Pedig a humort sem nélkülöző szerelmi drámában rengeteg sok bölcsesség és létfilozófiai kérdés (és válasz) meg van írva. "Ebben a városban mindenki alszik. Nők és férfiak kóvályognak félig nyitott szemmel, szebbről, jobbról álmodnak, valamiről, ami kiszakít a hétköznapokból, ami más, ami kigyújtja a szemekben a lángot – ami felébreszt. " Hogy idealizmus vagy hit kérdése komolyan foglalkozni ma Vörösmarty művével, nem tudom. Úgy gondolom csak annyira, mint két ember egymásra találásában többet látni, mint hogy járnak, majd összeköltöznek. Ugyanis Csongor és Tünde szerelme sokkal több ennél. Maga a megfogalmazhatatlan vágyódás a másik fél megtalálása, a megérkezés, a boldogság után; mert a kínzó hiányra, a tompa fájdalom megszüntetésére, az elviselhetetlen űr kitöltésére az egyedüli válasz: szerelem. "Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámul földet és eget; De ifjúsága gyorsan elmúlik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
"Fáradtam annyit éjimen s naponnan, Hogy azt mondhassam, semmit sem tudok! – És mégis ezt a nemtudást nem adnám Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi. " Tavaly januárban mutatta be először Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét 'A vadász esélye' nevű társulat a Három Hollóban, amit idén újra láthatunk. Nem tudom eldönteni, hogy a színlap jól eltalált szövege vagy abbéli kíváncsiságom volt -e nagyobb, hogy mit mondhat nekem ma egy középiskolai kötelező egy általam ismeretlen alkotói csoport előadásában, mindenesetre egyből lefoglaltam a jegyeket. A Bélai Marcel, Kozma Gábor Viktor és Gaál Attila Csaba által alapított színházi alkotóközösség szeretheti a kihívásokat, hiszen a 19. században megírt, a mai fiatalok számára élvezhetetlen nyelvi fordulatokban gazdag, a líra, dráma, epika határán egyensúlyozó Csongor és Tünde színpadra állítása egy felgyorsult, kaotikus, éppen változó világban nem feltétlenül a legcsábítóbb hívószavak közül valók. Még akkor sem, ha tudjuk, zseniális költő vetette papírra a magyar irodalom leghíresebb filozofikus meséjét.
Más a súlya a különböző életkorokban. Ez így normális. Ezek a fiatalok még kiabáltak, üvöltve, mérgesen kerestek, szenvedtek. (Persze az is lehet, hogy ez is a koncepció része volt. ) Csongor és Tünde. "Mennek a fény után, a fények után, csakúgy, mint körülöttük mindenki; legyen szó egy megkeseredett öregasszonyról, helyét a nagyvárosban nem találó fiatalról, az éjszakát kocsmáról kocsmára járó emberről. Fiatalság, szerelem, barátság után vágyakoznak – mert már maga a vágy is képes arra, hogy elviselhetőbbé tegye az elviselhetetlent: a magányt. Mert felráz, célt ad, és így hitet a célban. " Kétségtelen, a színészek a legnehezebb megoldást választották arra, hogy szerepüket eljátszák. Maguk elé nézve mondták szövegüket, mint monológot, akkor is, amikor dialógus volt. Mozgásból volt a legkevesebb, ez is a rendezői koncepció része volt. Érzelmeket kifejezni anélkül, hogy interakcióba kezdj a másikkal, anélkül, hogy a testedet használd, vagy, hogy látványos segédeszközök segítsék munkádat, kihívás.
A kitartók jutalma azonban nem maradhat el, és a jónak is győzedelmesednie kell a gonosz fölött. Csak így érhet véget Csongor és Tünde története a jelenben is. Mert van, ami időtlen, ami kívül áll a társadalmi törvényeken, az anyagi világon, a divathullámokon és aktuális ideológiákon. A folyton úton levő, kereső Ember, aki visszavágyik a Paradicsomba (a Teljességbe), és csak akkor nyugszik meg, ha a másikban boldogságát megtalálja. Szereplők: András Gedeon Ágh Barbara Gaál Attila Csaba m. v. Kozma Gábor Viktor Mesés Gáspár m. v. Szekeres Blanka Zádor Fanni Zsenák Lilla m. v. Jelmeztervező: Pelsőczy Luca, Huszár Kató Dramaturg: Bódi Zsófia Rendezőasszisztens: Balla Anett Rendező: Bélai Marcel Fotók forrása: A vadász esélye Facebook oldala
Vörösmarty Mihaela: Tünde és Csongor Gyakoriak a párkapcsolatokkal összefüggésbe hozható, elfogadhatatlan erőszakos cselekmények – legutóbb a szemeit vájta ki volt partnerének egy elkövető. Olvassunk bele egy klasszikusunkba, hisz a magyar irodalomtörténet e kanonizált műve biztosan szelídebb bánásmódra buzdít… (A rovat hagyományának megfelelően a női és férfi szereplők neveit felcseréltük. ) … Balga: Itt nekem nejem maradt, Akit Böskének neveznek. Olyan isten-verte had Nincs talán a fél világon. Szomja, éhe mondhatatlan. … S úrfi, lásd, hogy e gonosz csont Első nap már verni kezdett, És ijeszte, hogy megesz, ha Enni nem hozok neki. … Ilma Jaj! az ágon fennakadtam. Tünde S most mi hord itt? Ilma Leszakadtam, Mert a madzag gyenge volt. Tünde Hah! tehát ágról szakadt. Szólj, ki vagy? Ilma … de halld tovább. Udvarodnál egy fiú volt, Balga néven, akit ösmersz; Ezt én eljegyeztem immár, S most egyszerre szárnya nőtt, Mint az ájtatos közönség A faképnél a papot, Itt felejtett, itt hagyott. Tünde S a düh gatyamadzagával Hogy nyakon kötötted a bút, Mind ezért volt?