Hosszú éveken át tartó pusztulás és rombolás után újabb belvárosi műemlék válik luxushotellé. De biztosan jó lesz ez így? Kedden futott végig a magyar interneten, hogy a főváros a kulturális térként is működő, koncerteknek, kiállításoknak, hétvégi piacoknak és más rendezvényeknek is otthont adó Ankert, a tavaly bezárt Anker Klub testvérét nyolc év után, február elsején bezárja. Paulay ede utca 33 w. Ez első látásra talán csak a kultúra, a sör és a kézműves chiliszószok barátai számára rossz hír, úgy tűnik azonban, hogy ennél jóval nagyobb réteget érintő hírről van szó, hiszen az épp óriási összegekből megújuló Operaház ( Ybl Miklós, 1875-1884), a két évtizednyi huzavona után végre újjászületni látszó egykori Állami Balettintézet ( Drechsler-palota, Lechner Ödön és Pártos Gyula, 1883-1886), illetve az eredeti képét három évtized után visszakapott Új Színház (Parisiana Mulató, Lajta Béla, 1907-1909) szomszédságában álló, leharcolt épület a következő években luxushotellé válhat. Az 1833-ban a város reformkori arcát meghatározó, a Nemzeti Múzeum épületét is megálmodó Pollack Mihály (1772-1855) tervei szerint építeni kezdett, de tulajdonosa négy évvel később bekövetkezett halála után negyedszázadon át félkészen álló kétudvaros ház az egykor bőrösök által lakott Szerecsen (1927 óta Paulay Ede) utca szívében áll.
Az illetékes főügyész azonban másként vélekedett erről, és arra hivatkozva, hogy az épülő házat vásárok alkalmával rendszeresen kiadják raktárnak, nem járult hozzá a további munkálatokhoz. Az átépítésre1860-ban újabb tervek születtek, ezúttal Wieser Ferenc (1812-1869) elképzelései szerint, aki egy jóval nagyobb, kétemeletes, kétudvaros, hat lépcsőházat magába foglaló lakóházra tett javaslatot. Ötletét a hatóságok is értékelték, és rövidesen engedélyezték a nagyszabású átalakítást. A munkálatokkal 1862-ben készültek el: ekkor vált lakhatóvá a ház, amely 1874-ben, Vogelné halála után ismét a Schwarzhoffer família tulajdonába került. Az épület birtokosai és funkciója a XX. Paulay ede utca 33.com. század első évtizedeitől kezdve gyorsan változott: 1923-ban a Locus Bérház Rt. szerezte meg az ingatlant, 1927-ben viszont már a Magyar Általános Hitelbank nevét találjuk a telekkönyvi iratokban. Az ötvenes években működött itt munkásszálló, a pincehelyiségeket pedig sokáig jelmeztárként és raktárként hasznosították. A földszint még néhány évtizeddel ezelőtt is különböző bőrüzleteknek, szabóműhelyeknek adott otthont, az emeleteken iparosok és kereskedők béreltek lakásokat.
eLista Alak:: 25 diciembre 2017 15:25:16 Eddig kétszer voltam itt zártkörű, nagy, céges rendezvényen, és a kaja mind a kétszer hagyott némi kívánalmat maga után. A hús rágós volt, a köret íztelen. A pult rövid, és elég nehéz rendelni, amin az sem segít, hogy a kedves italozók rendelés után a pultnál maradnak iszogatni. Persze ez utóbbiról a hely nem tehet, de akkor is lehetne hosszabb a pult, vagy rutinos vendéglátósként kezelve a helyzetet átszólhatna az első sor feje fölött a 2. -3. sornak, hogy "mit adhatok? Luxuslakóházzá változhat az egykori Ankert épülete | 24.hu. ", ezzel megbontva a status quo-t, mozgásba hozva a nagy körforgást. Sosem értem, amikor csaposok, bárpultosok, mixerek tétlen nézik, ahogy az első sor lehorgonyoz a pult előtt, mögöttük meg szomjazó tömegek várnak kétségbeesetten, miközben azon filóznak, hogy hogyan juthatnának a legkevesebb véráldozat árán italhoz. Az mindenképpen a hely előnye, hogy több szeparált része van. Szintén előny a belső udvar, ha valaki dohányozni szeretne az itala mellé. A téli hidegben tojáskeltető lámpákkal melegítik a szomjak bagóst.
Esetleges későbbi válaszaikkal az anyagot természetesen frissítjük majd. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.