Amikor még maguk az orvosok hirdették a cigarettát, és az egészségről egészen más volt a gondolkodás mint most. Amikor a gyerekek reggeltől estig az utcán és a játszótéren lógtak társaikkal és úgy követték a szúnyogirtó kocsit, mint sirályok a halászhajót – és senkit sem zavart, hogy közben ideggázt lélegeznek be. Az élet nyomában teljes film magyarul. Amikor a törések, ficamok és húzódások a gyerekkor hamisíthatatlan részei voltak. Amikor azon ment a veszekedés, kié is a távirányító – ugyanis az életritmust az szabta meg, mikor kezdődik a család kedvenc sorozata, és meddig tart a műsor. Mindezek egyfajta esszéként, vagy a korhoz írt mozgóképes ódaként jelennek meg: az eredetiben Jack Black hangján megszólaló narrátor egymás után idézi fel a néha csak pár pillanatig, máskor percekig tartó emlékfoszlányokat. Mindez a világon semmi újat nem tartogat, hiszen tényleg mindegyiket ezerszer láthattuk már, a zseniális látványvilág és a megkapó hangulat miatt azonban a film mégse válik unalmassá. Feltéve ha vevők vagyunk az ilyesféle múltidézésre.
Az igazság nyomában nem egy film. Az igazság nyomában egy érzés, ami minden egészséges értékrendű embert elfog, amikor rájön, hogy az élet nem igazságos. Különösen olyankor fog el minket ez az érzés, amikor azt látjuk, hogy emberek milyen módszerekkel, milyen etikátlan, tisztességtelen vagy akár törvénysértő módon jutnak előre, és mégis mindig megússzák. "Bezzeg ha én csak a metrón bliccelek, akkor is rögtön elkapnak és megbüntetnek! " Akkor egy kicsit megvigasztalgatjuk magunkat, hogy "de biztos álmatlanul forgolódik éjszaka" meg "bántja a lelkiismeret" "folyamatos rettegésben él, hogy mikor bukik le" "majd az utolsó óráiban felemészti a bűntudat" Satöbbi. Hát nem. Az élet nyomában c. teljes film. Úgy értem, persze biztos, hogy ilyen is van, de egyáltalán nem szükségszerű. Nagyon fontos megérteni, hogy a fent sorolt gondolatok a mi értékrendünket tükrözi. (Azért beszélek egyes szám első személyben, mert azok, akik a Szindrana-Mandalát olvassák, nagyjából ezt az értékrendet követik. ) És még csak azt sem mondhatjuk, hogy a törvényt.
Ilyen például az az epizód, amelynek egyik mellékszálán egy hátborzongató sztorit hoznak be egy helyszínhez kapcsolódóan, ahol a nőnek takarítania kell. Azért tetszett különösen ez a rész, mert egy másik család drámáján keresztül a pszichológiai thrillerek hangulatát emelik be azért, hogy felszínre hozzák Alex régi traumáit – melyeknek fontos szerepük lesz a karakter fejlődésében. A sötét kémiával az élet titkainak nyomában - Raketa.hu. Néhány ponton azért maradtak bennem kérdőjelek, de ezek csak apróságok. Alex munkája kapcsán szerintem bizonyos részletek kevésbé voltak kidolgozottak, a hálaadás-napi este történéseit pedig picit túlzónak éreztem. Az Egy szobalány vallomása egyben anya-lánya történet is, mely magában foglalja Alex és a hároméves Maddy kapcsolatát, illetve a főhős saját édesanyjával való viszonyát is, ami további mélységet ad a történetnek. Érdekesség, hogy a Paulát alakító Andie MacDowell a való életben is Margaret Qualley anyukája. Qualley minden felesleges gesztus nélkül, természetesen alakítja az egyszerre érzékeny, törékeny és rendíthetetlen fiatal anyát, MacDowell pedig zseniális a művészetébe menekülő, a valóságtól gyakran elszakadó, traumákkal teli nőként, aki ennek ellenére mindig erősnek akar látszani.
A címben feltett kérdésre nincs válasz. Illetve, lehet, hogy a rendőrség berkein belül bizonyos emberek számára összeállt a kép, de a fiatal ápolónő haláért nem ítéltek el senkit, sőt, vádat sem emeltek senki ellen. Pedig ez a gyilkosság egyáltalán nem tűnt megoldhatatlannak, végtelen ravaszsággal kiterveltnek, valamiért mégis felderítetlen maradt. A képeken feltűnően szép fiatal nőt látunk. A súlyos konty alatt szabályos arc, ívelt szemöldök, nagy sötét szemek, finom vonalú áll. Landventure - az örök élet nyomában. Könnyed, arányos csontozat, nőies formák, mindenki, aki ismerte, azt mondta, hogy Labancz Anna igézően vonzó fiatal nő volt. Vonzódtak is hozzá elegen, ahogy a kihallgatottak történeteiből összeállt ez a rövidre szabott életút. Az 1946-ban, Sajópetriben született fiatal lány már gyerekként kapcsolatba került az erőszakos halállal, apját is ismeretlen tettesek gyilkolták meg. A lány kiskorában az apa szeme fénye volt, ám később – ha igaz, amit Asperján György a Labancz Annáról írt regényében állít – már nemcsak gyermekeként tekintett rá, hanem erőszakoskodni is próbált vele.