Szent lászló pénze legend blue 11s Szent lászló pénze legenda es Szent lászló pénze legenda 7 Képzeljétek, Magyarországon rengeteg pénz van! Csak kővé válva.... :) A népnyelv, az itthon egyik leggyakoribb ősmaradványt a Nummuliteszt Szent László pénzének nevezi. Ahogy Főzy István és Szente István (egykori tanáraink) könyvében a "Kárpát medence ősmaradványai" című könyvben is olvashatjuk, a Nummuliteszhez köthető legenda középkori eredetű. "Több változatát is lejegyezték. Ezekben Szent László(1040-1095) vagy Szent István (975-1038) a pogányokkal vívott csatában pénzt szórt az őket üldöző ellenség elé, az ellenség kezében azonban kővé vált az arany. Egy másik, a magyar vitézekre nézve talán kevésbé előnyös változat szerint az üldözött pogányok szórták el a pénzt, és a király nem akarta, hogy katonái a hadakozás folytatása helyett megálljanak azt fölszedegetni. Ezért az aranyakat kővé változtatta. Az utóbbi történet ugyancsak mély emberismeretre vall. Lehetséges, hogy a legenda német eredetű, és Gizella bajor hercegnő (980 körül-1059? )
Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult: - Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam! És íme, csoda történt ekkor. A monda szerint minden aranypénz kaviccsá változott. E vidéken e különös köveket a nép Szent László pénzének nevez.
Képzeljétek, Magyarországon rengeteg pénz van! Csak kővé válva.... :) A népnyelv, az itthon egyik leggyakoribb ősmaradványt a Nummuliteszt Szent László pénzének nevezi. Ahogy Főzy István és Szente István (egykori tanáraink) könyvében a "Kárpát medence ősmaradványai" című könyvben is olvashatjuk, a Nummuliteszhez köthető legenda középkori eredetű. "Több változatát is lejegyezték. Ezekben Szent László(1040-1095) vagy Szent István (975-1038) a pogányokkal vívott csatában pénzt szórt az őket üldöző ellenség elé, az ellenség kezében azonban kővé vált az arany. Egy másik, a magyar vitézekre nézve talán kevésbé előnyös változat szerint az üldözött pogányok szórták el a pénzt, és a király nem akarta, hogy katonái a hadakozás folytatása helyett megálljanak azt fölszedegetni. Ezért az aranyakat kővé változtatta. Az utóbbi történet ugyancsak mély emberismeretre vall. Lehetséges, hogy a legenda német eredetű, és Gizella bajor hercegnő (980 körül-1059? ) kíséretével jutott el hazánkba. Az sem kizárt azonban, hogy a Kárpát-medencében keletkezett.
Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen szorongatták a várost. Amikor Szent László király ezt meghallotta, tüstént hadat kiáltott, és erős sereggel megtámadta a kunokat. Hullott a pogány, mint fű a kaszás előtt, s aki tudott, lóhalálában menekült a magyarok elől. A magyarok pedig vágták, kegyetlenül aprították a menekülőket. Ekkor a kunok vezére hirtelen kibontotta iszákját, ki a tarisznyáját is, s mintha magot vetne, a sok aranyat az üldöző magyarok elé borította. Erről példát vettek a többi kunok is, csak úgy szórták az aranyat, hogy a magyarokat megállítsák, és életüket megtartsák. Jól számított a kun vezér! Amikor a magyarok a sok kincset meglátták, egymásután leugráltak a lóról, és kapkodták fel az aranyat. Megfeledkeztek a dicsőségről meg a kunok üldözéséről, csak a kincsre gondoltak. László király egy ideig biztatta a vitézeket, hogy folytassák az üldözést, de hiába, mert a kincsvágy még a királyi szónál is hatalmasabb volt. Ekkor a szent király Istenhez fordult segítségért: — Uram, te segíts meg, éretted harcoltam!
Ekkor a szent király Istenhez fordult segítségért: — Uram, te segíts meg, éretted harcoltam! És íme, csoda történt: Isten a sok aranyat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta! (Fotó: Pongrácz László, ) Azon a vidéken sokáig mutogatták az aranyból lett köveket, amiket a nép Szent László pénzének nevezett. -
Még egy pillanat, s a magyarok aztán sírathatják Szent László királyt. - Ó, Uram, segély! – fohászkodott föl László, szemét az égre emelvén. S ím, abban a pillanatban kettéhasadt a tordai hegy: László háta mögött rettentő nagy hasadék tátongott. A kunok döbbenve állottak meg a hasadék partján, de amerre néztek, nagy hosszúságban húzódott a hasadék, László meg csöndes, lassú léptekben mendegélt tovább, vissza az ő népéhez. Többet aztán nem is történt, hogy László a kunok előtt fuson. Mindig a kunok futottak őelőtte. Egyszer azonban a nagy diadalnak szinte szörnyű kudarc lett a vége. Eszük nélkül szaladtak a kunok, hegyen-völgyön át, s talán kiszaladtak a világból, ha a kunok vezérének ördöngös gondolata nem támad. Egyszerre csak, mit gondolt, mit nem a kun vezér, szórni kezdte tarsolyából a csengő aranyat s ezüstöt, s intett a vitézeinek is, hogy csak hányják el azok is, ami pénzük van, majd meglátják, mi nagy haszna lesz ennek. Na, az ármányos vezér jól számitott, mert a magyarok egyszeriben félbenhagyták az üldözést, s mohón szedték föl a pénzt.