Részletek Megjelent: 2020. április 15. Aki valaha szippantott már illatos benzingőzt, tudja jól, hogy a japánból érkező sportautóknak megvan a maguk vonzereje, körüllengi őket egyfajta speciális hangulat, ez vitathatatlan. Ezt a hangulatot közvetíti 14 évessé váló tesztalanyunk is, amely a legendás 7-9. Mitsubishi lancer teszt 2021. generációs EVO széria alapjául szolgáló modellcsaládból származik és eddig becsületesen helytállt a szerkesztőségi garázsban: egy hazánkban viszonylag ritka sportmodell aktuális használtautó tesztünk főszereplője. A japánok tudják mitől döglik a légy, ezt temérdek különleges sportmodellel bizonyították már, mi több, belpiacos vagy épp az USA-ba szánt, Európába csak szürkeimporton keresztül hozható különlegességből is szép listát tudnánk összehozni. A '80-as, '90-es években, de még a 2000-es évek elején is számos Mitsubishi dobogtatta meg az autórajongók szívét, azonban a dicsőséges éveket követően a japán gyémántos márka csillaga leáldozott, s csak mostanság kezd újra éledezni egy kicsit.
Ha már a finomkodásnál tartunk: nyugodtan menni is kimondottan élvezetes a Ralliart-tal, csakúgy, mint a Lancer-sorozat többi tagjával, ugyanis a modell sokat megőrzött a 90-es évek japán autóinak bájából. Ilyen a közvetlenség, a jó átláthatóság és a könnyű kezelhetőség, melyekkel szemben a kissé egyszerű kialakítás és a viszonylag kemény műanyagok állnak. Mitsubishi lancer teszt 2020. A tény, hogy gyakorlatilag komolyabb változtatás nélkül kapta meg a nagytestvér hajtásláncát a Ralliart, előnyökkel és hátrányokkal is szolgál. Előbbihez tartozik a már kitárgyalt SST váltó mellett az összkerékhajtás is, amely bár még az egyszerűbb, mechanikus zárású sperrdiffivel ellátott hátsó differenciálművet kapta, így is remekül teljesít. Gyors autózásnál és kigyorsításoknál jól érezhető a rendszer által biztosított remek egyensúly és a meg-megmozduló hátsó tengely játékossága. A rossz hír néhányak számára, hogy ezt makulátlanul nem lehet kiautózni, a Ralliart ugyanis nem éppen feszes futóművet kapott. Ennek köszönhetően szépen veszi az úthibákat, ehhez mérten pedig szépen kanyarodik, de kiemelkedőt egyik műsorszámban sem teljesít – egy jó kompromisszum.
Otthonosnak nem igazán mondható a beltér, mivel szinte minden komor fekete, és az anyagminőségen is tetten érhető, hogy a gyártó valahol azért meg szerette volna fogni a költségeket. Ahová csak nyúlunk, kopogós, rideg felületekkel találkozik az ujjunk, még a kormányon és a váltón található bőrről is lerí, hogy a legolcsóbb fajtából való, de legalább az összeszerelési minőség példás. Mitsubishi Lancer Sportback Ralliart teszt (2010) - Ki vagyok én?. A kopogós műszerfal ugyanaz, mint az Outlanderben (Még több fotó a gelériában. Kattintson a képre! ) Hely van bőven mindkét sorban, hátul a Lancer az egyik legtágasabb autó a kategóriájában. Ennek persze ára van, a mindössze 400 literes csomagtartónál az előző Lancer és szedánosított kisautók ( Renault Thalia, Fiat Albea) is jóval nagyobbat tud felmutatni. Legalább az ügyes, teleszkópos kitámasztás nem vesz el még több helyet a hasznos térből, de a poggyásztér kárpitozásán is látható a spórolási szándék: a hanyagul lefektetett, olcsó, filcszerű borítást kanyarokban a tépőzáras Mitsubishi-táska könnyedén magával ragadja, így ha ezután kinyitjuk a fogóval nem rendelkező fedelet, akkor a gyűrött textil és a szükségpótkereket borító furnérlemez cseppet sem szívderítő látványa tárul elénk.
A teljesítmény már gyárilag is több, mint kellemes. Az autó a turbó töltése után szinte bármilyen tempónál szabályosan kotor, ahogy egy jó összkerekesnek kell. A hűtött féktárcsák remekül lassítják az autót A külcsín a hagyományokhoz híven szinte alig változott az Evolution VII óta. Tesztünk alanya egy MR, azaz Mitsubishi Racing kiadás. A sima GSR változathoz képest ez alumínium tetőt, carbon utánzat műszerfal betéteket, Bilstein gátlókat, Recaro kagylóüléseket, Momo kormányt kapott. Avatatlan szemeknek talán fel sem tűnik a különbség, de sokat dob a gyári "versenycsomag". Ami a vezetéshez kell kiváló, minden más puritán A megjelenésekor már 5 éves forma, a mai napig megállja a helyét, ugyan öregedett, de még mindig kívánatos. Kívánatos annak, aki él-hal a sportautókért és a motorsportért. Az Evo nem elegáns, talán nem is szép, de sugárzik belőle az agresszivitás és a nyers erő. Az utolsó előtti mohikán: Mitsubishi Evo IX - Teszt | Alapjárat. A csőrén elhelyezett ormótlan cooler, a hatalmas kivágások a géptetőn és a lökhárítón, az áramszedő nagyságú szárny bizony egy rallyautó ismérvei és a szerencsések az utcán is közlekedhetnek ilyennel a Mitsubishi jóvoltából.