Szcenikus: Barkovics Zoltán Súgó: Fodor Marianna Zeneszerző: Puskás Dávid Voltaképpen csak a záró jelenetben jegecesedik ki a nézőben, hogy akiket alábecsült, azok jó emberek. Akiket meg annak gondolt, azok nem. Ennek az egymástól (szinte) végtelen távolságban élő két életformának az öltözeteit Andó Ildikó tervezte. Alábecsülném, ha azt mondanám, csak a turkálóba kellett mennie, hogy a három prolisorsú nő gönceit összeválogassa. Ami a többlet: ki kellett kapcsolnia a jó ízlését. Básti Juli látogatáshoz viselt, szedett-vedett kombinációja tökéletesen egybevág az asszony megtiport életével. Parti Nóra visszafogott otthoni eleganciája a sokszobás (három vendégszobás! ) doktorvilla szabászati megfelelője. Az élet biztos pontja, a bingóterem (Bal szélen: Rada Bálint) A Centrál díszleteit a korábbi bemutatók alkalmával is dicsértem. Zelenka Nóra és Puskás Tamás sokfunkciós, hajtogatható megoldásai most is lenyűgöznek szellemességükkel. Baráthy György fordította a Jó emberek et – a szövege erős, sistergős, nagyon karakteres –, és ő volt a dramaturg is.
A Jó emberek, ha röviden össze akarjuk foglalni a történetet, a lecsúszás körüli emberi drámák játszmáin keresztül közelíti meg a fő kérdését: a jóság vajon a körülmények meghaladása egy-egy föléjük helyezett gesztussal, vagy pedig egy permanens jellemelem? Játszmákból bontakozik ki számunkra a történet, mert nincs olyan élethelyzet, amiben az ember ne játszmázhatna még egy kicsit. Margie (Básti Juli) elveszíti az állását. Már minden lehetőséget kimerített a visszakapaszkodásra, amikor eszébe jut, hogy van neki még egy fontos kapcsolati tőkéje, a vele egy helyről, a "Telepről" indult egykori szerelme, aki sikeresen kiemelkedett és hatalmas társadalmi ugrással gazdag és jól menő orvos lett. Felkeresi, és indul is kettejük, sőt, a feleséggel kiegészülve a hármójuk kifacsaró élethelyzet története. Az előadás egyik nagy erénye, hogy innentől rengeteg klisé szinte tálcán kínálja magát, de mind David Lindsay-Abaire, mind pedig Puskás Tamás rendező nagyon jó érzékkel kikerüli ezeket. Puskás Tamás rendező – Kovács Attila felvétele A darab legelgondolkodtatóbb és egyben kulcseleme is a címe.
"Nem félünk a farkastól, A vágy villamosa, Az ügynök halála – az amerikai dráma aranykorának legszebb darabjai – és most itt a Jó emberek" – ezzel a felütéssel indít a Centrál Színház műsorfüzete a darabról, azt a látszatot keltve, mintha ez is annak a korszaknak a terméke lenne. Miller és Albee és Tennessee Williams azonban az 50-60-as években élte a fénykorát, az az időszak tekinthető a modern amerikai dráma csúcspontjának is. David Lindsay-Abaire, a Jó emberek szerzője viszont a 90-es évek Amerikájában alkot egészen máig ívelően, hiszen kortárs szerző is, és azokat a divatos társadalmi darabokat írja a 90-es és a 2000-es évek Amerikájáról, amire a Broadway nézői vacsora előtt elmennek, hogy megismerjék azt az Amerikát, amit többnyire csak vacsora előtt és többnyire csak a Broadway-ről ismernek, mert az ő társadalmi valóságuktól elég messze áll. David Lindsay-Abaire – Matt Carr portréfelvétele Abban persze valóban rokon Lindsay-Abarie a nagy elődökkel, hogy egy lecsúszástörténeten keresztül mutat meg egy olyan társadalmi pillanatképet, ami nem katarzisba, hanem szürkeségbe omlik vissza, mert csak oda omolhat.