Vörösmarty Mihály (1800—1855), a Szózat költője, a magyar romantika legnagyobb alakja. 1800. december 1-jén született a Fejér megyei Puszta-Nyéken (ma Kápolnásnyék) elszegényedett nemesi családban. Apja halála után, 17 éves korában a Perczel családhoz került nevelőnek, s közben végezte el egyetemi tanulmányait (filozófiát, jogot tanult). Sokat olvasott, megismerte a régi magyar irodalom alkotásait, de a világirodalomban is tájékozott volt. Tanítványainak nővéréhez, Perczel Etelkához reménytelen szerelem fűzte. Vörösmarty mihály verse of the day. Ennek a szerelemnek hatása érződik majd két évtizeden keresztül írt munkáiban: lírai költeményeiben, a Zalán futása című nemzeti eposzában, a Csongor és Tünde mesejátékban is. 1830-ban az Akadémia tagjává választották. Lapokat is szerkesztett (Tudományos Gyűjtemény, Koszorú), s az irodalmi élet vezéregyénisége lett. 1843-ban megnősült, a nála húsz évvel fiatalabb Csajághy Laurát vette feleségül. 1848-ban képviselővé választották, s a szabadságharc idején ő volt a kegyelmi szék közbírája.
A társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség ügye megtorpant. A bécsi kormányzat részint erőszakkal, részint csábítgatással, megvesztegetéssel, különféle mesterkedésekkel sikeresen eltántorított a haladás ügyétől nem egy magyar nemest. Vörösmarty jelleméről sokat elárul, hogy éppen akkor, amikor kockázatos volt jó magyarnak lenni, ő megírt egy olyan verset, amely a haza iránti rendületlen hűségről és szeretetről szól. Ebben a kritikus, reményvesztett időszakban ugyanis a nemzetnek arra volt szüksége, hogy valaki a lelkére kösse a haza ügyét. Vörösmarty Mihály: Előszó (elemzés) – Jegyzetek. Ekkor még nem lehetett előre látni, mi lesz Bécs és Magyarország konfliktusának végkimenetele. Nem lehetett előre látni az 1839-es országgyűlés eseményeit, nem lehetett tudni, hogy nyílt forradalom kirobbanásától félve Bécs végül meghátrál (szabadon engedték Wesselényit, Kossuthot, stb. ), és nem lehetett előre látni az 1848-ba torkolló igazi reformkorszak kibontakozását sem. A hazafiak elcsüggedtek a reformszellem lanyhulása miatt, kezdték elveszíteni a reményt.
II. Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? Áll a ház még, bár fogy gazdasága S telt pohárnál űl az ősz maga. A sugár lány körben és a vendég; Lángszemében csábító varázs ég. S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért, A kupák már felvillantanak, Ősz vezére s a hon nagy nevéért A vén bajnok könyei hulltanak; Most könyűi, vére hajdanában Bőven omlott Nándor ostromában. "Húnyt vezérem ifju szép sugára" Szól az ősz most "éljen a király! " A vadásznak vér tolúl arcára S még kupája illetetlen áll. Vörösmarty Mihály: Szózat (verselemzés) - verselemzes.hu. "Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel, gyermek, és kövesd apádat. " "Mert apád én kétszer is lehetnék És ha ittam, az nincs cenkekért; Talpig ember, akit én említék, Nem gyaláz meg ő oly hősi vért! " S illetődve s méltóság szemében, Kél az ifju, tölt pohár kezében: "Éljen hát a hős vezér magzatja, Addig éljen, míg a honnak él! De szakadjon élte pillanatja, Melyben attól elpártolni kél; Egy király se inkább, mint hitetlen: Nyűg a népen a rosz s tehetetlen. " S mind zajosban, mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment.
Vörösmarty pedig ettől kezdve hivatásának és életformájának tudja az irodalmat. Akárcsak mestere, Kisfaludy Károly, ő is az irodalomból akar megélni. Hivatásos költő. Ez a költői hivatás közéleti funkció. Azokban az években, amikor a társadalmi haladást a még nemesi hazában a polgári liberalizmus jelentette, Vörösmarty ennek a liberalizmusnak a lelke. Előbb főleg epikus, de ő maga veszi észre, hogy az eposzok betöltötték feladatukat, mostantól kezdve már mást és másképpen kell írni. Utolsó befejezett hexameteres epikája, A két szomszédvár valójában már nem eposz, hanem verses regény. És a verses regény, Byron nyomán, éppen divatos műfaj Európában. Vörösmarty mihály verseilles. Vörösmarty figyelme azonban egyre inkább a dráma felé fordul. A német romantika után most már Shakespeare-től és Hugótól tanulván, ő teremti meg a franciás típusú magyar romantikus drámát. Színpadra szánt művei közül a Csongor és Tünde a kevés remekművel dicsekvő magyar drámairodalom egyik legremekebb főműve. Egyébként 1837-ben a Nemzeti Színházat is az ő egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitják.