"Hamvas Béla rendkívüli szellemét nem lehetett kalodába zárni. Ezen a napon ő szólít meg minket". Fabiny Tamás evangélikus püspök ma a Kossuth Rádióban elhangzott Napi imáját közöljük. Ma 120 éve, 1897. március 23-án született – evangélikus lelkész gyermekeként – Hamvas Béla. Élete nagy részében félreállítottságban és mellőzöttségben volt része. Isten tenyerén ébredtem – 120 éve született Hamvas Béla. A XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója hosszú éveken át raktáros volt Tiszapalkonyán. Rendkívüli szellemét azonban nem lehetett kalodába zárni. Ezen a napon ő szólít meg minket egy kevésbé ismert versével. A címe: Isten tenyerén ébredtem. Tovább a KötőSzó blogra.
Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. Isten tenyerén ébredtem - / Földes Lívia / - YouTube. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet, És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. Ima Weöres Sándor verse Köszöntelek a folyók zúgásával, a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel, a gong-alakú csillagokkal, köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével, és végül az ámulatos nap-ragyogással: mind a tiéd! valamennyiben itt vagy, akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanúl s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra kerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket, egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében, miket állandó ittlétük miatt oly könnyen, szűntelenül feledünk. Örök pillanat Weöres Sándor verse Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és multja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent – így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom.
Ülök a templomban, Búsan, s egyedül. A lámpának fénye Az arcomra vetül. Hideg van odakint, Bent sincsen jó idő. Fel kell jól öltözni, Hideg a levegő. Megszólal a harang, Jönnek az emberek. Nemsoká kezdődik Az Istentisztelet. Felcsendül az ének, Lelkipásztori szó, Igei üzenet, Amely üdvöt adó. Az Ige ad békét, Adjon szeretetet. Legyen hát most … Olvass tovább Tükörbe nézz, ott van az ördög: ez az arccsont, ez a szemöldök, az üveges üres tekintet, ami belülről figyel minket, fészket rakott a koponyában, tőle mozog a nyelv a szájban, nélküle a test összetört rög: tükörbe nézz, ott van az ördög. 2. Tükörbe nézel, ott van Isten: pórusaidban, sejtjeidben, csak működik benned nyugodtan, nem bámulja … Olvass tovább sikítva menekülő gondolatok után levegőt kapkodva rohansz. Reménytelen kegyetlenséggel szakítod ki valóságod horizontján nevetve integető Szentséget. Hogy a lelked barázdáiért felelős Egod önmagát megtagadó Éned isteninek született transzmutációja lehessen! Te azt mondod, hogy lehetetlenÉs leereszted a kezed, Csüggedt-fásultan belenyugszol:Ha nem lehet, hát nem lehet!