Gyerekversek növényvilága Szabó Lőrinc • Rippl-Rónai József pasztellrajza, 1923 • Forrás: Wikipédia Szabó Lőrinc: Nefelejcs A virágokból először a kék nefelejcs tetszett: azt a szép nevét külön is megszerettem, hogy olyan beszélgetős és hogy értelme van: szinte rászól az emberre vele, úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye, ha kéri? ), hogy: ne felejts! Többnyire jól hallottam, egész világosan, égszin hangját, néha meg én magam sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan nagyon vártam már, hogy tán a szívem szólt helyette vagy éppen a fülem: ilyenkor nem tudtam, képzelem-e vagy tényleg csalok, neki, a neve mondásával? … De még ha csalok is, nyugtattam meg magamat, az a kis segítség semmi, hisz úgy szeretem; s dehogy felejtem, nem én, sohasem! Gyerekversek / Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz. A vers a gyermekkor emlékeit és élményeit felidéző, Tücsökzene című ciklusból való, és a többi 370 társához hasonlóan tizennyolc jambikus sorból áll. A világot felfedező kisgyerek számára emlékezetes az állatokkal és a növényekkel való találkozás. A nefelejcs növénynév játékos szófejtésre, fantáziálásra ad alkalmat.
Árakkal kapcsolatos információk A webáruházunkban () felsorolt árak csak az itt értékesített termékekre vonatkoznak. Eredeti ár: a könyvre nyomtatott ár, a kiadó által ajánlott fogyasztói ár, ami megegyezik a bolti árral (bolti akciók esetét kivéve) Online ár: csak saját webáruházunkban () leadott megrendelés esetén érvényes Bevezető ár: az első megjelenéshez tartozó kedvezményes ár (előrendelés esetén is érvényes) Kedvezményes ár: a Móra által egyedileg kalkulált kedvezményes ár, amely csak meghatározott időszakokra érvényes
Műfordítói életműve gazdag, a világirodalom időben és földrajzilag egymástól távol eső remekeit ültette át anyanyelvére nagy igényességgel és tehetséggel. Fáradtan rakodtam le. Lóci épp aludni ment, toll, füzet s könyv feküdt mellette. – Ma este mesélsz, ugye? – örvendezett. – Ej! – De! – Nem. – Apu! – Nincs időm. – Azt a Szun Vu Kung majomkirályt! – – Ugyan már, az száz oldal. – Akkor kurtábbat… – addig kunyorált s alkudozott, mig belementem: – Hát jól van, játsszunk valamit, csak ne soká. – Ő ágyba bujt s én csüggedten folytattam: – De mit? – – Az ám: mit? – vette át a szót ő vidáman, s elhelyezkedett, én meg sóhajtva mellé ültem, útálva az életemet, útálva a mát, amely elmult, és ami jön, a holnapot, az örök játékot, amelynek neve kenyéradó robot s amely precíz s okos lehet, de rég nincsenek tündérei… S a gyerek szólt: – Apu, tudod, mit? Taníts meg engem osztani. – – Osztani? – Igen. – És a játék? – – Ez a játék. – Te, mi bajod? – néztem rá gyanakodva. – Semmi, csak hát jó volna tudni, hogy például 865-ben hányszor van meg a 15, mert, mondom neked, hogy titok van mindenféle számok között.