Az öregebb Joe pedig nyilván nem bánthatja a fiatalabbat, hisz akkor saját magával végez, és így tovább... Az időutazós történetek paradoxonai rendszeresen megkísértik a filmek alkotóit, hogy aztán később a végeredmény hol lebutított szájbarágás, hol érthetetlenül túlbonyolított kavarás, hol a kettő között valami legyen. Ez utóbbi esetben pedig (pláne ha az egyéb összetevők is stimmelnek) nem is szokott elmaradni a siker, hiszen sok más történetsémához hasonlóan ez is emberiség egyik ősi kíváncsiságára játszik rá: mindenki gondolkozott már el azon, hogy mit tenne, ha utazhatna az időben. Ezt a sci-fi alműfajt keverte hát össze a filmjében Rian Johnson rendező sok mással, ami távolról sem szokatlan tőle. Jövőből jövő lövő | Magyar Narancs. A Hollywood legígéretesebb fiatal rendezői között számon tartott Johnson ugyanis eddigi két filmjében is keverte a zsánereket: a Beépülve tinifilmet és a film noirt, a The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek pedig a "heist movie"-t és családi drámát párosított. A Looperben az időutazós sci-fi mellé kerül oda a bérgyilkosos szubzsáner, miközben felvillan a maffiafilm műfaja is - az egész pedig kap egy "johnsonos" hangulatot, ami többek között sajátos abszurd humort is jelent, no és gondosan kidolgozott, bravúros vizuális megoldásokban bővelkedő képi világot.
Az időutazással csak a bajok vannak, egyrészt, mert nem létezik, másrészt, mert igen, és ha a két tényállás egyszerre forog fenn, például még nincs, de majd lesz, és a majd leszből folyamatos az átjárás a még nincsbe, akkor a hajóskapitányt Bruce Willisnek hívják. Vagy mégsem. Looper – a jövő gyilkosa. Arra szeretnénk csak kilyukadni, hogy aki időutazósat játszik, annak rendkívül magabiztosan kell a filmjét működtetnie, hogy a logikára járó fejekben csak azután essen szét a felépítmény, hogy a fejek a mozitól már messze járnak. Arra az esetre pedig, ha szétesik, márpedig mindig szétesik, érdemes ezt-azt (egy kis dráma itt, emberforma karakterek ott) bekészíteni. Csak azért, hogy ha felszáll a köd, ne érezze magát oly magára hagyatva az ember. Rian Johnsonnak majdnem összejött egy film, ami jó hír, sőt kisebbfajta csoda ebben az idővel babráló műfajban. Johnson flottul prezentálja a maga világrendjét, ezt a beárazva olcsó, de kinézetre épp eléggé látványos jövőt, olyan flottul, hogy amikor az éltes Willisre végre (hisz' ez kampányilag ellőtt poén) fegyvert emel ifjonti énje (a Willist játszó Willisszel a Willisre maszkírozott Joseph Gordon-Levitt néz farkasszemet), nemhogy nem fullad röhejbe a jelenet, hanem szépen illeszkedik a dolgok Johnson által meghekkelt menetébe.
A Looper - A jövő gyilkosa frankó film lett. Nem kerül be a legjobbaknak fenntartott panteonban, de minden szinten élvezetes volt, köszönhetően annak, hogy a rendező nem csapta össze, hanem valóban a néző szolgálatába állította a filmjét, amely magas szinten szórakoztat. Looper - A jövő gyilkosa | Holdpont. És egy kicsit el is borzaszt minket azzal, hogy mégiscsak egy brutális gyilkost ad el nekünk főhősként. Looper - A jövő gyilkosa (Looper) színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 118 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Rian Johnson forgatókönyvíró: Rian Johnson zeneszerző: Nathan Johnson operatőr: Steve Yedlin producer: Ram Bergman, James D. Stern szereplők: Joseph Gordon-Levitt (fiatal Joe) Bruce Willis (idős Joe) Emily Blunt (Sara) Piper Perabo (Suzie) Paul Dano (Seth) Garret Dillahunt (Jesse) Jeff Daniels (Abe)