órás játékidő alatt. Ugyan sztereotip koncepció vérfürdőket rendező bérgyilkosok szerető, emberi oldalát bemutatni, érzékenységükből humort faragni, főleg buzgó mediterrán anyai ösztönökkel felruházni Hayeket, ám kétség kívül szórakoztató lett a végeredmény. Tökéletes összhangban működik a még mindig lezser Jacksonnal alkotott párosuk. (A kép forrása: Geeky Gadgets) A Sokkal több mint testőr leggyengébb pontjai a testőr, ill. a parodisztikusnak szánt részek. Míg a kezdeti James Bond -filmek például ügyesen parodizálták a kémthriller műfaját és annak hőseit, Bryce karaktere a fentebb említett okok miatt inkább zavaró, mint vicces.
Samuel L. Jackson és Ryan Reynolds egy buddy-movie keretei közt lövöldözhetnek és önfeledten k**vaanyázhatnak. Az előzetes alapján legalább is ez jött le, ám a Sokkal több mint testőr olyan fronton akart ráerősíteni a koncepcióra, ahol a legfeleslegesebb egy ilyen film esetében: a történetnél. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Általában, ha filmet nézek, igyekszem sodródni az eseményekkel és nem gondolkodni a cselekmény valószínűleg bekövetkező fordulatain. Akkor tudom ezt a legjobban űzni, mikor a film nem hagy magamra, hanem magával ránt. Ugyanis, ha nem érzem a lendületét, vagy képtelen vagyok ráhangolódni, akkor bizony elkezdek agyalni, és ott könnyen lelőhetek magamnak pár meglepetést. A Sokkal több mint testőr sajnos az utóbbira példa, ráadásul már nagyon régen nem találkoztam ennyire kiszámítható alkotással. Ha nem egy órával, akkor húsz perccel előre meg tudunk jósolni minden sztoricsavart. Michael Bryce (Ryan Reynolds) nagyon menő AAA-besorolású személyi testőr, aki a pontos tervezés és gondolkodás híve.
Egy elbaltázott melóját követően azonban lecsúszik a lejtőn és a magánszektorban nyújt védelmi szolgáltatásokat. Volt interpolos barátnője (Elodie Yung) azonban a segítségét kéri egy "csomaggal" kapcsolatban. A bérgyilkos Darius Kincaidet (Samuel L. Jackson) ugyanis képtelenek átszállítani a hágai bíróságra. Ám a veszélyesen nagyszájú Kincaid közel sem az a védtelen ügyfél, akiket Bryce megszokott, ráadásul közös múltjuk is feszültséget eredményez a két férfi közt. A történet amennyire egyszerűnek tűnik első látásra, annyira fel akarják duzzasztani az összes akciófilmes klisével. A vitatkozó párost még kedveljük, hiszen a film gerincét alkotja káromkodásokkal teli huzavonájuk. Jackson és Reynolds közt pedig van kémia, de a forgatókönyv nem adott a szájukba igazán vicces szövegeket, és nagyon látszik rajtuk, hogy nem akciósztárok. Reynoldsnak néhol látni kaszkadőre arcát is, Jacksonról pedig elhiszem, hogy nagyon laza, de hogy egy Schwarzenegger-szintű golyóálló karakter, azt már nem. Ahhoz képest, hogy két ekkora macsóról van szó, be nem áll a szájuk saját szerelmi életükről.