Persze voltak előjelek, hiszen az FC3-ban ott volt kétségtelenül az eredeti Far Cry forma, mellette kölcsönzött néhány dolgot az Asszaszínóktól is. (Olvassátok el Warhawk tesztjét, ha ennél is többre vagytok kíváncsiak. ) Azóta persze kaptunk egy plusz még egy számozott epizódot, egy Primal mellékágat, jó pár vicces, vagy kevéssé vicces DLC-t, de a lényeg változatlan maradt. Épp ezért is döbbenetes újra találkozni a játékkal, ami elindította a lavinát. A Far Cry 3 Classic gyakorlatilag az FC5 szezonbérlőinek már most elérhető, később pedig önálló letöltésként is megvásárolhatjuk. Az első gondolatom az volt, hogy "minek? Valahogy sokkal kifinomultabb élményt nyújtanak a modernebb epizódok, főleg, ha az online kooperatív játékmód is a kedvenced közé tartozik. A Classic Editionből kivágták ezt a lehetőséget, ahogyan a térképszerkesztőnek is hűlt helye van, így marad a single kampány. Tartalmilag tehát a kurtára vágott nagy öreg nem versenyezhet a fiatalokkal. Szóval ott van nekünk a még mindig hívogató világ és sztori, valamint az észrevehetően szebb képminőség stabil képfrissítéssel párosulva.
Ha valamire nem számítottunk, hát akkor arra, hogy a Ubisoft egy olyan önállóan futtatható kiegészítőt fog készíteni a Far Cry 3-hoz, amely a '80-as és '90-es évek kultfilmjei előtt tiszteleg, az idei év legelborultabb és legviccesebb élményét biztosítva a játékosoknak. Elsőre csak valami rossz viccnek, egy áprilisi tréfának tűnt, de az év eleji pletykák és a kiszivárgott képek felbukkanása után hamar kiderült, hogy a Ubisoft tényleg komolyan gondolta a Blood Dragon megjelenését. A játékét, ami a Far Cry 3 alapmechanizmusát ötvözi a '80-as évek kultikus filmjeivel és sorozataival. Az ötlet első hallásra inkább tűnt nevetségesnek, mintsem valóban szórakoztatónak, ám amint megkaptuk Rex "Power" Colt, a kibernetikus szuperkatona irányítását, azonnal rájöttünk, hogy ennél jobb dolog talán nem is történhetett volna a Far Cry-sorozattal. Használati utasítás Az első és legfontosabb dolog a Blood Dragon kapcsán, hogy ez egy önállóan futtatható mellékhajtás, tehát az elindításához nem szükséges a Far Cry 3 megléte.
Időközben négy újabb részt, illetve spin-offot játszottunk végig, de még most is az a véleményünk, hogy a Far Cry harmadik része a sorozat igazi ékköve. Persze csak a 2012-es sztenderdek alapján. A kevesebb néha több A csendes-óceáni szigetvilág, az idilli tengerpartok, a buja dzsungel és minden idők egyik legemlékezetesebb főgonosza adja az FC3 varázsát. Hat évvel ezelőtt képtelen voltam lerakni, annyira megfogott változatos játékmenete, a karakterek sokszínűsége és a rengeteg tennivaló, ami mellett egy percig sem unatkoztunk a játékban. Volt benne lopakodás, bázisfelszabadítás, pezsgő tűzharc, vadászat ritka állatokra, autóversenyzés, magunknak varrhattunk felszerelést az elejtett állatok bőréből, és értékes főzeteket készíthettünk a leszedett növényekből. Az első az, akinek valamiért anno kimaradt az eredeti harmadik rész, ő most azonnal pótolja, mert nagyon megéri. A második az, aki akkora rajongója a szériának, hogy mindig mindent megvesz, ami egy picit is köthető hozzá. De nekik nem is kell ajánlani, mert már rég beszerezték.
Vadászni és növényeket gyűjtögetni lehet pusztán kedvtelésből is, azonban az így szerzett "javakból" történő tárgykészítés elengedhetetlen része a játéknak, hiszen csak úgy lehet kellő mennyiségű gyógyinjekciónk, erőnövelőnk, és megfelelő méretű hátizsákunk és fegyvertartó hevederünk, ha azokat elkészítjük magunknak. A szabadon végrehajtható missziók skálája tehát elég széles, és akkor a tengernyi begyűjthető dologról (ládák, ereklyék, elveszett levelek stb. ) még nem is beszéltünk. A kisebb-nagyobb mellékküldetésekre pedig érdemes odafigyelni, ugyanis szinte mindenért értékes tapasztalati pont jár, utóbbiakból pedig idővel egyenesen következik a szintlépés lehetősége. A játék ezen része pedig kifejezetten impozáns, hiszen a már említett három képességfán összesen 54 különböző skill gyűjthető be, és bár van értelme csipegetni mindhárom vonalról, egy univerzális hőst hozva létre, adott a lehetőség a "szakosodásra" is. A kócsag (The Horn) ágat azoknak érdemes kimaxolni, akik nem szeretnek a tűz közelében lenni, hanem távolról osztják az áldást, a cápa (The Shark) azoknak lesz kiváló, akiknek már az oviban is Rambo volt a jele, és mindig ajtóstul rontanak a házba, míg a pók (The Spider) azok számára tartogat igazán hasznos extrákat, akik a lopakodást és a csendes pusztítást részesítik előnyben.
A fenti felsorolást olvasva persze jogosan merülhet fel a kérdés mindenkiben, hogy akkor mégis mi a halálért kellene akár csak egy forintot is kifizetni a játékért? A válasz pofonegyszerű: mert a Blood Dragon iszonyatosan vicces, és a megcsonkított játékmenet ellenére is rendkívül szórakoztató – legalábbis akkor, ha te is lelkes filmfogyasztó voltál a méltán híres VHS-korszakban, mikor még nem a csillogó vámpír és a bugyikék bennszülött, hanem az alámondásos Robotzsaru és a szombat délelőtti G. I. Joe volt a menő. Előre a múltba A játék sztorija természetesen az említett korszak legcsodálatosabb ZS-filmjeit idézi. 2007-et írunk (ne feledjétek, a '80-as években ez volt a JÖVŐ), a világ egy részét a kötelező apokalipszis lángjai tépik, és ebben a vérzivataros időszakban Rex Colt, a félig ember, félig gép szuperkatona egy különleges megbízatást kap: el kell látogatnia egy rejtélyes szigetre, ahol egykori felettese, a megalomán őrület jeleit mutató Sloan ezredes tervez valami elképesztően gonoszat.
Az élet kegyetlen, főleg ha egy hatalmas dzsungelben vagy... A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!