Ám a vérgőzös ármádia rajtavesztett, 907. július 4-én Pozsonynál a 40 ezres magyar könnyűlovasság megbénította, szétzilálta és megsemmisítette a 120 ezres nehézlovas hódító sereget, melynek katonái közül mindössze néhány ezren tudtak elmenekülni. A honvédő harc fényes, teljes győzelemmel zárult. Eleink páratlan haditettet vittek véghez, a világraszóló diadal megszilárdította hazánk és nemzetünk helyzetét Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Olyannyira, hogy a bajorok nem csupán szabad át- és felvonulást biztosítottak a magyar csapatoknak nyugat-európai hadjárataikhoz, hanem a nyugatiak közel 130 évig nem próbálkoztak újabb katonai akcióval. Őseink bizony térdre kényszerítették az ármányodókat. "Nem is a dicsőségért, hanem az életükért harcoltak, keményen ellenálltak" – írja a X. századból való híres Bajor Évkönyv. A hűség, a haza és sajátjaik szeretete mindent legyőző erőt és hitet adott eleinknek, és a magyar szabadságért küzdő utódaiknak, el egészen a XXI. századig, és tovább. – A pozsonyi csata az egyik legmeghatározóbb, igazi sorsdöntő összecsapás volt történelmünkben.
A bajorok 907-ben egyetlen nagy rohammal akarták kisöpörni a nem sokkal korábban letelepedett törzseket. A hadjárat június 17-én indult el, a sereget Luitpold őrgróf vezette, aki a bajor Nordgau, Ostmark és Karintia őrgrófságokat egyesítette. Az előkelők között ott találjuk a 13 éves IV. Lajos királyt is. A támadók a Duna két partján, illetve magán a folyón nyomultak előre. Az offenzíva a forrásokban Brezaluspurc vagy Braslavespurch néven emlegetett településig, a mai Pozsonyig jutott. (Braszlav Pannónia utolsó katonai kormányzója volt, nevét a pozsonyi várhegyen általa létesített Karoling-erőd őrizte meg. ) A csata lefolyásának részleteiről szinte semmit sem tudunk, a Bajor Évkönyv szerint július 4-5-én történt. A magyarok valószínűleg a jól bevált harcmodort alkalmazva kerekedtek felül, és a sváb kútfő némileg kárörvendő megjegyzése önmagáért beszél. "A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és a grófok többségét meggyilkolták. "
Csiki-csuki? Az Augsburgi csatánál tényleg majdnem minden német néptöredék képviseltette magát, de a Pozsonyi csatánál 90%-ban a kis bajor hercegség harcolt a magyarok ellen. Csak összehasonlításképpen: Az 1910-es népszámláláskor a bajorok 3 millióan voltak, míg a magyarok súrolták a 11 milliót. Egyes táltos-turániak és panel sámánok már a korabeli magyarok ellen összeesküvő ősi NATO-t akarják belelátni... kicsit sem nevetséges, ugye? – Manfrottos vita 2020. december 26., 20:23 (CET) [ válasz] De a cikkben is szerepel, hogy a csatában a bajor sereg vett részt, nem a teljes kelet-frank hadsereg. Doncsecz vita 2020. december 27., 10:02 (CET) [ válasz] A szócikk "Tévhitek... " és "popkultúrás" fejezetei nagyon szubjektív hangvételűek, valamint erősen politikai szájízűek. Például alábbi részben a hivatkozásnak semmi köze az állításokhoz (alibi hivatkozás): "Ezekből a mítoszokból kiindulva sokan túlzott fontosságot tulajdonítanak a pozsonyi csatának, így pl. Czakó Gábor író is, [37] vagy a magyarságkutató intézet botrányosan anakronisztikus animációja.
A teljes mondat így hangzik: "Elrendelte, hogy megtámadják és kiűzzék a magyarokat a bajorok országából", merthogy a mieink csak pár éve foglalták el a korábban frank fennhatóság alatt álló Nyugat-Dunántúlt – amit itt már "ősi hazaként" emlegetnek -, a bajorok ezt a magukénak tartott területet akarták visszavenni, vagyis egy tartomány hovatartozása, nem egy nép léte volt a tét, de ez csak az eleje. Aztán kapjuk a többit, kiderül, hogy a honfoglalás valójában visszatérés, mert a Kárpát-medence mindig is a sztyeppei népeké volt(!? ), mi pedig nem csak a hunok, de egyenesen a szarmaták és a szkíták leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk elmaradottabbak, mint a letelepedett nyugati népek, nincs mit szégyellnünk. Az utóbbi gondolatot az 52 perces játékidő úgy harmadában bizonygatják, gyakran keveredve önellentmondásba arról, hogy tulajdonképpen a nomádok is letelepedettek voltak, legalábbis részben, de a csata ábrázolása is csupa önellentmondás. Szögezzük le gyorsan, hogy magáról a csatáról semmit nem tudunk, azon túl, hogy a bajorok a Duna két oldalán vonultak fel, katasztrofális vereséget szenvedtek, rengeteg előkelőség esett el.