A főoltáron Szent István királyunk szobra Gizellával megkötött házassága révén, feltehetően 2 fiú és 3 leány született. A 2 fiú nevét ismeri a történelem, az egyik Ottó, aki fiatalon meghalt, a másik pedig Imre, akit halála után szentté avattak és mai napig igen nagy tiszteletnek örvend. Sajnálatos módon, István király minden gyermekét el kellett temesse, ezért egyenes ágon nem volt trónörökös. Istvánnak volt egy Ilona nevű lánytestvére, akinek fia követte őt a trónon, név szerint Orseolo Péter. Szent István király nemcsak az nép jólétéről és az ország fejlődéséről gondoskodott, hanem különös figyelmet fordított a katolikus egyház megszilárdítására és a lelkek üdvösségére is. Ezt bizonyítja az a cselekedete is, amikor a magyar népet és az egész országot a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Szent istván halála. A konstantinápolyi ortodox pátriárka, I. Bartholomaiosz ünnepélyesen bejelentette án, a Szent István Bazilika előtt tartott szentmisén, hogy István királyt immár a keleti keresztények is a szentek sorába tisztelik.
Hartvik püspök a XI. század végén írta meg Szent István legendáját, amelyben külön kiemelte első királyunk, sőt a magyar nép kötődését Szűz Máriához. "Az említett király pedig hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát s királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő napjának emlegetik. " Sőt, utolsó kívánsága is az volt, hogy augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének napján érje a halál. Máriának ajánlotta az országot A legenda szerint Istvánt súlyos betegség döntötte le a lábáról, gyöngeség vett rajta erőt, ezt kihasználva pedig négy, szíve mélyén még "hitetlenségben tévelygő" nemes merényletet kísérelt meg ellene. Szent istván halála utáni időszak. Egyik este a sötétség leple alatt belopóztak a király hálójába, egyikük köpenye alá csupasz kardot rejtett, ám fegyver leesett és nagyot pendült a földön.
December 26. +Jeruzsálem István diakónus vértanúságát Szent Lukács örökítette meg az Egyház számára az Apostolok Cselekedeteiben (6, 1–8, 2). E két fejezetben Lukács nem annyira a vértanúságot hangsúlyozta, mint inkább azt az üdvtörténeti fordulatot, amelynek dátuma István halálának napja: a fiatal Egyház Jeruzsálemből szétszóródik "Júdeába és Szamáriába", majd a pogányok közé is, s ezáltal egyre szélesebb körben terjed az Evangélium. István a hét diakónus egyike, akiket az apostolok azért választottak, mert feszültség támadt a görög nyelvű és hellén kultúrájú, valamint a jeruzsálemi hívek között. Szent István, az első vértanú. A görögök úgy érezték, hogy az ő özvegyeiket elhanyagolják az alamizsnaosztásnál. Az apostolok ezért úgy határoztak, hogy megbíznak hét hellén férfit az asztal szolgálatával, s ők az imádságnak és az ige szolgálatának élnek. E férfiak a hellén keresztények tekintélyes képviselői lehettek, s emellett igazi apostolok, akiket nem lehet ugyan együtt említeni a Tizenkettővel, de teljes bátorsággal hirdették az Evangéliumot, és magukkal vitték egész Júdeába.
Tisztsége szerint joggal bízhatott abban, hogy István őt jelöli utódjának. Ha pedig a magyar uralkodó nem jelölt volna senkit, akkor az egyházi és világi főuraknak nagy valószínűséggel őt kellett volna elfogadniuk jogos örökösnek. István király, majd a királyválasztó főemberek azonban nem így jártak el. Aba Sámuel uralkodása (1041–1044) Megkoronázása után az új király követeket küldött Henrik német császárhoz Strasbourgba. Szerette volna megtudni: békét akar-e vagy háborút? A német-római császár azonban követeinek nem adott határozott választ, bár a hűbéresként behódoló Péternek már előzőleg támogatást ígért. Aba Sámuel a német uralkodó magatartásának megfelelően értékelte a kitérő választ. Seregével 1042. február 15-én a Traisen folyónál betört az Osztrák Őrgrófságba, és Tulln váro sáig nyomult előre. A déli hadtest – amely a király által vezetett fősereget alkotta – számos győzelmet aratott. Egy másik hadtestje szintén katonai sikereket ért el. II. Szilveszter pápa - akitől Szent István a koronát kapta » DJP-blog. Az északi kisebb hadserege azonban vereséget szenvedett Péter sógorától, Adalbert őrgróftól és fiától, Liutpoldtól.
A vármegyék élén comesek (ispánok) álltak. A megyés ispánok feladata az adószedés, illetékek, belső vámok beszedése, ők a vármegyék vezetői. Ők bíráskodtak, végezték az igazgatást. Székhelyük egy-egy vár a megye területén, ez gyakran földvár. Egy megyén belül több vár is lehetett. A várak élén a várispánok álltak. Nekik kizárólag katonai feladatkörük volt. A várkatonaság tisztjei a várjobbágyok. Királyi szolgálatban álltak, többnyire saját földdel rendelkeztek. Alárendeltjeik a várkatonák. A királyi udvarházak feladata a királyi udvar ellátása. Élükön az udvarispánok álltak. A királyi vármegyék területén földesúri magánbirtok is található, és persze a katolikus egyháznak a birtokai. Szent istván halal.com. Az állam élén az uralkodó állt. Őt segítette a munkájában a királyi tanács. Tagjai az egyházi és világi előkelők (érsekek, püspökök, ispánok). A nádorispán (megyésispánok vezetője) a bíró a királyi udvarban. Egyéb udvarhoz tartozó személyek lehettek: kovácsmesterek, pohárnokok, valamint a királyi kíséret. A királyi udvar vándorló életmódot folytatott.
Mivel ilyen szörnyű látványt nyújtottak, nem viselték el polgártársaik tekintetét, szétszéledtek, ki merre látott, és szinte az egész Római Birodalom területét bejárták. Ketten hozzánk is eljutottak, egy fivér és egy nővér, Paulus és Palladia, akiket sok más helyen ismertek már elhíresült nyomorúságukról. Ez volt Szent István utolsó kívánsága | 24.hu. Mintegy tizenöt nappal Húsvét előtt érkeztek, naponta látogatták a templomot, abban a dicsőséges István emlékkápolnáját, imádkozva, hogy végre kiengesztelődnék velük az Isten, és visszaadná korábbi egészségüket. Itt is és másutt is, bárhová mentek, magukra vonták a város figyelmét. Néhányan, akik másutt látták már őket, és ismerték remegésük okát, elmesélték másoknak is, ki-ki ahogyan tudta. Elérkezett a Húsvét, és vasárnap reggel, amikor a helyet zsúfolásig megtöltötte a nép, és az említett fiatalember imádkozva a szent hely rácsába kapaszkodott, hirtelen hanyatt vágódott és úgy hevert ott, mintha aludna, csakhogy nem remegett, amint az álmukban is szokásuk volt. Egyesek meghökkentek, mások megrémültek, megint mások sajnálkoztak, és amikor néhányan fel akarták emelni őt, néhányan ellenkeztek, mondván, hogy inkább várják ki a dolog végét.