Talán nem is az fejti ki az igazi vonzerőt, ami a vásznakon és a papírokon látható, hanem amit a látvány mintegy beburkol, és ettől láthatatlan. Ez az aura" – írja Földényi F. László esztéta-irodalomtörténész a Kieselbach Galéria által most megjelentetett Nagy István – Tisztaság Tömörség Transzcendencia című, hatszáz oldalas monográfiában. A könyv és a vele egy időben, a budapesti galériában megnyílt kiállítás célja, hogy megmutassa, milyen megkerülhetetlen alakja a magyar festőművésznek Nagy István, közel hozza őt a mához, és identitásunk részévé tegye. A kötettel azonos című kiállításon nyolc múzeum, 24 magángyűjtemény 154 válogatott darabjai láthatók, soha nem volt még ilyen átfogó tárlat Nagy István alkotásaiból. Kieselbach Tamás közel húsz éve kutatja rendíthetetlenül Nagy életművét (Kolozsváry Marianna és Mónos Péter művészettörténészek segítségével), próbálja megérteni vizuális nyelvének sokrétűségét, mindazt, ami a modern magyar festészet legegyénibb képviselőjévé avatta. Nagy István 1873. március 28-án az erdélyi Csíkmindszenten látta meg a napvilágot, a Csíki-havasok, a magas tetős székely házak képét ekkor raktározta el magában örökre.
Az viszont nem titok, hogy már javában készül októberi, majd téli aukciójára. A feladat nem csupán az, hogy minél több jó minőségű alkotást begyűjtsön az aktuális árverésre, hanem hogy úgy állítsa össze az anyagot, hogy abban a kikezdhetetlen, közkedvelt értékek mellett felfedezésre váró újdonságok, meglepetésnevek is szerepeljenek. Nagy István: Falusi ház mögött (1911) Mint említi, a műkereskedelemben folyamatos, hogy az emberek életében mindig vannak sorsfordulók, amikor meg akarnak válni a műtárgyaktól. Ilyenkor kerülnek piacra az értékes alkotások. A külföldi hagyatékokból, gyűjteményekből is előbukkannak magyar alkotások, hála az internetnek. "Ha külföldi aukciókban vannak, akkor többnyire mi, magyar műkereskedők vesszük meg, vagy egyenesen nekünk ajánlják fel, és mi bocsátjuk aukcióra. " Ami pedig a vásárlókat illeti, így fogalmaz: "A műkereskedők jellemzően mindig úgy vélekednek, hogy nincs elég vevő, de a teljes képhez azt is meg kell nézni, honnan jöttünk. A nyolcvanas években, amikor már kereskedtem, szinte csak kereskedőnek tudtam eladni műtárgyakat, akik aztán azokat kivitték az országból.
Évente több műtárgyaukciót rendez, 2019 őszén már 62. alkalommal. Jelentős kiállítás-szervező is. Tárlatai az elmúlt évekből: Nagy István (2019); Bukta Imre: Nálunk, vidéken (2019); A csábítás fegyvere: Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében (2018); Elveszett örökség – Báró Hatvany Ferenc, A művész gyűjtő (2017); Festők, múzsák, szerelmek; Nemes-Lampérth József életmű-kiállítása (2016); Gróf Batthyány Gyula – Képek egy eltűnt világból (2016). Könyvkiadóként 40 művészettörténeti kiadvány fűződik nevéhez, például Nagy István: Tisztaság – Tömörség – Transzcendencia (2019); Nálunk vidéken – Bukta (2019); A csábítás fegyvere (2018); Elveszett örökség (2017); Scheiber (2014); Sassy Attila: Ópium álmok (2014); Duray (2013); Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig (2012); Modern magyar festészet (1919–1964) (2004); Modern magyar festészet (1892–1919) (2003). Mint meséli, egyszerre van lehetősége látni a közönségtől elzárt magángyűjteményeket, a műkereskedelemben megforduló ezernyi műtárgyat, miközben el tud jutni akár a múzeumi raktárakba is.
Joachim Ferenc egy izgalmas kompozíciójú párizsi alakos látképpel, míg Pap Géza egy dunabogdányi tájjal szerepel. A közelmúlt magyar művészetét és a kortárs törekvéseket mások mellett Kondor Béla aranyfestésű ikonja, Veszelszky Béla tájképe, Korniss Dezső festménye, El Kazovszkij egy korai munkája, St. Auby Tamás Kénmaszk című munkája, valamint Szent Nyáry Lóránt és Korga György egy-egy monumentális alkotása képviseli.