Ezeket, a mára hagyományossá vált zöldségeket magyar szakácskönyvben a komáromi születésű Simai Kristóf jegyezte le először. A fordulatos élete során Privigyén, Nyitrán, Debrecenben, Kalocsán, Kassán és Selmecbányán is élt piarista szerzetes 1795-ben látott neki Körmöcbányán az általa ismert receptek összegyűjtéséhez. Ezek között – az előzőekhez hasonlóan – többségében ma már alig ismert, legfeljebb a vidéki táplálkozásban megőrzött ízeket találunk. Nemzetközi nyomok régi receptjeinkben Persze leegyszerűsítés lenne azt gondolni, hogy a 16-18. századi szakácskönyveink a szó szoros értelmében véve "tisztán" magyar ételeket mutatnak be. Mindig is hatottak ránk mások, a velünk együtt élő népek és az aktuális divatot diktáló nemzetközi konyha ott hagyta nyomait régi receptjeinken. Jókai regény a két. Csakhogy ekkoriban még hozzá tudtuk tenni ehhez azt, ami a miénk, ami jellemző volt egy-egy vidékre. External image A híres magyar szürkemarha. Kép: Ha tehát Jókai Mórt követve mi is belelapozunk ebbe az egyébként négyszáz évvel később is gond nélkül érthető magyar receptgyűjteménybe, csodálkozva vehetjük észre, hogy mi mindent ettek őseink.
Az utcán sétálva meglátja Rudolfot, akibe teljesen beleszeret és azt hiszi, biztosan ő lehet a jótevője. Persze végül minden kiderül, Fanny bevallja titkát Teréz néninek, Abellino pedig mindent megtesz, hogy rossz hírét keltse Fannynak. A becsületsértésért Sándor, a párizsi asztalos inas kér elégtételt, és megnyeri a párbajt. Abellino egyik fülét találja el golyója, így élete további részére fél fülére süket marad. János úr úgy határozott, hogy közelgő névnapját méltó módon megünnepli, ezért egy hatalmas vigasságot tartott. Még a haragosait is meghívta, hogy rendezzék viszonyukat. Jókai regény à cet événement. Abellino is rajta volt a vendéglistán, de ő maga nem jelent meg, viszont "viszonozta" a kedves gesztust és egy koporsót küldött, melynek oldalán ezüstözött betűkkel az alábbi felirat szerepelt: Kárpáthy János. A nábobot helyben szélütés érte, amint meglátta a neki küldött koporsót. Nagyon rossz bőrben volt és csak leghűségesebb szolgái maradtak mellette, a többiek Abellinonál várták, hogy meghaljon. A nábob azonban nem adta fel ilyen könnyen a harcot, néhány nap múlva küldött egy levelet hogy már jobban van és akik elmentek ne is jöjjenek vissza.