Az idősík az ismétlődésen alapul, mely során az ismert információk újabbakkal bővülnek, a cselekmény fókusza, a középpontban lévő szereplők személye változik meg. 1. Szekvencia Szerkesztés A nyitójelenetben a három nővér a szenvedésről, a létszorongásról énekel. A fiatal Irina szerelmére és kezére ketten pályáznak, a német származású Tuzenbach báró, és a sértődékeny Szoljonij. Irina testvére, Olga biztatja, hogy válassza az előbbit. A következő képben a házba katonák törnek be, akik éppen azelőtt fékezték meg a városban tomboló tüzet. A részeg doktor összetöri a családi órát, közben Mása beszélget Versinyinnel, a kivezényelt dandár ezredesével. Tuzenbach és Szoljonij csapja a szelet Irinának. Irina Tuzenbachot választja, el is menne vele, azonban a bárót Szoljonij megöli párbajban. A katonák elvonulnak, Lengyelországba vezénylik őket. 2. Szekvencia Szerkesztés A nővérek sajnálkoznak bátyjuk, Andrej sorsán. Utóbbi később vitatkozik velük, feleségét, Natasát védelmezi nővérei támadásaitól.
A három nővér opera Eredeti nyelv orosz Alapmű Három nővér Zene Eötvös Péter Librettó Eötvös Péter Claus H. Henneberg Felvonások száma 3 felvonás Főbb bemutatók 1998 (Opéra National de Lyon) A három nővér Eötvös Péter operája három szekvenciában. A művet a szerző Kent Nagano karmester felkérésére készítette. [1] A szövegkönyvet Csehov azonos című drámája nyomán Claus H. Henneberg és Eötvös Péter írta. Bemutatójára 1998. március 13-án került sor Lyonban. [2] Később az operát több európai nagyvárosban is bemutatták, többek között Düsseldorfban, Utrechtben, Budapesten, Bécsben, Münchenben. Oroszországi bemutatójára várhatóan 2019-ben kerül sor. [3] A mű elnyerte a francia kritikusok 1997/98-as nagydíját, a Prix Claude-Rostand Díjat, valamint a Victoires de la Musique Classique et du Jazz díjat. Az opera nyelve orosz, átlagos játékideje 100 perc. [4] Szereplők [ szerkesztés] Szereplők Hangfekvés Irina szoprán (kontratenor) Mása mezzoszoprán (kontratenor) Olga alt (kontratenor) Natasa Rode tenor Fedotyik Doktor Andrej bariton Versinyin Tuzenbach Szoljonij basszus Kuligin Anfisza Cselekmény [ szerkesztés] Az opera cselekménye a drámától eltérően nem lineáris időrendi sorrendben bontakozik ki.
Közben Bartholdinak mérnöki segítségre volt szüksége, hogy a hatalmas szobor strukturális problémáit megoldja. Ezzel Gustave Eiffelt, az Eiffel-tornyot tervező cég tulajdonosát bízták meg. Eiffel bevonta a részletes munkába Maurice Koechlin építőmérnököt is. 1878. június 30-án Párizsban a világkiállításon mutatták be a szobor elkészült fejét a Trocadéro-palota kertjében, míg a szobor többi részét a Mars-mezőn állították ki. 1879. február 18-án Bartholdi szabadalmaztatta a tervét. A talapzatra szánt pénz lassan gyűlt, ezért Pulitzer József (a Pulitzer-díj alapítója) a The World vezércikkében támogatta a gyűjtést. Az éles hangú kampány sikeresen motiválta az amerikaiakat (és egyben 50 000 új előfizetőt szerzett a lapnak). A pénz végül is 1885 augusztusára gyűlt össze. A talapzat tervét Richard Morris Hunt készítette, az alapkő letétele augusztus 5-én történt, és a bentheimi homokkőből készült talapzatot 1886. április 22-én fejezték be. A szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban, és 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isere fregatt fedélzetén.