A magyar helyesírás alapelvei - YouTube
A magyar helyesírás alapelvei by Éva Várszegi
1832-ben az Akadémia kiadta az első magyar helyesírási szabályzatot (legutóbbi 1984-ben jelent meg – adás). A magyar helyesírás legfontosabb jellemzői: betűíró: A betűíró rendszer azt jelenti, hogy az írás legkisebb egységei nem szót vagy szótagot rögzítő írásjegyek, hanem a hangoknak megfelelő, fonémákat jelölő betűk. latin betűs: A sajátos magyar betűsor a latinbetű készletből alakult ki. hangjelölő: A hangjelölő terminus nem pontos, a magyar helyesírás ugyanis fonematikus jellegű, azaz a szavak leírásakor a bennük lévő fonémákat, azaz a nyelvi rendszer legkisebb elemeit vesszük alapul. értelemtükröztető: Az értelemtükröztetés az egész helyesírást átszövő rendszerszerűséget, a szabályok egymással összefüggő rendszerét jelenti. A helyesírás sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből. A szóalakban például külön kell feltüntetnünk a szóelemeket, a morfémahatáron létrejövő hangmódosulások ellenére. Ez azt jelenti, hogy a szóalakok leírásakor egy egyszerű morfémaelemzést hajtunk végre. Továbbá a tulajdonnévi kategóriát a nagybetűs írásmóddal különböztetjük meg a közszavaktól; a különírás és egybeírás szabályait az összetételek és szószerkezetek közötti nyelvtani különbség határozza meg.
A magyar nyelvű szövegek hivatalosan elfogadott helyesírási szabályrendszere, normája a magyar helyesírás. A helyesírás célja, jelentősége és szerepe a nyelvi műveltség részét képezi, és fontos szerepe van a társadalomban. Ezt oktatják az iskolákban anyanyelvűeknek és külföldieknek egyaránt, és ezt igyekeznek követni a magyar nyelvű nyomdatermékben. A magyar helyesírást a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Helyesírási Bizottsága szabályozza, ún. helyesírási szabályzatok kiadásával. A legutóbbi, ma is hatályos ilyen mű 1984-ben jelent meg (tizenegyedik kiadás), azóta csak utánnyomásait adták ki. Magyar Helyesírási szótár A magyar helyesírás szabályai Helyesírás A kiejtés szerinti írásmód További fogalmak hangjelölő Olyan írás, ahol az írásjegyek hangokat jelölnek. betűíró Olyan írásmód, ahol az írásjegyek betűk. Ilyen a magyar írás is, de eltér ettől pl. a képírás. Olyan írás, ahol az írásjegyek hangokat jelölnek.
Alapelvnek azt az eljárásmódot nevezzük, mely szerint egy szót vagy szóalakot írásban rögzítünk (Laczkó–Mártonfi 2005: 39). Helyesírásunkban négy alapelv érvényesül: a kiejtés szerinti, a szóelemző, a hagyományos és az egyszerűsítő írásmód (a gyakorlatban egy-egy szóalak leírásakor több elv is hathat). A kiejtés elve azt jelenti, hogy a szóelemeket (tő- és toldalékmorfémákat) legtöbbször a mai irodalmi és köznyelvi, azaz a sztenderd kiejtésnek megfelelően írjuk ( akác, kell, nyolc, menni stb); tekintet nélkül a nyelvjárási, archaikus vagy egyéb ejtésváltozatokra ( ákác–agác, köll–kő, nyóc, mennyi v. mönni stb. ). A beszélt nyelvben tájegységenként a hangzók hosszúsága-rövidsége között lehetnek különbségek, pl. Dunántúl egyes részein röviden ejtik a hosszú magánhangzókat [ kut, ut, gyüjt, szelid stb. ], másutt – így a Tiszántúl egyes területein – éppen fordítva, gyakran a rövideket is megnyújtják. Így olykor a köznyelvi kiejtés is ingadozik, nem kevés gondot okozva a helyesírás elsajátításában, vö.
13e osztlyhonlap
helyesiras