Az ír kritika Az IGN Hungary kizárólagos üzemeltetője az MLK Consulting Kft. Az ír 2019. november 15. Legendás búcsúlevél Hosszas vajúdás után készült el Martin Scorsese, Robert De Niro és Joe Pesci harmadik nagy közös gengsztereposza, amely nem csupán Al Pacino feltűnése miatt más, mint a Nagymenők és a Casino. Ad
Az ír olyan világot tár elénk, amelyben rég volt részünk, és iszonyú könnyű elmerülni, azt is meg merem kockáztatni, hogy a valaha készült legjobb Scorsese-filmet láttam. Persze egyelőre csak a friss élmény beszél belőlem, a többit majd az idő úgyis eldönti. Mindenesetre Az írt gondolkodás nélkül a Nagymenőkkel és a Casinóval egy szinten helyezném el, és csak remélni merem, hogy a közeljövőben több ilyen alkotást is látok majd. 10/9 - Újabb Scorsese féle kultfilm született
Együtt a régi nagyok A Netflix megadott mindent Martin Scorsese rendezőnek, amire csak szüksége volt Az ír elkészítéséhez, ugyanis a streaming óriás ekkortájt döntött úgy, hogy saját tartalmaival megpróbál eljutni az Oscar-díjig és esetleg be is zsebelne néhányat az Akadémia legrangosabb kitüntetései közül, éppen ezért az anyagiak nem jelentettek akadályt. Martin Scorsese-ről tudni kell, hogy egy csodálatos elme, Hollywood vérkeringésének már hosszú évtizedek óta része és nem kis művek fűződnek a nevéhez. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy egyik a legnagyobbaknak, szinte bármit rendezhet, a legtöbb esetben ugyanis teljes kreatív szabadsággal rendelkezik. Az ír-rel sem volt ez másképp, a rendezőzseni pedig konkrét ötlettel állt már a Netflix elé, szerette volna megidézni a nagyvásznon Hollywood ezüstkorának gengszterdrámáit, ehhez pedig, a dolog rendje és módja szerint nem akármilyen neveket igyekezett felsorakoztatni a filmje szereplőgárdájában. Scorsese-ről tudni kell, hogy néhány színésszel kifejezetten nagyon szeret együtt dolgozni, ilyen például Harvey Keitel, Joe Pesci vagy Robert De Niro is, így nem okozott meglepetést, hogy mindhárom elismert színész szívesen visszatért dolgozni Scorsese oldalán.
Noha mostanában – sajnos – leginkább attól hangos a sajtó, hogy Scorsese "nekiment" a Marvel filmeknek, azt hiszem évtizedek múlva majd úgy fogunk rá hivatkozni, mint a legnagyobb rendezők egyike. Persze ez a cím már rég megilleti őt, de a rendezőzseni legnagyobb erénye – véleményem szerint – abban rejlik, hogy sokakkal ellentétben (Spielberg, Palma, Coppola, hogy csak párat említsek) neki nem bizonyos korszakai erősek. Ő itt áll 77 évesen és még mindig ott van benne a tűz. Még mindig szinte mindent elsöprő tényező és még most, 2019-ben is elhallgattatja a konkurenciát amikor lerak valamit az asztalra. Ahogy 10-20-30 évvel ezelőtt. Na ezért ő az egyik legnagyobb. Az ír – főleg azok számára, akik már legalább a harmincon túl vannak – egy kissé keserédes mozi, amelyben Scorsese határtalan profizmussal használja a zsáner elemeit és ami gyaníthatóan egy mesteri búcsú lett. Nehezen megszületett alkotás ez, s a körülmények valóban kissé elkeserítőek. Mostanra ugyanis tényleg odajutottunk, hogy a nagy stúdiók nem mernek kockáztatni: az Irishman kallódásának és csúszásának oka is ebben keresendő.
Bár minden ideköti őket, megfogalmazódik a fejében az elvándorlás gondolata, amit a család minden tagjának be kell adagolnia. Az országbeli konfliktus előbb az utcába, majd a háztartásokba költözik be és az itt élőknek fontos döntéseket kell meghozniuk. Buddy szorgalmasan tanul és egyre közelebb ültetik választottjához, ám egy idősebb lánybarátja be akarja szervezni a bandájukba, ahol a csibészségek a törvénysértés határát súrolják. 12 éves voltam, mikor a szüleim úgy döntöttek, hogy csomagolunk és költözünk. Addigra már úgy ismertem a helyet, mint a tenyeremet, megvoltak a barátaim és volt egy lány, aki azt mondta, tetszem neki. Finoman szólva is utáltam őket emiatt, de el kellett fogadnom a tényt, a közbiztonság sokat romlott azóta, amióta elfoglaltuk szép, új otthonunk. A nyolcvanas években Pestről vidékre költözni számomra pont olyan élmény volt, mint egy másik ország, akár egy ír fiú is lehettem volna Angliában. Kenneth Branagh 1960-ban született munkásosztálybeli protestáns szülők középső gyermekeként Belfastban.