Dátum: 2009-11-03 / Forrás: LátóOnline Húszéves a Látó. Rovatunkban az eltelt húsz év általunk legjobbnak ítélt szövegeit közöljük - húsz héten át. Az ötödik héten Kovács András Ferenc választása Kányádi Sándor versére esett a Látó 1995. januári számából. Kányádi Sándor háromszor részesült Látó-nívódíjban, és idén a 15. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár díszvendégeként lesz jelen Marosvásárhelyen. Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a szorongó oltalom a gondviselő félelem kísért eddig utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem Hargitafürdő, 1994. október 30-31. Archívum
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén (Kaláka) – Gitártab és Akkordok – Gitárkotta, gitártab és gitár akkordok INGYEN!
KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem (1994)
2018. július 4., 11:39, 911. szám valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem Kányádi Sándornak ez a költeménye emblematikus mű. Ilyennek érezte az egész irodalmi élet már a megjelenésekor – 1994-ben –, azt követően pedig még inkább, hogy szerzőnk gyűjteményes kötetének címéül is ezt választotta 1996-ban. A kötet második, 1997-es javított kiadásában külön is kiemelésre került ez a vers, hiszen a védőborító belső oldalán – a szerző fényképe alatt – cím nélkül olvasható ez az öt versszak. A verset így szerzői vallomásként, vagy még inkább gondolati kétely-összefoglalásként lehet olvasni.