Babits Mihály: Húsvét előtt ~ Mezey Mária ~ - YouTube
"S ha kiszakad ajkam, akkor is, e vad, vad március évadán, izgatva belül az izgatott fákkal, a harci márciusi inni való sós, vérízű széltől részegen, a felleg alatt, sodrában a szörnyű malomnak" A keskeny arcélű, olajsárga bőrű, fekete nézésű és hajú, sovány ember az emelvényre lépett. Ott állt a pódium mögött, de nem a nézőkre tekintett, a publikum felé; hanem egyenesen, közvetlenül a nézők fölé, egészen előre nézett. A keskeny arcélű, olajsárga bőrű, emelvényre lépő sovány kis fekete ember ott állt a pódium mögött, kezében egy papírlappal, amelyen egy vers volt. Ott állt a katedrán, elnézett a publikum fölött, s kiszakadt belőle valami különös versezet. "ha szétszakad ajkam, akkor is, ha vérbe lábbad a dallal és magam sem hallva a nagy Malom zúgásán át, dalomnak ízét a kínnak ízén tudnám csak érezni, akkor is mennyi a vér! Babits mihály húsvét előtt vers elemzése. – szakadjon a véres ének! " A Zeneakadémia pódiumán, egy fekete–fekete ember hosszan nekikészült, erőt gyűjtött, mély lélegzetet vett, és kezében egy kis papírlappal, amelyen egy vers volt mondott és kimondott valamit.
– szakadjon a véres ének! Van most dícsérni hősöket, Istenem!
A magyar költészet története tele van drámai kifakadásokkal, a végső elkeseredés, a szélsőséges határhelyzetek felizzó verspillanataival, amikor elpattan egy húr, betelik a pohár, tele lesz a költő hócipője, s úgy fest, nem bírja tovább. Babits húsvétra választott, 1916-ban írt versében a háborúból lett a költőnek érthető módon elege, s mint a Zeneakadémián megrendezett március 26-i Nyugat-matinén felolvasott, a közönséget magával ragadó opusz hatásából látszott, evvel egyáltalán nem volt egyedül. A költemény ugyanakkor elementáris erővel veti le a békét kívánó, egylövetű pacifista verstípus jármát, s a mindenkori zsarnokság, elnyomás, emberi megaláztatás, gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás egyik, érvényéből mit sem vesztő alapműve lesz. Babits Mihály: Húsvét előtt | HŐSNŐK. Olyan nagyhatású állásfoglalás, mely világossá teszi, az ilyen áron megszülető, vérben fogant győzelemmel a humanista lélek nem tud azonosulni: "de nem győzelmi ének az énekem / érctalpait a tipró diadalnak / nem tisztelem én / sem az önkény pokoli malmát. "