Jöjjön Petőfi Sándor legszebb versei összeállításunk. Beszél a fákkal a bús őszi szél Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas lelkemen… Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép, És a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép lyánytól virágot, Sebet, halált oly jókedvvel veszen… Hány drága élet hullt már érted el, Oh szent szabadság! Petőfi sándor versei szeptember végén. és mi haszna van? De lesz, ha nincs: tiéd a diadal Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszut is fogsz állni, S a bosszuállás rettentő leszen! … Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei!
A szegény kis ürge egy darabig türte, hanem aztán csak kimászott. Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csipték, nyakon csipték, hazavitték. S mostan… Itt van… Karjaimban, mert e fürge pajkos ürge te vagy, Laci, te bizony! Füstbement terv Egész uton hazafelé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék… Röpűlt felém anyám… S én csüggtem ajkán… szótlanúl… Mint a gyümölcs a fán. Petőfi Sándor: A Nap Mi az a Nap? mi az a Nap? Nem is Nap az tulajdonkép. Ugyan mi hát? … Hát semmi más, Mint egy nagy szappanbuborék. Valami óriásfiú kifúja reggel keleten, s szétpattan este nyugaton. – És ez mindennap így megyen. Petőfi Sándor: Ki a szabadba Ki a szabadba, látni a tavaszt, Meglátni a természet szinpadát! Petőfi sándor versek nemzeti dal. Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát.
"Csattogjatok, csattogjatok, / Gondolatink szárnyai, / Nem vagytok már többé rabok, / Szét szabad már szállani. " Ezen a héten 1848. március 15-i események emlékére Petőfi Sándor versét ajánljuk. 1848. árcius 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula Tizenkét pont szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, s a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon engedése. Petőfi Sándor | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dal t. "Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el " (Petőfi Sándor naplója) Petőfi lázban égett. Forradalmi hevülete lírájára is kihatott: 15-dik március 1848 című költeményét egy nappal a Nemzeti dal felolvasása után, március 16-án jegyezte le. PETŐFI SÁNDOR: 15-DIK MÁRCIUS, 1848 Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyúgodott.
Tudom, szived lángola, De én a kéjleány, Mint vágyakodhatnám a Legtisztább szív után? Eloltani ohajtám Emésztő lángodat, S elzártam oh előled Érzett világomat. Im, kincsed, gazdagságod, Amellyel halmozál, Fogadd, fogadd oh vissza, Még érintetlen áll. S vedd még ez egypár könnyet Szelíd emlék gyanánt, Vagy jobb felejtsd örökre A bűnös kéjleányt. ' S tovább nem szólhat Ida - Ellágyult érzete, Éjfél-sötét szemébe Könyűket szöktete. 4 És mindkettő maradott S rövid idő után Oltár előtt az ifju, Oltár előtt a lány. S tán mondanom nem is kell Hogy ifju és leány Hűséget esküvének Oltárnak zsámolyán. Petőfi Sándor legszebb versei - Neked ajánljuk!. S az esküt nem zavarja A bús emlékezet. A megtisztult kebelnek Díja: hű érezet.
Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Az év végén Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba'. Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál… megpróbálom, Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved hiréhez, Tedd még ünnepibbekké ez Ünnepélyes perceket. Oszi versek petofi sandor. És ki tudja? tán utósó, Legutósó lesz e dal; Tán ha téged most leteszlek, Többé majd föl sem vehetlek, Hangod, életed kihal. A hadistenhez szegődtem, Annak népéhez megyek; Esztendőre hallgat a dal, Vagy ha írok, véres karddal Írok költeményeket.
És újra nyájas és újra veszteget, Reá halmozza roppant kincseit, Talán idő, talán újabb arany, Márvány-leány, te, mégis, fölhevít! Szegény fiú! eljártak az idők, De szép reménye mind hiába van, A lány mint éjszak szüntlen oly hideg S az ifju birtok- és vagyontalan. 3 "Bucsúzni jöttem, Ida! Bucsúzni kedvesem, Hagyj szép szemedbe még ez Egyszer tekintenem. Gyúlaszd még egyszer e szűt Csókodnak lángival, Mely nemsokára úgyis Bánat között kihal. Kihal s miattad Ida Fog elhamvadni majd, Az üldözött nem bírja már E nagy szerelmi bajt, Te drága érzéketlen, Te most is szeretett, Isten veled örökre, Idám, isten veled. Hosszú lesz bujdosásom, Hosszú és sivatag, Mig lábaim elvégre A sírba botlanak. " És szólna még tovább is A búcsuzó talán; De hévvel megszakasztja Bucsúját a leány. 'Nem ifju, menni nem fogsz, Neked maradni kell, Igen, te fogsz maradni, Én, én... én megyek el. És most a búcsuóra Végpillantásiban, Szabad legyen kimondanom, Mi szűmben rejtve van: Szerettelek s szeretlek, Égőn szeretlek én, Egy Aetna lángol érted Szivemnek fenekén.