emlékekre emlékezem". Rövid leírás... A szerző további művei Fekete István Eredeti ár: 2290 Online ár: 1947 Ft Megtakarítás: 15% KÍVÁNSÁGLISTÁRA Eredeti ár: 2600 Online ár: 990 Ft Megtakarítás: 62% Eredeti ár: 2299 Online ár: 1955 Ft Eredeti ár: 1990 Online ár: 1691 Ft Mit vettek még, akik ezt vették? Eredeti ár: Online ár: Ft Megtakarítás: 100% Eredeti ár: 2500 Online ár: 2125 Ft Eredeti ár: 2400 Online ár: 2040 Ft Eredeti ár: 2200 Online ár: 1870 Ft ESEMÉNYNAPTÁR - Ne maradj le a legjobb eseményekről!
A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. -Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. Fekete István: Karácsony éjjel | Kárpát-Medencei Újságírók Egyesülete. A lámpa hunyorgott s a cigány visszaült a sötétbe. -Hajajaj! -Mért sóhajtozol, Tallér? -Csak úgy sóhajtozok, instállom. Minek örüljek?
De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt és eszébe jutott a mókus. - Hát te ébresztettél fel, te? Bizony jó, hogy felébresztettél… Megkereste botját és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok. A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy mért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni. Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend és nagy békesség lett kint és bent. Aludt az öregember és aludt a kis mókus karácsony éjszakáján.