Az ügyészeknek és ügyvédeknek jól kell érvelniük, hogy meggyőzzék a bírót, akinek viszont az indoklásban kell élen járnia, míg az egyetemi oktatónak a diákokat kell okítania, akik pedig vizsgákon adnak számot tudásukról, hol jobban, hol rosszabbul… Persze nem mindenki meggyőző ebben, de érdekes volt látni, hogyan oldják meg ezt a színpadon – az első pillanatokban ugyanis még ebből semmit sem látunk. A bevonulás során nem is tudtam először, ki mit csinál a civil életben és több esetben meglepőnek találtam később, mennyire nem "jött át" a foglalkozástól elvárt tudás. Volt olyan bíró, aki a tárgyalóteremben pusztán a hangjával nem lenne karizmatikus, míg más meggyőzött az előadás végére. Pécsi Nemzeti Színház - 12 dühös ember. A két oldalt képviselő 3. és 8. esküdt, Dr. Kosztolányi József és Dr. Hegedűs István közül egyértelműen a bűnösség álláspontjáért a végletekig küzdő 3. esküdt felé billent a mérleg: karizmatikus alakítása az előadás egyik csúcspontja volt; ahogyan a hangjával játszott és megjelenített minden érzelmet, még egy hivatásos színésznek is becsületére válna, bármikor beülnék egy-egy egyetemi előadására.
Március 21-én mutatja be a Csiky Gergely Színház Reginald Rose: Tizenkét dühös ember című darabját Kelemen József rendezésében. A Csiky Gergely Színház ajánlója: Tizenketten vannak. Egy ember életéről kell dönteniük. Az az ember meggyilkolt valakit, s ők most kimondhatják fölötte a halálos ítéletet. Igazságot tehetnek. Mert ők a törvény. Az esküdtek. Vajon a saját múltjuk, jelenük mennyire befolyásolja a döntésüket? Mekkora bennük a harag, a gyűlölet? Tudják, sejtik-e, a tettes miért tette, amit tett? 12 dühös ember - Különleges előadás jogászokkal Szegeden - Színház.hu. Mindent mérlegelni kell, hiszen csak akkor ítélhetik halálra, ha egyöntetűen döntenek. Egyikük sem mondhat (vagy gondolhat? ) mást, mint a többiek. És megkezdődik az idegek játéka. Ki mer ellentmondani a többségnek? Ki miért döntene úgy, hogy haljon meg az elkövető? Ki miért akarja megmenteni az életét? Reginald Rose azután írta pattanásig feszült légkörben játszódó darabját, hogy korábbi rádiójátékából 1957-ben Sidney Lumet izgalmas filmet készített az akkori észak-amerikai társadalomban bujkáló vagy forrongó előítéletek, indulatok leképezésével.
A bírói testület által összehívott tizenkét idegen gyűlik össze, akik döntenek bűnösségünk vagy ártatlanságunk felől "lehetőségek szerint tévedés nélkül". Egy-egy nagyon komoly esetben, mint a gyilkosság vagy az erőszak, a döntés súlya nyomasztó lehet. Itt - a Győri Nemzeti színház Kisfaludy termében, tizenkét dühös ember helyett tizenkét dühös asszonyember esküdt küzd, hogy eldöntse egy tizenhat éves fiú sorsát, akit azzal vádolnak, hogy hidegvérrel megölte a saját apját. A döntésnek egyhangúnak kell lennie és a bűntett természete miatt a halálbűntetés kötelező. Mialatt az igazságot keresik, a tizenkét idegen saját elveit és előítéleteit is megkérdőjelezi, végsősoron önmagukról és egymásról is ítéletet mondanak. Lehetséges egyáltalán, hogy tizenkét ember a maga előítéleteivelés tökéletlenségével, olyan ítéletet hozzon, ami igazságos? A nép szava valóban Isten szava? Manapság mintha az amerikai emberek gondolkozásának ismét homlokterébe került volna a bírósági rendszer. Száos per és jogi eljárás váltott ki országos vitákat.
Az októberi négy előadásra egy hónapja valamennyi jegy elkelt. A rendező szerint a megelőlegezett siker egyaránt szól a szereplőgárdának és a darabnak, hiszen sokak emlékezetében él az 1957-es film. A tizenkét, többségében jogvégzett szereplő között Fekete Gizi Jászai-díjas színésznő szinte az egyedüli "civil". Reginald Rose valamennyi esküdtet férfiként képzelte el, a szegedi előadásban ezen változtatva két nő is a döntéshozók közé került, Nagy Erzsébet, a Szegedi Ítélőtábla bírája egy brókert, Fekete Gizi pedig egy érzékeny, érdeklődő, idősödő nőt formál meg. Hegedűs István a táblabíróság büntetőkollégiumának vezetője játssza a történet talán legfontosabb figuráját, a fiú bűnösségében kezdetektől fogva kételkedő építészt. A bíró kivételes lehetőségnek tartja a színpadi szerepet, ami annyiban mindenképpen hasonlít munkájára, hogy az ítélőtáblán is nap mint nap döntést kell hozni a vádlottak ügyében, és ha kétséget kizárólag nem bizonyítható bűnösségük, csak felmentő ítélet születhet. A produkció kapcsolódik az Országos Bírósági Hivatal nyitott bíróságok programjához.