Addigra a szenvedély elcsitul, a költő lehiggad. Az intenzív szenvedés helyébe tűnődő, elégikus panasz lép. (Vajda később is írni fog még Ginához verseket, pl. a Harminc év után címűt, amelyben rájátszik a Húsz év múlva című, korábbi költeményére. ) Vajda szerelmi költészetének két nagy újdonsága van a korábbi magyar szerelmi lírához képest. Nála jelenik meg a magyar irodalomban elsőként az a verstípus, amely szerelmi líra ugyan, de nem a költő jelenlegi érzelmeiről szól, hanem a már elmúlt szerelemről. Ilyen mű a Húsz év múlva is, amelyben a lírai én kb. 20 év távlatából emlékszik vissza hajdani szerelmére. (Ez a verstípus később Juhász Gyulánál jelenik meg az Anna-versekben, egyébként Juhász Gyula szerelme rendkívül hasonló volt Vajda János Gina-élményéhez. ) A hagyományos magyar szerelmi lírában a család volt az eszmény: a költők (pl. Vörösmarty, Petőfi) szerelmükben leendő hitvesüket látták. Ezért verseikben mindig megmaradt valami szemérem, kerülték a testiség és az erotika nyílt ábrázolását.
Ezzel párhuzamosan a versekben megjelenik az erotika, a gyötrő és pusztító testi szenvedély. Ez az újfajta szerelem először Vajda János költészetében jelentkezett a magyar irodalomban. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 Az 1876-ban írt Húsz év múlva az időn és távolságon diadalmaskodó szerelem lírai vallomása. Vajda János 27 évesen ismerkedett meg budai szállásadójának, Kratochwill fodrászmesternek lányával, Zsuzsannával, akit verseiben Georginának nevezett és Ginának becézett (mert túl köznapinak érezte a Zsuzsanna nevet). Ekkor már sebzett lelkű, kiábrándult férfi volt. Alig 20 évesen, 1847-ben Pestre került és megismerte Petőfit, akinek megakadt a szeme egyik versén, és barátságába fogadta. Tagja lett a Pilvax kávéház forradalmi körének is és részt vett a márciusi forradalomban 1848-ban. Az egyik szervezője, vezetője volt a felkelésnek, és a harcokban is részt vett, közlegényből hadnagyi rangig vitte néhány hónap alatt. A szabadságharc bukásával azonban szétfoszlottak a jövőt illető reményei, rövid bujdosás után elfogták, lefokozták és besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe, amellyel Itáliába kellett mennie.
Vajda János - Húsz év múlva és Harminc év után című versének összehasonlító elemzése Vajda János: Húsz év múlva - szöveggyűjtemény Húsz év múlva Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szivem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül – Mult ifjuság tündértaván Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen...
A lírai én látszólag hideg nyugalommal, higgadtan emlékezik vissza régmúlt szerelmére. Címe egy hiányos mondat (nincs alanya, se állítmánya), amely várakozást kelt. Egy múltbeli ponthoz viszonyít, ezzel az idő múlására és a szerelem örök voltára utal. Húsz év múlva a költő már fenségesnek, megolvaszthatatlannak, megkörnyékezhetetlennek tartja magát, de a valóságban még mindig szereti Ginát. A vers alcíme: Gina emlékkönyvébe. Az alcím utal arra, hogy a mű a Gina-versek közé tartozik (a szövegben a lírai én egyszer sem említi Gina nevét). A vers hangulata elégikus, szomorú. Hangneme emlékező, nosztalgikus. Költői kifejezőeszközök: hasonlat, metafora, jelzők, megszemélyesítés, alliteráció. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5