Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen? A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele. A kívülálló amellett, hogy a New York Times bestsellerlistájának élére került, a Goodreads-en 2018-ban kategóriájának legjobb könyve lett, és az HBO minisorozatot készít belőle. A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
Ő ugyanis vállaltan a filléres tucat horror által keltett zsigeri borzongatásra esküszik – ezt így konkrétan meg is fogalmazza Danse Macabre című szakkönyvében, melyben a horror műfaj működését elemzi. A lélek sötét oldalát tükröző félelmek és szorongások keverése a dark fantasy műfaj világépítő logikájával, a bűnügy szálainak felgöngyölítése úgy, hogy közben mindez átszűrődik a nyomozást végzők megoldhatatlannak tűnő életproblémáiba és privát traumáiba, A törvény nevében óta lett a fősodorbeli bűnügyi, thriller és horror sorozatgyártás egyik bevált receptje. Ez a recept A kívülálló első felében szintén nagyon jól működik, miközben a King által hirdetett ars poetica sem csorbul. Így sikerül a 4. rész végére a bánatból táplálkozó ördögi lény körvonalait úgy megrajzolni, hogy felnőtt férfi legyen a talpán, aki eközben nem néz szét a saját nappalijában. Ezután könnyű arra gondolni, ez a mutatvány annyira jól sikerült, hogy a következő hat rész során csak elrontani lehet. Aki ezt gondolja, helyesen teszi.
Figyelem! Az írás minimális spoilereket tartalmazhat A kívülálló cselekményére vonatkozóan! A szöveg megtévesztő. Legalábbis ha egy filmes beleszeret egy könyvbe, gyakran kétséges a végeredmény, hiszen ami működik a papíron, nem feltétlenül életképes a celluloidszalagon. Sokszor éppen az írott alapanyag iránti rajongó elfogultság és tisztelet vezet rossz film- vagy sorozatadaptációhoz. Pont Stephen King, az egyik leggyakrabban megfilmesített kortárs tollforgató tudna arról hosszasan mesélni, hogy mennyi fals mozgóképes átirattal akadt dolga már életében. Az elfogulatlan, vagyis a nem bigottan íróhívő nézők szerint a jó feldolgozáshoz bátorság kell, eredetiség, ha úgy tetszik: pimaszság. A nagy könyvek esetében mindenképp. King két éve publikált – magyarul is megjelent A kívülálló című misztikus krimije nem az, de filmes alapanyagnak nagyon is megteszi. Valószínűleg az említett kellő bátorság győzte meg az HBO producereit, amikor az inkább színészként jegyzett Jason Bateman és a forgatókönyvíró Richard Price a széria ötletével kopogtatott a New York-i irodaajtón.
A széria egy technológiailag fejlett, ám fiktív világban játszódik. Egy olyan helyen, ahol az emberek olyan vidámparkokba járnak szórakozni, ahol androidok élnek teljes tudatlanságban – legalábbis mindenki ezt gondolja. A Westworldbe látogató emberek akármit megtehetnek, cselekedeteiknek ugyanis nincs semmilyen következménye. A sorozat első epizódja rekordmagas nézettséget hozott az HBO-n, a streamingplatform sorozatai közül pedig a legnézettebb első évad szintén a Westworldhöz kapcsolódik. A sorozat számos Emmy- és Golden Globe-jelölést tudhat magáénak, melyek közül nem egyet el is nyert. 2020-ban mutatták be A kívülálló című pszicho-thrillert, mely Stephen King azonos című regénye alapján született. A sorozat készítői rendkívül precízen teremtették meg a széria stílusára jellemző misztikus – és egyben nyomasztó – atmoszférát, mely a színészek kiváló játéka miatt csak még hatásosabb volt. Ha ez mind nem lenne elég, A kívülálló részről részre való építkezése kiválóan sikerül – az utolsó epizódra pont annyira fél a néző, hogy bár nem szívesen nézi a képernyőt, mégsem tud mást csinálni.
És bár ez a széria erényévé vált, sajnos éppen ez a választás jelenti a gyengeségét is. Mint mondtam, két részre bontható A kívülálló. Az első szegmens egy feszült, lélektani krimi, amiben a fókuszt a gyermekgyilkosság ténye okozta szociodráma szolgáltatja. Egy egész város rendült meg a kegyetlen szörnyeteg aljasságán, amit tévesen egy igazi mintapolgárral azonosítottak. Az HBO sorozata bár nyomokban tartalmazza ugyan ezt a vetületet, de csak nyomokban. Úgy is mondhatnám, hogy A kívülálló éppannyira súlytalan, mint egy huhogó szellem a szobánk sarkában. Azzal, hogy a készítők egy tisztes pszichothrillerré gyúrták, kivették az őt éltető táptalajt, hiszen csak morzsákat kapunk abból, milyen a kisvárosi élet, miután elkezdett belülről rohadni. Milyen az emberi tudat egészsége, ha belülről őrli fel a tudatalatti. Terry Maitland kálváriája másfél epizód alatt véget ér, és bár gonoszul hangzik, de igenis vágytam rá, hogy tovább tartson. Hiszen e nélkül nem érezzük át a problémákat sem az egyén, sem a közösség, sem pedig a társadalom szintjén, amit a legalávalóbb bűn szült.
A könyvet nagyon ajánlom mindenkinek, mert King legjobbjai közt van. Osli75 2020. március 13., 11:22 Azért úgy érzem az utolsó rész után is, hogy valami nyitva maradt. Persze nem a végére gondolok… muszáj lesz elolvasni azt hiszem timea_z 2020. március 22., 18:51 Remekül követte a könyv cselekményét szinte végig. Ahol változtattak is rajta csak javítottak szerintem. Két dologba tudnék belekötni, a nagyon komor hangulatba, a könyvben nekem nem így jött át, legalábbis nem ennyire. A másik pedig, hogy nagyon lassú, 8 rész elég lett volna. Népszerű idézetek Hasonló filmek címkék alapján
Már ha ember… – kezdi finoman adagolni az igazságot (és a megoldás lehetőségét) a sorozat nagyjából a harmadik epizódtól kezdve. Különösen a különc gondolkodású magánnyomozó, Holly Gibney (Cynthia Erivo) színre lépésétől. Amikor a lelkiismeret-furdalás gyötörte Anderson nyomozónak felkérésére a súlyosan introvertált Holly privát kutakodásba fog, kiderül, hogy Terry története nem egyedülálló. Többször megtörtént az ország különböző pontjain, és a látszólag összefüggéstelen esetek között érintkezés is kimutatható. A kizárólag a kézzel fogható konkrétumokban és az oksági kapcsolatokban bízó Anderson erősen hajlik arra, hogy itt egy eddig felderítetlen sorozatgyilkos garázdálkodik, Holly azonban kiábrándítja: mi van, ha az emberekén kívül létezik valami más, olyan világ, ami olykor egészen nyers formában beköszön. Mi van, ha a megtestesülő gonosz nem mese, hanem realitás? A rendőrtisztnek ezt nagyon nehéz elhinnie, mert ha gyermekevő és emberi fájdalommal táplálkozó sötét szörnyek léteznek köztünk, akkor addigi világlátása alapjaiban kérdőjeleződik meg.