6 Brueghel: Ikarosz bukása 7 Vermeer-képek (A Vermeer-lányok) 8 9 10 11 Lucian Freud: Fotel a kandalló mellett 12 "Üres fotel a kandalló mellett. " "Vén fotel. Kell ez valakinek? " "Vajon visszajön-e még az a valaki? " "ez a fotel, ez őrzi a helyed? " 13 A fotel az otthonosságot jelképezi. Több fotelre is utal a szöveg. A fotel megszemélyesítődik a szövegben. Kántor péter valahol int.org. A fotel egyfajta allegória a szövegben. A fotel "gazdája" meghalt. Nem rögzíthető a fotel pontos jelentése a szövegben. 14 Kántor Péter nagyszülei 15 Kántor Péter szülei 16 Kántor Péter gyerekkorában 17 Elmentem érte (verszárlat) Elmentem érte, hogy megtaláljam, teremtsem elő valahonnan! Itt kell legyen a közelemben, valahol itt hever a porban. 18 Kosztolányi: Boldog, szomorú dal (verszárlat) De néha megállok az éjen, Gyötrödve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem.
Summary Kántor Péter lírájában van valami mélyen és zsigerien otthonos - akkor is, ha az otthonok elvesztését, azok hiányát, az otthontalanság tapasztalatait írja verseiben. Ez fakad e líra személyes közvetlenségéből és gazdag modalitásából, és abból az evidenciából, hogy Kántor Péter otthon van a költészetben. Új kötetében az életmű eddigi nagy témái és motívumai némiképp más perspektívát kapnak, más fénytörésben jelennek meg. Kántor péter valahol it now. Munkásságában a privát és a közélet szálai elválaszthatatlanul közel esnek egymáshoz, ebből az elektromosságból újabb nagy közérzetversek születtek, olyan darabok, amelyekben a lírai én életének különböző terei összekapcsolódnak. Ennek konkrét topográfiai jele e kötetben is a Kossuth tér, mely egy sarokra van a költő lakhelyétől, és így lesz személyes hely a magyar történelem és politika egyik legfontosabb-legszimbolikusabb teréből. A kötet másik fontos motívuma az emlékezet mechanikájának leírása: korábbi életpillanatokat, találkozásokat idéz fel újra Kántor. Képleírásaiban többek között Vermeer, Van Gogh, Francis Bacon festményei állnak a költemények fókuszpontjában; de Kántor nem leírja a képet, hanem újrateremti azt poétikája eszközeivel.
Littlewood I P 2017. november 24., 12:46 Az benne a legjobb, ami nincs. Nincs benne az a nagy akarás, ami olyan keresetté tudja tenni a versek mondatait. Nincs nagy iparkodás, hogy csak kijöjjön, csak azt jelentse, csak hasson. Amúgy kijön, meg azt jelenti, meg hat, de nem izzad közben. Szóval van benne valami lazaság. És ahol lazaság van, ott lazaság van, nem csak a szavakban, meg a távoli képek észrevétlen összefűzésében, hanem úgy képzelem, hogy ilyenkor a nagy felismerésekre nem kell külön kihegyezni a verset, hanem csak úgy maguktól beköltöznek a mondatokba. Nekem nagyon bejön ez a mellékesség, hogy a versek általában nem valaminek a kimondására vannak felfűzve, hanem csak úgy benne van, hogy ja, egyébként ezt is tudom már, de ne is vesztegessünk rá több szót. Nagyra értékeltem még, hogy megjelenik benne a nosztalgia, az emlékezés, a múltra gondolás, de nem panaszkodva, hanem inkább szemlélődve, időnként elégedetten. Kántor péter valahol itt moodle. Végre egy kicsit más perspektívát mutat, nem azt a hangulatot hagyja maga után, hogy az élet arra jó, hogy végül nullára írja az embert, hanem hogy megéri.
2013. május 21. kedd 40 éves lettem! (ma kihagyom a sugarat). Jó sokáig aludtam, és arra jöttem le, hogy az étkezőasztal telis-tele van ajándékokkal:-):-):-) Először is kaptam egy finom kv-t, egy olyan 40 évesnek valót, aztán ajándékbontás volt:-) Annyi minden szépet kaptam, hogy felsorolni is nehéz. Szalvétákat, papucsot, amin egy vitorlás hajó van, legyezőket a hőhullámaim könnyebb viselésére, amiket a Buksiék kidekoráltak, Kisherceges könyvet, egy gyönyörű rajzot és szöveget a Martintól és a Kathytól, gyertyát, amin egy 40-es szám van, és egy MESESZÉP ezüst evőeszközt két személyre. Elakadt a lélegzetem is, amikor megláttam!!!!!! A végén Mici adta át az ajándékát. Készített nekem kartonból egy montázst azokkal az emberekkel, akik velem voltak az elmúlt fél évben, fotókkal, szövegekkel…. úgy sírtam, mint egy kisgyerek, ahogy olvastam és néztem…eddig is tudtam, hogy FANTASZTIKUS lányom van, de ez nagyon meghatott!!!!!!! Csak öleltem és sírtam, és Ő is. Jó sokáig bontogattam és örültem egyesével mindennek!
Találkoztam egy férfival, szenvedélyes és szép szerelem szövődött közöttünk, rövid időn belül összekötöttük az életünket és – bár neki is vannak gyermekei – egyre többször beszéltünk arról, hogy jó lenne egy közös gyermek. Komoly döntés előtt álltam, hiszen jó munkahelyem van, vezető beosztásban dolgozom és elmúltam 40 éves. Az elmúlt években sokat ábrándoztam arról, hogy ismét van egy kisbabám. Szülésélmény 40 év fölött Alig voltam 18 éves, amikor első lányommal várandós lettem, 23 éves koromra már megszületett második lányom is. Problémamentes hónapok után mindkétszer spontán szülésem volt. Akkoriban még nem volt divat az apás szülés és nem tették a hasamra az újszülött gyermekemet. Hogy élmény lett volna a szülés, arra nem emlékszem. Túlestem rajta és örültem a babámnak. Tisztán, meghatottan emlékszem a kórházban töltött napokra, a várakozásra, hogy végre hozzák a kicsit, arra amikor egy kocsin tolták ki a bömbölő kis csomagokat, beindult a tej a babasírásra és az örömre is emlékszem, amikor az édes kis szuszogó szopni kezdett.
Két hét múlva aztán éjszaka el kezdett folyni a magzatvíz, fájás viszont nem kísérte, úgy gondoltam, hogy már a kórházban a helyem. Az egész éjszakát a szülőágyon töltöttem, a víz csak folydogált, fájás pedig nem volt, a baba nyugodtan pihizett. Kissé nyugtalanított, hogy hiába készültem fel, nem tudtam, mikor mi történik velem, minden másként van, mint, ahogy az előző szüléseimnél. Reggel 9-kor a szülészorvos bekötött egy infúziót. Ettől kezdve nem panaszkodhattam, jöttek a fájások sorba, egyre erősebben. Nem engedtek le a szülőágyról, nehogy a köldökzsinór a kicsi nyaka köré tekeredjen. Megbeszéltük a párommal, hogy a tágulási szakasz idején bent lesz velem, ha szólok, akkor azonban kimegy. Bevallom, kicsit konzervatív voltam ebben a témában, de nem volt igazam. Megnyugtatott, segített a jelenléte. Amikor már szinte elviselhetetlenné váltak a fájások, hirtelen, hatalmas erővel indult meg a baba, úgy éreztem, rögtön szanaszét szakadok. Felgyorsultak az események, a szülésznő mosolyogva szolt oda hozzám; "Hurrá, erre vártunk".
Szakítok időt a sportra? Naná! A futásban megleltem azt a meditatív tevékenységet, mely lelkemet ápolja miközben a testemből is pont ott farag, ahol kell. Rájöttem, hogy mindig csak egy kicsivel kell többet edzenem, mint ami jólesik, ha igazán kilépek a komfort zónámból mindig felszabadul az a piszkos endorfin, ami által aztán újra és újra megkóstolom a boldogság ízét! Rend van a fejemben? Naná! Ép testben ép lélek is lakozhat, ha testemre figyelek, akkor talán a lelkem is hálás lesz. Megélem a mindennapok örömeit? Naná! Megtanultam értékelni az apró dolgokat, figyelmet szentelni a számomra fontos dolgoknak és tudatában vagyok, hogy legfontosabb erőforrásom a családom és a barátaim, akikért nagyon hálás vagyok! Elégedett vagyok? Naná! Tudom, hogy a mostani teljesítményem magában hordozza az önmagamnak való bizonyítás kényszerét, de ugyanakkor sikerült azt a szintet elérnem, hogy a megfelelés csak magamnak szükséges! Tudok hallgatni a megérzéseimre? Naná! A csendesebb elme mellett könnyebben hallom meg, hogy mit üzen az énem!