Olyan hely, ahol a jó Isten is velük van. Négy gyermekükkel Győrben élnek, mindketten a Győri Egyházmegyénél dolgoznak: Attila a Karitász vezetője, felesége pedig a Családbizottság munkatársa. Ezúttal a Pannonhalmi Területi Főapátság Családnapján engedtek betekintést az életükbe. Klaudia tizennégy éves volt, amikor megismerkedett a nála hét évvel idősebb Attilával. Bár az akkor rendőrként dolgozó férfival kölcsönösen tetszettek egymásnak, épp kamaszkora legjavát élte, ezért nem vágyott kapcsolatra – meséli Klaudia. Lázadó tiniként rossz társaságba keveredett, ezért szülei kiemelték, és a katolikus gimnáziumból egy másikba íratták. Akkor még egyáltalán nem gondolta, hogy a hitnek és Attilának később ekkora szerepe lesz az életében. Mindketten Máriapócs közelében laktak, és miközben élték saját életüket, mindig szemmel tartották egymást. Első találkozásuk után hét évvel végül Klaudia kezdeményezett: sms-ben írt rá Attilára, hogy lenne-e kedve találkozni. Ennek csaknem tizenkilenc éve, így – anélkül, hogy mondanák – egyértelmű a válasz: Attila igent mondott.
Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz! Müller Lajos: A jó Isten. Értekezés Isten végtelen irgalmáról (1935) A könyv azokhoz szól, akik az Istentől félnek. Sokak lelkében az isteneszme szinte meg van hamisítva. A keresztények jó Istene helyét előttük ismét a pogány Jupiter foglalja el, aki kezében villámokat tart, akinek lábánál vérszopó tigris hever, és aki sólymával kémlelteti a bűnöst, hogy uszítsa a vérszomjas fenevadat, bosszúja eszközét, végrehajtóját. Az ilyen, alapjában hamis felfogás Istenről károkat okoz nemcsak az egyesek lelkiéletében, hanem magának a társadalomnak is. Ez a könyv arra törekszik, hogy Istent a helyes megvilágításban, végtelen jóságában és irgalmában mutassa be, hogy őt az ember a bizalom és nem a félelem látószögéből szemlélje, de nem akarja az utóbbinak fontos szerepét sem letagadni. A helyes félelemnek is megvolt és megmarad a nagy és nélkülözhetetlen szerepe. Maga az Egyház a trienti szent zsinaton a félelmet is üdvösnek hirdette, eltekintve attól a fajtájától, amely a bűnhöz való belső ragaszkodással összefér, s amelyet a teológia szolgailag szolgainak nevez.
Götz, zsoldoskapitány, Heinrich, a szegények papja, és Nasty, a lázadók vezére a saját világában igyekszik megtalálni a helyes erkölcsi döntéseket, a cselekvés szükséges és igaz módját, ami a jó ügyet szolgálja. Közülük csak Götz mer szembenézni azzal, hogy nincs elvont Rossz és Jó. Isten nemléte nem tud támpont lenni a döntésekben, tehát a felelősség teljesen az ember vállán nyugszik. Götz ráébred, hogy a Rossz mellé szegődött, és ezt jóvá akarja tenni. Az Isten oldalára áll. Végeredményképp viszont akárhol áll, a gonoszság szolgája. Magyar kiadás [ szerkesztés] Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963 (196 oldal) Fordította: Bajomi Lázár Endre Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Többek között Friedrich Engels a Német parasztháború c. művében, és Goethe a Götz von Berlichingen című drámájában. Források [ szerkesztés] Filozófiai tételdráma – drámai hős nélkül (Sartre: Az ördög és a jóisten) A mű adatlapja a Molyon
Ajánlja ismerőseinek is! Kevés oly hasznos, sőt szükséges könyvet írtak az újabb időkben, mint aminőt L. Garriguet, a néhány évvel ezelőtt elhunyt nagyszemináriumi előljáró adott a modern ember kezébe. Elég bizonyság már magában véve az a siker, amely a munkát koronázta. Hiszen rövid néhány év alatt 42 kiadást ért. A kitűnő szerző könyvét azoknak szánta, akik az Istentől félnek ("Aux ámes qui ont peur de Dieu"). És íme, sokan ismertek magukra, mint ilyenre. Ahogy a szomjas föld a harmatot, mohón szívták magukba a könyvekből azokat a régi, de elhomályosodott igazságokat, amelyek fényt derítenek az embernek Istenhez való helyes viszonyára. Napjainkban az isteneszme szinte meg van hamisítva számtalanok lelkében. A keresztények jó Istene helyét előttük ismét a pogány Jupiter foglalja el, aki kezében villámokat tart, akinek lábánál vérszopó tigris hever, és aki sólymával kémlelteti a bűnöst, hogy uszítsa a vérszomjas fenevadat, bosszúja eszközét, végrehajtóját. Hogy az ilyen, alapjában hamis felfogás Istenről minő károkat okoz nemcsak az egyesek lelkiéletében, hanem magának a társadalomnak is, felesleges bővebben kifejtenünk.