2014 nyarán körülbelül ötven önkéntessel kezdtük el a háromszintes épület felújítási munkáit, ezzel párhuzamosan zajlott a ház szervezeti kialakításának közösségi alapú tervezése, melynek során megalakultak a működést elősegítő ügyek köré szerveződő, demokratikus és részvételi alapokon működő munkacsoportok, valamint a ház döntéshozó testülete, a plenáris. A programszervezés, a kommunikáció, belső design és a közösségszervező munka azóta is önkéntes alapon folyik. Civil szervezeteknek kedvezményes terembérlési lehetőségek! Auróra közösségi ház nagytarcsa. Az Auróra Közösségi Ház a nyolcadik kerületben, Pest központi, könnyen megközelíthető részén található a Blaha, II János Pál pápa tér és a Rákóczi tér között. Az Auróra nem csupán egy helyszín, rugalmasan tudunk alkalmazkodni a képzések, találkozók eltérő igényeihez. A falaink között a filmkluboktól kezdve, a kiállításokon át, a művészeti performaszokig sok minden elfér. A ház értékrendjével azonos programok szervezésére és támogatására kiemelt figyelmet fordítunk, ilyenek a kisebbségeket érintő és róluk/nekik szóló programok, emberi jogok, vallási és kulturális sokszínűség, környezetvédelem, szárnybontogató vagy társadalmi-politikai szerepvállalástól nem félő művészeti akciók és zenekarok.
[1] [2] A 120 fő kapacitású pince koncertek és szórakoztató rendezvények lebonyolítására alkalmas. A vendéglátó egység a földszinten található KIOSZK kávézó. A 60 fő befogadóképességű nagyteremben kiállításokat, komolyabb előadásokat, műhelybeszélgetéseket és képzéseket szoktak tartani. Az első emeleten az alábbi szervezetek bérelnek irodát: Alternatíva Alapítvány (Altalap) / Láthatatlan Tanoda (Rosa Parks Alapítvány) Közélet Iskolája / Zöld Pók Alapítvány Átlátszó Pneuma Szöv. Auróra Közösségi Klímakert – Auróra. (Közmű Egyesület - Mókus csoport) Roma Sajtóközpont (RSK) / Utcajogász Budapest Pride (Szivárvány Misszió Alapítvány) (A pince jól hangszigetelt, továbbá a szomszéd ház udvara felől az intézmény udvarát zajvédő fal és tető határolja. ) Az építkezési munkálatok közepette az első eseménysorozat az 1956-os forradalom kapcsán zajlott. 2016. tavasz végén és a nyár elején az Auróra és a Bérkocsis utca sarkán, az addig bérparkolóként üzemelő szomszédos saroktelekből kerthelyiség épült. (Benne egy családi nap formájában az első program április 23-án volt.
Az Auróra még márciusban a cikkek megjelenése után, helyreigazításért indított sajtópert, a bíróság első fokon pedig nekik adott igazat, mivel a felperes a Mérce által megszerzett ítéletek szerint valóban jogalap nélkül fogalmazta meg mindkét állítását: a drogozásra konkrét bizonyítékot egyikük sem tudott találni, az Auróra és Fecske utcai lakóházak bezáratási "kérelmével" kapcsolatban, amelyről azt állították, a környék 200 lakójának véleményét fejezik ki. Az Auróra a perben utóbbi tárgykörben azzal érvelt, a lakóházak közgyűlései egy kivétellel csak többszöri határozatképtelenség mellett, minősített többséggel tudtak a kérdésben dönteni, ráadásul Józsefváros fideszes önkormányzatának a környékbeli lakóházakban jelentős tulajdoni hányada, így szavazati hányada is van, ami segítette a számukra kedvező kérelmek elfogadását. A bírósági ítélet egészen pontosan úgy érvel, mindenkinek, így a kormánymédiumok munkatársainak is biztosítja az Alaptörvény a véleménynyilvánítás szabadságát, ugyanakkor hamis tényállításokat még így sem tehetnek.
Az első lépések egyike lesz, hogy a helyhez való viszonyulásában vegyes lakóközösség képviselete megoldódjon, mert nem lenne reális, ha csak a hangos ellenzők érdekei jelennének meg, ahogy az sem, ha csak a helyet pártolóké. Egy mediációs folyamat akár hosszú hónapokat is igénybe vehet, de bízhatunk abban, hogy az Auróra által szervezett nyári Népszínház Karneválra a környék lakói közül sokaknak lesz kedve ellátogatni. Szöveg: Gaal Ilona; Fotó: Ványi Ákos - - - Az Auróra 5 éve számokban: 400 civil/kulturális kezdeményezéssel dolgoztak együtt 6000 nyilvános vagy zártkörű programot valósítottak meg 200 önkéntest fogadtak
Arról ne írjanak. " Pedig az Auróra vezetőinek nem szándéka a viszálykeltés vagy a politizálás. Sőt, szabályzatuk része, hogy pártok propagandatevékenységét a ház nem fogadja be. Vannak viszont társadalmi értékek, amelyeket képviselnek. "Normális országban ezek a politikai paletta sok szereplőjénél is megjelennének, Magyarországon inkább balra sorolódnak" – mondja Schönberger Ádám, az Aurórát működtető Marom Klub Egyesület vezetője. Ilyen érték az elfogadás, a sokszínűség, vagy az, hogy egy lakóhely nem csak fizikai egymás mellett élésre, hanem közösségépítésre is jó lehet. Pert nyert az Auróra Közösségi Ház a kormánymédia ellen, mert az hazugságokat terjesztett róluk « Mérce. Az Auróra épp erre jött létre: a környékbeliek tarthatnak ott lakógyűlést, beszélgetést szerveznek a kerületben élők közös problémáiról (ilyen volt például a hajléktalanság kérdése), és befogadnak civilszervezeteket (pl. : Közélet Iskolája, Utcajogász, Roma Sajtóközpont, Átlátszó), akik jutányos áron jutnak irodához, miközben bekerülnek egy tudás- és kapcsolathálózatba is. Az Auróra elve, hogy a társadalom kis és nagy ügyeit együtt kell megoldani, és kompromisszumra kell törekedni.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. A Mjasziscsev M–4 ( NATO-kódja: Bison) a Szovjetunió első sugárhajtóműves stratégiai bombázója, amelyet a Mjasziscsev Tervezőirodában (OKB–23) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A nagyobb teljesítményű, modernizált változata a 3M típusjelzést kapta. Tartalomjegyzék 1 Története 2 Szerkezeti kialakítása 3 Fegyverzete 4 Műszaki adatok (Mjasziscsev M–4) 4. 1 Méret- és tömegadatok 4. 2 Hajtóművek 4. 3 Repülési adatok 5 Források 6 Külső hivatkozások [ szerkesztés] Története A repülőgépet a hidegháború idején az Amerikai Egyesült Államok területének támadására fejlesztették ki, röviddel a B–52 megjelenése után. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, 1953. január 20 -án repült először. A következő évben, 1954. május 1-jén a gépet a nyilvánosság előtt is bemutatták, amikor a május elsejei ünnepség során átrepült a Vörös tér fölött. 1956-ban állították szolgálatba a Szovjet Légierőnél. A gép gyenge teljesítménye (elégtelen hatótávolsága) miatt azonban alkalmatlan volt az eredetileg kitűzött feladatok végrehajtására, ezért az alapváltozatból mindössze néhány példány készült.
M–4 Az Ukrainka légibázison kiállított M–4 bombázó NATO-kód Bison Funkció stratégiai bombázó repülőgép Gyártó 23. sz. repülőgépgyár Tervező Mjasziscsev tervezőiroda Gyártási darabszám 93 Fő üzemeltetők Szovjetunió Első felszállás 1950. január 20. Szolgálatba állítás 1955 Szolgálatból kivonva 1993 Háromnézeti rajz A Wikimédia Commons tartalmaz Mjasziscsev M–4 témájú médiaállományokat. Az M–4 ( NATO-kódja: Bison) a Szovjetunió első sugárhajtóműves stratégiai bombázója, amelyet a Mjasziscsev tervezőirodában (OKB–23) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A nagyobb teljesítményű, modernizált változata a 3M típusjelzést kapta. Története [ szerkesztés] A repülőgépet a hidegháború idején az Amerikai Egyesült Államok területének támadására fejlesztették ki, röviddel a B–52 megjelenése után. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, 1953. január 20-án repült először. A következő évben, 1954. május 1-jén a gépet a nyilvánosság előtt is bemutatták, amikor a május elsejei ünnepség során átrepült a Vörös tér fölött.
A törzs nagy részét középen a bombatér foglalta el. A repülőgép szárnya erősen nyilazott. A szárnytőben helyezték el a négy darab – oldalanként kettő-kettő – Mikulin AM–3 gázturbinás sugárhajtóművet. Futóműve tandem elrendezésű. A két behúzható főfutó a törzs alatt egy-vonalban helyezkedik el, a szárnyak végén pedig szintén behúzható támasztófutók vannak. A légi-utántöltő változatoknál a kiegészítő üzemanyagtartályokat a bombatér helyére építették be. FEGYVERZETE: A típus alapváltozata 9 000 kg hagyományos vagy nukleáris bombateher szállítására volt képes a belső bombaterében. A robotrepülőgépek hordozására átalakított változat külső függesztményként négy db robotrepülőgépet szállíthatott a szárnyak alatt. Önvédelmi fegyverzetként 9 db NR–23 23 mm-es gépágyút, vagy hat db AM–23 23 mm-es gépágyúkat építettek be a törzs felső és alsó részén, valamint a törzsvégen elhelyezett toronyban. FŐBB ADATAI (MJASZISCSEV M-4): Hossz: 48, 7 m Fesztáv: 50, 53 m Magasság: 14, 1 m Szárnyfelület: 326, 35 m² Üres tömeg: 79 700 kg Maximális felszállótömeg: 181 500 kg Hajtóművek száma: 4 db Hajtómű típusa: Mikulin AM–3A gázturbinás sugárhajtómű Tolóerő: 85, 75 kN Legnagyobb sebesség: 947 km/h Hatótávolság: 8100 km Utazómagasság: 11 000 m Tolóerő-súly arány: 0, 25 Vége!
Mjasziscsev Design Bureau (MDB) Az M–4 (NATO-kód: Bison) a Szovjetunió első sugárhajtóműves stratégiai bombázója, amelyet a Mjasziscsev tervezőirodában (OKB–23) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A nagyobb teljesítményű, modernizált változata a 3M típusjelzést kapta. A Mjasziscsev M-4 a 23-as számú repülőgépgyárban készült. A repülőgépet a hidegháború idején az Amerikai Egyesült Államok területének támadására fejlesztették ki, nem sokkal a B–52 megjelenése után. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, 1953. január 20-án repült először. 1954. május 1-jén a nyilvánosság előtt is bemutatták a Vörös tér fölött átrepülve. A 23. sz. repülőgépgyár építette őket. 1956-ban állították szolgálatba a Szovjet Légierőnél. Elégtelen hatótávolsága miatt alkalmatlan volt az eredeti feladatok végrehajtására, ezért az alapváltozatból csak néhány példány készült. Az új, 3M (NATO-kódja: Bison-B) típusjelű változat 1956. március 20-án repült először és 1958-ban állt szolgálatba. A gépágyúval felszerelt tornyok számát ötről háromra csökkentették.
Már az első repüléseket követően elkezdődött a továbbfejlesztése, amely elsősorban a hatótávolság növelését célozta. Az új, 3M (NATO-kódja: Bison-B) típusjelet kapott változat 1956. március 20 -án repült először és 1958-ban állították szolgálatba. Az önvédelmi gépágyúval felszerelt tornyok számát az eredeti ötről háromra csökkentették a gép tömegének a csökkentése érdekében. A Szovjet Légierőnek a teljesítmény növelése ellenére sem felelt meg a bombázó, mert a nagyobb hatótávolság ellenére sem volt képes az Egyesült Államok területének elérésére majd a visszatérésre. A Haditengerészeti Légierő részéről azonban komolyabb érdeklődés mutatkozott a 3M iránt, mert a hatótávolsága alapján megfelelt egy haditengerészeti felderítő repülőgéppel szembeni elvárásoknak, így a gépek többségét a haditengerészetnél állították szolgálatba. A 60-as évek elején kisebb korszerűsítési programot hajtottak végre a 3M típuson, amelynek során a gépek felderítő rádiólokátort kaptak. Ebben az időben az első M–4 típusokat átalakították az M–4–2 típusjelet viselő légiutántöltő-repülőgépekké.
A törzs nagy részét középen a bombatér tette ki. A szárnya erősen nyilazott. A szárnytőben helyezték el a négy darab – oldalankét kettő-kettő – Mikulin AM–3 gázturbinás sugárhajtóművet. Futóműve tandem elrendezésű. A két behúzható főfutó a törzs alatt egyvonalban helyezkedik el, a szárnyak végén pedig szintén behúzható támasztófutók vannak. A légiutántöltő változatoknál a kiegészítő üzemanyagtartályokat a bombatér helyére építették be. [ szerkesztés] Fegyverzete Az alapváltozata 9 000 kg hagyományos vagy nukleáris bombateher szállítására volt képes a belső bombaterében. A robotrepülőgépek hordozására átalakított változat külső függesztményként négy db robotrepülőgépet szállíthatott a szárnyak alatt. Önvédelmi fegyverzetként 9 db NR–23 23 mm-es gépágyút, vagy hat db AM–23 23 mm-es gépágyúkat építettek be a törzs felső és alsó részén, valamint a törzsvégen elhelyezett öt db toronyban.
A törzs nagy részét középen a bombatér tette ki. A szárnya erősen nyilazott. A szárnytőben helyezték el a négy darab – oldalankét kettő-kettő – Mikulin AM–3 gázturbinás sugárhajtóművet. Futóműve tandem elrendezésű. A két behúzható főfutó a törzs alatt egyvonalban helyezkedik el, a szárnyak végén pedig szintén behúzható támasztófutók vannak. A légiutántöltő változatoknál a kiegészítő üzemanyagtartályokat a bombatér helyére építették be. Fegyverzete Az alapváltozata 9 000 kg hagyományos vagy nukleáris bombateher szállítására volt képes a belső bombaterében. A robotrepülőgépek hordozására átalakított változat külső függesztményként négy db robotrepülőgépet szállíthatott a szárnyak alatt. Önvédelmi fegyverzetként 9 db NR–23 23 mm-es gépágyút, vagy hat db AM–23 23 mm-es gépágyúkat építettek be a törzs felső és alsó részén, valamint a törzsvégen elhelyezett öt db toronyban.