Köd - Fekete István - Régikönyvek webáruház Fekete István. Köd. Budapest, 1960. Magvető Könyvkiadó (Alföldi Nyomda). 321 + [3] p. Első kiadás. A kötet szerzője, Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23. ) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Közeli barátjával, Csathó Kálmánnal együtt a magyar "erdész-vadász irodalom" egyik legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők egyik legolvasottabb magyar írója. Félvászon kötés illusztrált kiadói papírborítóban. Állapot: Jó Illusztrátorok: Győri Miklós Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kiadás éve: 1960 Kiadás helye: Budapest Kiadás: 1. kiadás Nyomda: Alföldi Nyomda Nyomtatott példányszám: 10. 160 darab Kötés típusa: félvászon, kiadói papírborítóban Terjedelem: 321 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13. 00cm, Magasság: 19. 00cm Súly: 0. 30kg
Fekete István. Zsellérek. Regény. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regénypályázatának díjnyertes műve. (Budapest), é. n. [1939]. A magyar könyvbarátok részére kiadja a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 334 + [2] p. A kötet szerzője, Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23. ) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Közeli barátjával, Csathó Kálmánnal együtt a magyar "erdész-vadász irodalom" egyik legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők egyik legolvasottabb magyar írója. Műveit az ember-, állat- és természetszeretet, valamint az egyetemes humánum uralja. Jelen kötet (Zsellérek) 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán (melyre összesen 193 író küldte be pályaművét) megkapta a 3000 pengős első díjat. A kötet népszerűségét mutatja, hogy 1939-1944 között hét kiadást ért meg. Csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regény bemutatja a magyarországi vörösterror hétköznapi valóságát.
Azt agyonhallgatta a kommunista rezsim, amely megpróbálta az írót megtörni és arra kényszerítette Fekete Istvánt, hogy az ifjúsági irodalomban teljesítse ki magát – idézte fel. Ezzel a filmmel nemcsak a természetről író embernek állítunk emléket, hanem elkezdhetjük törleszteni azt a restanciát, amellyel a magyar irodalom tartozik Fekete Istvánnak – mondta el Kovács Zoltán. A Nemzeti Filmintézet és a Takarékbank támogatásával 2021-ben készült film kordokumentumok, a családtagokkal készített interjúk, valamint irodalmi anyagok alapján kalauzol végig az író életének történelmi fordulópontokkal tűzdelt, sorsfordító pillanatain. A bereki ember főszerepeit Szabó Sipos Barnabás és Bodrogi Gyula játssza; a rendező Bertha Lívia, fényképezte Szepesi Dávid, a producerek Kovács Zoltán, Lajos Tamás és Vida József. A nyolcvan perces filmet vetítik a Vadászati és Természeti Világkiállításon, tévépremierjét a Duna Televízióban tartják, október 4-től pedig az Uránia Nemzeti Filmszínház is műsorára tűzi A bereki embert.
Két és fél évvel ezelőtt ugyanis a világkiállítás szervezői nagy vállalást tettek: nemcsak a vadvilágról, a fenntartható gazdálkodásról, a vadgazdálkodásról szóló tudást, az ország természetei értékeit mutatják meg, hanem egyúttal a vadászati irodalom és a vadgazdálkodás legnagyobbjai esetében a kultuszépítés feladatát is magukra vállalják - idézte fel. Széchenyi Zsigmondról és Kittenberger Kálmánról már készült film, Fekete István regényeit pedig ki ne olvasta volna - vetette fel Kovács Zoltán, hozzátéve: Magyarország egyik legolvasottabb írójáról van szó, akinek műveit több mint tizenötmillió példányban adták ki és tizenkét országban, tizennégy nyelven jelentek meg írásai. Ideje azonban megemlékezni arról, hogy Fekete István munkásságának nem a gyerekirodalom a legfontosabb eleme. Azt agyonhallgatta a kommunista rezsim, amely megpróbálta az írót megtörni és arra kényszerítette Fekete Istvánt, hogy az ifjúsági irodalomban teljesítse ki magát - idézte fel. Ezzel a filmmel nemcsak a természetről író embernek állítunk emléket, hanem elkezdhetjük törleszteni azt a restanciát, amellyel a magyar irodalom tartozik Fekete Istvánnak - mondta el Kovács Zoltán.
Lapalapításokban nem vett részt, kiáltványokat nem írt alá, programot sem fogalmazott meg, és nyilvánosan csak ritkán minősítette kortársai tevékenységét. Az efféléktől az elhallgattatása előtt is tartózkodott, 1953. után pedig egyenesen elzárkózott mindenféle közösségi megmozdulástól. Beszédesen árulkodik minderről az a Trencsényi-Waldapfel Imrének 1957 januárjában írott levél, amely szerint: "amint tudod, semmiféle politikai akcióban, sem pro, sem kontra, soha nem vettem részt - betegségem sem tesz alkalmassá erre -, s ettől most sem akarok eltérni. […] Nem tudom, az írószövetségi gyűlésen kik voltak veletek és kik ellenetek, de az bizonyos, hogy hasonló kívánság esetén egy másik levelet sem fogok aláírni, ami válasz az erdélyi írók levelére. " Vagyis Fekete István udvariasan elhárította magától, hogy kiálljon a berendezkedő régi-új hatalom mellett, de egyúttal azt is jelezte, hogy fellépni sem kíván ellene. (Sánta Gábor: Hová sorolható Fekete István prózája? Kortárs) A magát Tormay Cécile és Kodolányi János közé pozícionáló író így ír saját értékeléséről: "őszintén és ridegen mérlegre tudom tenni könyveimet.