Türelmesek lettünk! · Csapody Kinga · Könyv · Moly Csapody Kinga: Türelmesek lettünk! - A szüleim és én is Csapody Kinga - Türelmesek lettünk - A szüleim és én is Csapody Kinga Türelmesek lettünk »–› ÁrGép Az első furcsa dolog már a második oldalon szembejött velem. Nem tudtam azonosulni ezzel a "türelemtárral", kicsit Chapman-koppintás, de azért a szeretettank, ami kiürülhet és újra kell tölteni, lényegesen logikusabb, mint az, hogy a türelemtár olyan, mint a fogkrémes-tubus, hogy ha kifogy, akkor még éppen ki lehet préselni kicsit, és ennyi. A fogkrémes tubust nem lehet újratölteni, kidobjuk, és újat veszünk helyette. Csajos Buli 18, Csajos Jatekok Ingyen. Remélhetőleg az anyukájával senki nem tesz hasonlóképpen. Úgy egyáltalán már az is zavaró volt, hogy a könyv végéig azon volt a hangsúly, hogy a két gyerek tulajdonképpen élvezi, hogy az anyukájukat tönkreteszik, és hogy ez mekkora móka és kacagás, viccelődés. A négyévesem pedig valószínűleg pont annyit fog megjegyezni belőle, hogy mekkora móka kiidegelni édesanyát. Nem tudom elképzelni, hogy léteznek ennyire neveletlen gyerekek, mint a könyvben.
Nem csoda, hogy valaki ezek után azt hiszi, hogy a szerencse gyermeke: kockáztatott, és 5 millió dollárt vesztett. 20 évvel később teljesen csődbe ment, ő az ideális példa arra, hogy milyen veszélyes a szerencsejáték-függőség - írja a LottoExposed. Justin Reiter teljesen megbolondult attól, hogy 600 ezer dollárt nyert, szenvedélyévé vált az arany. Mindene aranyból készült, és ez alól nem akarta a nemi szervét sem kihagyni. Mivel az érintett testrészt ólomtartalmú festékkel festette le, ezért nem sokkal később meghalt. Könyv: Türelmesek lettünk (Csapody Kinga). Michael Carroll 9, 7 millió dollárt nyert 2002-ben 19 évesen. Ezután tipikus hibákat követett el. Prostituáltakra, drogokra, luxustárgyakra költötte pénze nagy részét, és mérhetetlenül költekezett. A lakóteret tágas lakószoba, pitvar konyhával és kamra alkotta. A konyhát a pitvartól erős mestergerenda választotta el. A konyha felett német jellegű (kétirányban boltozott) nyitott kéményt alakítottak ki. A lakóházak előtt tornác fut végig, de ez minden bizonnyal későbbi hozzáépítés.
Az első furcsa dolog már a második oldalon szembejött velem. Nem tudtam azonosulni ezzel a "türelemtárral", kicsit Chapman-koppintás, de azért a szeretettank, ami kiürülhet és újra kell tölteni, lényegesen logikusabb, mint az, hogy a türelemtár olyan, mint a fogkrémes-tubus, hogy ha kifogy, akkor még éppen ki lehet préselni kicsit, és ennyi. A fogkrémes tubust nem lehet újratölteni, kidobjuk, és újat veszünk helyette. Remélhetőleg az anyukájával senki nem tesz hasonlóképpen. Úgy egyáltalán már az is zavaró volt, hogy a könyv végéig azon volt a hangsúly, hogy a két gyerek tulajdonképpen élvezi, hogy az anyukájukat tönkreteszik, és hogy ez mekkora móka és kacagás, viccelődés. A négyévesem pedig valószínűleg pont annyit fog megjegyezni belőle, hogy mekkora móka kiidegelni édesanyát. Nem tudom elképzelni, hogy léteznek ennyire neveletlen gyerekek, mint a könyvben. Ám lehet az is, hogy egyszerűen csak én vagyok szerencsés. Furcsa a megfogalmazás, a történet, a gondolkodásmód... Nem jött át, jóllehet, a lányomnak tetszett.
Részt vett az Egyszervolt mesegyűjtemény illusztrálásában is, képregényeket rajzol, tagja a GYIÉ-nek, a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének.