hétfő, augusztus 16. 2010 Borbély Szilárd prózakötete az Árnyképrajzoló eklektikus minőségű szőttes. Találhatunk benne figyelemre méltóan erős irodalmat és amolyan viccesnek szánt publicisztikai írást, amelynek nehezen férnek meg az igényesebb írások közelében. Kétségtelenül az Egy bűntény mellékszálai című elbeszélés az egyik, ha nem A legerősebb írás a kötetben. A múlt évezred utolsó szentestéjének hajnalán a szülői házba betörő rablók brutális körülmények között meggyilkolták az író édesanyját és nyomorékká kínozták az édesapját. A bűncselekmény azóta is felderítetlen. Borbély Szilárd – Wikipédia. Az írót már korábban is többször foglalkoztatta e szörnyű gaztett. Nem csoda. Efféle szörnyűségek nehezen feldolgozhatóak. Borbély az íráson keresztül kíséri meg a felfoghatatlant megfogni. Az Egy bűntény mellékszálai végsőkig lecsupaszított szöveg. Az író megszabadítja a szöveget az érzelmek, indulatok adta gondolatoktól, maradnak tényszerű megállapítások, zavarbaejtően távolságtartó szöveget teremtve önmagukból. A másik figyelemreméltó alkotás, a kötet címadó elbeszélése, az Árnyképrajzoló, bár ez a szöveg némiképp egyenetlen.
Meglehet, ám a kötet nem egyetlen dolog meglétéről vagy hiányáról szól. A vákuum már inkább tűnik megfontolandó mézesmadzagnak. Abban az értelemben, hogy mindvégig ott bolyong egy kiegészítendő kérdés a könyvben, és valamennyi írás ennek a körberajzolása. Nagyon tetszett az egyik kritikában a gondolat, ami szerint Borbély Szilárd maga is árnyképrajzoló. Árnyképrajzoló - Adamobooks.com. Körülírja az őt kísértő árnyakat. Olykor határozottabban, máskor bizonytalanul, néha talán túl keserűen. De sosem lesz bántóan egyoldalú, épp a megválaszolatlanul maradó miért miatt. Megoldás tehát nincs. Vagyis a jelen helyzetben valami azért levonható. Az olvassa a kötetet, aki kőbe vésett törvények helyett inkább gondolatokat tanulmányozna, vagy épp azt a szűrt fényt, ami az árnyékok létrejöttéhez itt is kell.
Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Km. : Gálffi László, Mácsai Pál, Szandtner Anna (színművész), Márkos Albert (cselló), Pozsár Máté (zongora) Alkotók: a műsort összeállította és bevezeti: Tóth-Czifra Júlia, Mácsai Pál (rendező) A 2014. Borbély Szilárd - Árnyképrajzoló - körülírások - - Múzeum Antikvárium. február 8-án tragikus körülmények között elhunyt Borbély Szilárd nemzedékének kiemelkedő alkotója volt. A mindössze ötven évet élt író életműve kényszerű töredékességében is nagyívű, mind nyelvi, mind műfaji értelemben kivételesen gazdag. A kor meghatározó stílus- és formaeszményeinek ellenállva teremtette meg saját líranyelvét, amelyet azonban soha nem hagyott megmerevedni. Újabb és újabb járatlan ösvényekre lépett - költői pályájának így szinte valamennyi kötete fordulópontnak tekinthető. Filológiai és filozófiai, irodalomtörténészi tudása és felkészültsége sajátos mélységet ad az antik mitológiát, a későkeresztény, a barokk vagy a haszid hagyományt, egyáltalán: az európai kultúrtörténetet magába építő, azt folytonosan faggató szövegeinek.
Hiába értem a könyv végére, továbbra is marad valami űr. Visszalapozok hát az elejére, hátha elsiklottam valami felett. De csak az válik nyilvánvalóvá, hogy a bevezetés legalább annyira befejezés is. (Meg az, hogy a borító külalakja mennyivel igényesebb, mint a kötethez használt papír, illetve a korrektúra minősége. ) Az önmaga farkába harapó kígyó nem könnyíti meg a tanulság megragadását. Ez nem azt jelenti, hogy a szövegek érthetetlenek vagy nehezen követhetők volnának. Egyszerűen arra kell jutnom, hogy itt most nem feltétlenül a történet a lényeg. Abból a szempontból legalábbis, hogy a közelmúlt magyar mindennapjainak feldolgozása, nemzeti és költői identitáskeresés, a családhoz, a múlthoz, a halálhoz való viszony, ezek olykor élesebben, máskor haloványan, de valamennyi elbeszélésre rávetülnek. Csupa mélyérzésű, gazdagon az irodalomba ágyazott téma. Csak a szerelem, az gyakorlatilag teljesen hiányzik a nagy költői kérdések sorából. Hopp, kiálthatnék fel így a vége felé, talán ez Ariadné fonala, végigvezethető a kritika a szerelem vákuuma mentén?
Ennek a helyzetnek a metaforája a testeket követő árnyék. A gyászversek a barokkos megszólalás emeltségét találták meg ahhoz, hogy éppen egyfajta Isten-hiányt, a rejtőzködő Isten gondolatának továbbírásaként Isten árnyékát mutassák fel, a teodícea eltörlését, a szenvedő Isten minden üdvtörténet lehetőségét leromboló örök aktualitását, e kötet festés-rajzolás metaforikájánál maradva: kontrasztként. Ahhoz, hogy ebből a tapasztalatból prózát csináljon, Borbélynak folytatható hagyományt kellett keresnie ebben a műnemben is, egyúttal leszámolnia azokkal, melyeket folytathatatlannak ítélt. A bolgár kalauz című híres Esti Kornél-novellába beleíró erős szöveg (A bolgár kalauz) el is végzi ezt a munkát. A szöveg elképzeli, mit jegyzett volna fel Kafka naplójába, ha az Esti és a bolgár kalauz közötti beszélgetés fültanújává válhatott volna, továbbá azt, milyen nyelvfilozófiai kommentárokkal látta volna el a Kafka értelmezőjeként is rendkívül fontos Walter Benjamin a novellát, ha elé kerül. Kosztolányi a jelenetet, mely a szenvedés nyelvének artikulálhatatlanságát, érthetetlenségét, saját történetünkkel szembeni mindenkori idegenségünket illusztrálja, esztétizálja; a hangzás, a szózene, a helyzetben rejlő játékos lehetőségek foglalkoztatják, a nyelv virtuóza tesz szövegében finoman fölényes megfigyeléseket a beszéd, a megértés természetéről.