Irodalmi művek, amelyek szerint az erőszak és a bántalmazás része a szerelemnek 2022. június 16., csütörtök, 4:55 Olvastam egyszer egy szemnyitogató cikket arról, hogy milyen hatással vannak az életünkre azok a mesék, versek, melyeken felnövünk, illetve később a filmek és a könyvek, melyeket elolvasunk azáltal, hogy teljesen elfogadjuk a tartalmukat. Először nem értettem, mire szeretnének kilyukadni. Sorra vették a kedvenc gyerekkori meséimet, a kedvenc költőimet és íróimat, kiragadva egy-egy példát tőlük. Lassan derengeni kezdett, miről írnak, s bevallom, teljesen lefagytam. Több napra volt szükségem, hogy az egészet megemésszem. Azért kellett ennyi idő, mert rádöbbentem, hogy felnőttem egy szubkultúrában, ahogyan mindenki más: ugyanazokat a meséket favorizálták a szüleink, ugyanazokat a költőket, írókat tanultuk az iskolában. Ady héja nász az aviron.fr. Szerettem őket. A meséket is, a költőket, írókat, filmeket is. De amikor a cikket olvastam döbbentem arra rá, hogy milyen hihetetlenül erősen formáltak, hipnotizáltak és indítottak el káros irányba.
Az olvasott cikk hatására egy kurzuson is részt vettem a témában, mert szerettem volna többet tudni a témáról, melynek fókuszában az állt, hogy vajon azok az alkotások, művek, melyeken felnőnek, milyen irányba formálják a kislányokat. Hogyan manipulálják és tanítják őket arra, hogy az erőszak és a bántalmazás normális és a szerelem része. Gondoljon bele egy percre mindenki, milyen hidegzuhanyként ért az egész. Hiszen korábban ebbe soha nem gondoltam bele sem én, sem a környezetem. Mindenki normálisnak fogadta el ezeket a történeteket, eszébe sem jutott senkinek, hogy ez gond lehet. Ady héja nász az aviron club. Szerettem ezeket a történeteket, egy világ omlott össze bennem, hogy akkor most mehet mind a kukába? Vagy elég lesz csak más szemmel olvasni, nézni azokat? A kurzus még nagyobb döbbenetet okozott. Onnantól tudatosan kezdtem figyelni a környezetemben élő nőket, kislányokat és rémülten figyeltem a hatást, amiről tanultam, és aminek igen, én is bedőltem, és talán ennek az általános közfelfogásnak köszönhetően is lettem áldozat.
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.
De miről is szól ez az egész? Nos, arról, hogy ha megnézzük, a költők és az írók nagy százaléka, akikről az iskolában tanulunk, bizony komoly gondokkal küzdöttek. Kicsapongó életet éltek, aminek nemi- és halálos betegségek lettek az eredményei. Folyton megcsalták a társukat, feleségüket, szeretőket tartottak. Az pedig, amit a szeretet címszó alatt értettek, köszönőviszonyban sem volt a valódi szeretettel, szerelemmel. [origo] Hírmondó. Azt vajon tudjuk-e, hogy a zseniális költőóriások között igen sok volt a nárcisztikus személyiségzavarral élő, bántalmazó? Tudjuk-e, hogy például Ady Endre Héja-nász az avaron című verse egyértelműen leírja egy őrült és beteg ragaszkodás pontos mikéntjét? S azt vajon tanították-e, hogy Szabó Lőrinc, akinek imádom a verseit, két nőt is öngyilkosságba kergetett, akik közül az egyik ugyan túlélte, de élete végéig Stockholm-szindrómával küzdött és soha nem tudott megszabadulni a költőtől, annak halála után sem? S akkor még nem beszéltem a Szépség és a Szörnyeteg című meséről.
És soha fantasztikusabban szerencsétlen pár nem bolyongott még szerelmes úton " – írta Balogh című novellájában, amely mindjárt a Léda-kapcsolat kezdetén, 1904 nyarán keletkezett. Adyra egyébként nagyon jellemző ez az ellentmondásosság. Ady Endre: Héja-nász az avaron (elemzés) – Jegyzetek. Ha többi témáját, többi költeményét nézzük meg, azt látjuk, hogy őt ugyanaz az ambivalens kapcsolat fűzi hazájához, magyarságához, Istenhez és önmagához, mint Lédához, vagy általában a nőkhöz. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!