Előszó: elítélem a budapesti színházi kavarást. Hibának tartom jó teátrum(ok) szorongatott helyzetét. Nézőként is szolidáris vagyok azokkal, akiket méltánytalanul bántanak, megrövidítenek. Értékükön kezelem a nekem tetsző és nem tetsző véleménynyilvánításokat. Kerülöm az elvárásokat és az ingerült megbélyegzést. Nem keverem össze az intézményt és a produkciót. Személyi tusakodásban nincs részem. Megírom, amit láttam. (A nyitó képen: Szilágyi Csenge, Waskovics Andrea, Etrl Zsombor; képeket Gergely Beatrix készítette) Három hónappal az alapos felhajtással kísért premier után megnéztem az este a Vígszínházban "A nagy Gatsby" című produkciót. Summázásként: a klasszikus regény értékeit megőrizve-megújító – formabontó elemekkel, rendhagyó mozzanatokkal dúsított – igen jó előadás formálódott a színpadon. Szilágyi Csenge, Wunderlich József, Hegedűs D. Géza és Ertl Zsombor. Francis Scott Fitzgerald 1925-ben írt remekműve – évtizedek változatos színpadi, illetve filmes adaptációit követve – modern musicallé változva érkezett meg a Vígbe.
A pótlásként nagy vonalakban felskiccelt közeg karakter nélküli, pusztán illusztratív, nem köthető helyzethez, korhoz, speciális társadalmi elvárásokhoz, szokásokhoz, már nem eléggé húszas éveket idéző amerikai, de nem is mai magyar. "Még közeli barátaim is előálltak olyan különös ötletekkel, hogy küldjem a lányomat állami iskolába, a feleségemet pedig helyezzem el egy állami elmegyógyintézetben. Nem értik, hogy ez valamit végleg összetörne bennem" – írta F. Scott Fitzgerald alig négy évvel halála előtt egy levelében többek között gyógyíthatatlan beteg feleségéről, Zeldáról. A par excellence előkelő ember jellegzetes megnyilvánulása ez, egy olyan személyé, akihez annak minden tehertételével, korlátjával természetszerűleg hozzátartozik az úri életmód, melynek feladása szinte bizonyosan morális problémát, belső meghasonlást okozna. A levélrészlet akár Fitzgerald írói életművében is minden további nélkül helyet kaphatna, szó szerint mondhatnák például A nagy Gatsby című, 1925-ben megjelent regényének gazdag, felső középosztálybeli hősei: Tom, Daisy vagy Jordan Baker.
A női szakasz cserélhető, s a jelmezeiknek köszönhetően szinte egyformák. Daisy Buchanan Waskovics Andrea, Jordan Baker Szilágyi Csenge, Myrtle Wilson Márkis Luca e. h., egymást válthatnák az estéken a szerepekben, ugyanúgy, ugyanazt mutatják. Idegesítő, hisztis, elkényeztetett kis libákat. Ha egy igazi Gatsby állna a színpadon, Daisyt észre sem venné. Mert ez a Daisy nagyon messze van attól, hogy csatázzon az önérzete és vágyai között, s nem megtörik e küzdelemben, hanem sunyi csalóként feladja önmagát, pénzért. És hát megint a baj, zenés darab, énekelni kell, vagy eljátszani, hogy rohadt jól énekelek. Itt is van még hova fejlődni. Éva: Hegedűs D. Géza Meyer Wolfsheim-je hozza a regénybeli alak összes titokzatosságát, alvilágiságát, "itt az ördög grasszál"-fílinget, szinte állandó jelenléte miatt azonban túllép a figurán, kitágítja azt valami kárhozat megtestesítőjévé. Az meg milyen jó, hogy nagy színész. Egy legalább van a színpadon. Ettől Vígszínház a Vígszínház. Madam Warhol-lal (Balázsovits Edit) váltott kisdialógját tanítani kéne.
Békét és egészséget! Beszélgetés Halász Judittal - Szabó B. Eszter interjúja Kő a vízben Mary Chase: Barátom, Harvey – Vígszínház - Szekeres Szabolcs írása Nagy Eszter Arkagyina: Nagy-Kálózy Eszter - Kelecsényi László írása Hinni vagy nem hinni? Csehov: Sirály - Vígszínház - Rosznáky Varga Emma írása Diagnózis: bella figura Yasmina Reza: Bella Figura - Vígszínház, Pesti Színház - Lénárt Gábor írása Siker-einstand A Pál utcai fiúk - Vígszínház - Rosznáky Varga Emma írása Venczel Vera Az Egri csillagok Vicuskája, az Isten hozta őrnagy úr Ágikája, a Pillangó Hitves Zsuzsikája.. A Kabaré először a Vígszínházban Dobó Enikő és Szilágyi Csenge váltott főszerepben Idézőjelek közt lángoló zenedoboz Szerelmek városa - Vígszínház - Rosznáky Varga Emma írása Kabaré-premier a Margitszigeten Kabaré július 9-én és 10-én Az elnök fogyjon le! Gogol: A revizor – Vígszínház - Szekeres Szabolcs írása "Orbánné mindannyiunkat túlél" Örkény István: Macskajáték - Lénárt Gábor írása
S ez nem afféle lagymatag fogékonyság volt, amelyet fellengzősen 'alkotói lelkialkatnak' szokás nevezni. Ellenkezőleg: tehetségét olyan romantikus hajlam és töretlen remény alkotta, amivel még soha, senki másnál nem találkoztam, s aligha fogok találkozni. " A színpadra meg bejön Wunderlich József, pipisárga öltönyben, arcán kissé retardált mosollyal, mint az Óz Szalmaembere. És végig így marad. Karizma, elbűvölő kisugárzás az nem jön át. Ez a figura egy szárnyaszegett kisfiú. Amikor azt mondja "én vagyok Gatsby", az embernek nevetni támad kedve, mert se nem nagyvilági gengszter, se nem romantikus hős, de nagyformátumú alaknak sem látható. Wunderlich ennél sokkal jobb szokott lenni, vélhetően rendezői koncepció, hogy 2019-ben Gatsby már csak karikatúra. Azt viszont a színész terhére rovom, ha énekszámában az a refrén "hol állsz", azt éppen halásznak énekli, holott bizonyította már, muzikális. Hangzásában az összes kórus-szám zagyvaságnak tűnik egyelőre, csak két szó érhető halálpontosan: Gatsby, Daisy.
Szerelmesek, gyilkosok, színházigazgatók, utcaseprők és egy srác, Bábtiszt, a pantomimes, aki szavak nélkül próbálja elmondani az igazságot- Párizs izgalmakkal teli utcáira varázsol minket a végre valahára bemutatásra került Szerelmek Városa a Vígszínházban. Ősbemutató egy hatalmas szünet után Végre indul az évad a Vígszínházban is, ráadásul nem is akárhogyan: az eddigi legnagyobb kényszerleállás után egy igazi szenzációval a Szerelmek Városával. Egy elég rossz időszaknak lesz most vége, hiszen a koronavírus miatt bevezetett intézkedések miatt elég sokunknak kellet nevettető, elgondolkodtató, szentimentális, kissé szomorú, de nagyon is őszinte színházi előadások nélkül lennünk. Persze voltak lazítások, ilyen-olyan pótelőadások és online streamek is, de az igazi-igazi színházat nem pótolhatta semmi. A Szerelmek Városa azonban egy csettintésre visszarepített a színházi atmoszférában, és már a legelső jelenetnél az juthat eszembe, hogy nahát tényleg "színház az egész világ"! Vecsei H. Miklós és ifj.