– Örülök a döntésének, de nem látom túl következetesnek. Külföldre akar menni angolt tanulni – de miből jut ki, és hogyan tartja fenn magát, amellett, hogy nyelvtanfolyamra jár? Miért nem itthon megy nyelvtanfolyamra? Mondjuk, akkor sincs baj, ha veszít egy évet, mert legalább benő a feje lágya, és motiváltan kerül az egyetemre. De el is kallódhat közben. Legjobban attól félek, hogy majd nem talál munkát, és itthon lébecol. Nincsen még semmilyen munkahelyi tapasztalata, és azt már sokszor hallottam tőle, hogy ő "megalázó fizetésért" nem fog dolgozni. Talán most majd szembesül azzal, mire mehet szakma nélkül. A jó diploma ma már kevés Málnási Gábor pályaválasztási tanácsadó, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársának javaslatai a diákok és a szülők a számára A sikeres pályaválasztás első feltétele: önismeret. Tisztán kell látni a saját tudás, fizikai és szellemi képességek valós értékét. Arra mindig büszke leszek – hogy kerül egy makkegészséges újságíró a kórházba – Szegedi Laci drótpostája – SzántóGráf. Ez nem mindig derül ki igazán az iskolában. Információhoz kell segíteni a fiatalokat.
Amikor bejelentette, hogy üveggyártónak jelentkezik, elképzeltem egy poros pincében, amint izzad a kemence mellett. Az keserített el legjobban, hogy nem sikerült úgy nevelnem, hogy elhiggye, a tudás – érték. "A saját jövőmről van szó" Emma szerint az osztálytársai közül nagyon soknak megmondták otthon a szülei, hová jelentkezzenek. – Az egyik ismerősöm most végez a műszakin, és el akar kezdeni egy másik szakot. Kérdeztem, miért végezte el az építészetit, mire azt felelte, a szülei ragaszkodtak hozzá. Bennem megerősödött az elhatározás, hogy nem fogok se három, se öt évet elvesztegetni az életemből arra, hogy olyasmit tanuljak, amit nem szeretek, és fölöslegesen szerezzek diplomát. Arra gondoltam, egyre kevesebb a szakember, pedig a kétkezi munkát igénylő szakmákra mindig van kereslet. Otthon persze nem merült föl az a lehetőség, hogy én ne menjek egyetemre. Csalódást okoztam, és az anyukám nagyon el volt keseredve. De úgy gondoltam, ezt kell tennem, mert a saját jövőmről van szó. Amiatt nem aggódott, hogy a barátai és az osztálytársai majd lenézik.
Mivel többen vettünk részt ebben, és én később érkeztem, így értelemszerűen a már ott lévők osztják ki a munkát – ilyenkor nincs helye az egónak, aki tudja, mi a menetrend és már elkezdte a munkát, ő határozza meg az újonnan érkezők számára az elvégzendőket. Valamint Nóri és a fiúk, akik már előző nap elkezdték a ház csinosítását. Szerencsére kiválóan tudtunk együtt dolgozni és ebben a felállásban igen hatékonyak is voltunk. A szobák elkészülte után az időközben érkezett élelmiszer- és tisztítószer-adományok szortírozása volt a feladat. Raj Ágival régi ismeretségünk (és Ági kedves lénye) okán szintén gördülékenyen ment a munka, néhány óra alatt sikerült ezzel is végeznünk. Ezalatt persze az adományként érkezett edények, evőeszközök mosogatása zajlott gépi segítséggel, és a kvázi konyhaként funkcionáló részt is rendbe kellett rakni. A munka közben – a körülményekhez és az apropóhoz képest – nagyon jó volt a hangulat, vita nélkül ment az együttműködés még olyan kollégákkal is, akiket azelőtt egyáltalán nem ismertem.