06. 14 05:32 Hotel Platán Székesfehérvár Székesfehérvár erwin véleménye: "Már a jelzett szobaáraknál olcsóbban is lehet szob... " 2013. 02. 18 07:22
Weboldalunk sütiket használ! A kényelmes böngészési élmény érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását.
Ha egy film elején azt olvassuk, hogy "valós történet alapján", élhetünk a gyanúperrel, hogy semmi köze sincs a valósághoz. S bár Elizabeth Short (alias Fekete Dália) 1947-es - máig felderítetlen - meggyilkolása valóban része az amerikai fekete krónikáknak, Brian De Palma alaposan átszabta a már James Ellroy regényében is átértelmezett tényeket. (Szegény áldozat sem ismerne magára. ) Zsigmond Vilmosnak pedig roppantul összetett feladatot kellett megoldania. A film műfaja neo noir, amely felidézi a '40-es, '50-es évek jellegzetes műfaját, a film noirt. Csakhogy a film noir fekete-fehér volt. És nem sokat törődött a valósággal, annál többet az erkölcsi motivációval, a szexuális függésekkel, a lélek bugyraiban elfekvő szenvedélyekkel. Fekete Dália (The Black Dahlia; 2006) MÜPA MOZI - | Jegy.hu. A Fekete Dália azonban néha mégis jelzi, hogy a történet mögött ott settenkedik a valóság, és megidézi a kort, a fekete-fehér képek, fekete-fehér filmek korát. Szóval olyan látvány születik, amely úgy színes, hogy közben egy kicsit fekete-fehér, vagy legalább is stílusában erre hajaz.
Ő pedig jócskán meghálálta a belé fektetett bizalmat, és az Afterglow, A szerencseforgató vagy a Mrs. Parker és az ördögi kör aláfestései után nem csupán a jazz stílusjegyeire építkezve komponálta meg a Fekete Dália zenéjét, hanem mindezt elegáns és erőtől duzzadó szimfonikus zenekari megoldásokkal tette még színesebbé. Az elkészült produkció saját műveinek sorában is az egyik legékesebb virágszálnak számít, de ezen felül nagyon komoly bizonyíték arra nézve, hogy ez a sokszor méltatlanul hanyagolt és figyelmen kívül hagyott zeneszerző valójában egyike azon keveseknek, aki képes az imént felsorolt zeneszerzők örök klasszikusainak nyomába érni. S ha már mostohaság, hát csak attól kell félnünk, hogy ez a mű a filmmel együtt nehogy a feledés homályába merüljön. Szerencsére nem fog, ez bátran megjósolható. Cspv.hu - A Fekete Dália c. film (2006). Isham olyannyira meglepő dinamikával nyit a "The Zoot Suit Riots"-ban, hogy szerzőjének ismerete híján bizony sokáig tippelhetnék, ki követhette el. A halkan és feszülten nyitó vonósokra épülő trombitaszólót nagyerejű timpani- és zongorajáték váltja, s minden szólam olyan határozottan lép be, hogy a gyors tempójú muzsika szinte azonnal magával ránt a bűn kiismerhetetlen mocsarába.
A Betty Short halálát kifejező drámai téma a nyitányból ismert szólót kibontó "The Dahlia" során hárfával, vibrafonnal és mély vonósokkal egészül ki, s míg az akciótételek többségében hosszabb-rövidebb formában visszaköszön, addig az utolsó előtti "Betty Short"-ban csendesebb és lezárást érzékeltető formában ismétlődik meg. Fekete dália 2006 jeep. Az albumot egy hat és fél perces kompozíció zárja, ahol minden eddig elhangzott megoldásból kapunk egy kis ízelítőt: egyszer gyors, másszor lassú tempóban felcsendülnek az ismert szerelmi és szomorkás témák, a sötét dráma és a fékevesztett akció, s végül a teljes mű az ismert romantikus motívummal ünnepélyesen ér véget. Káprázatos huszonegyedik századi visszaemlékezés ez a nagyjából hatvan évvel ezelőtti Amerika gengszterekkel vegyített filmiparára, a zenében minden olyan sajátossággal, ami egyre inkább kezd kiveszni az újabb és újabb felbukkanó szerzői tehetségek repertoárjából. Játékidejében ideális, cseppet sem fárasztó, sőt, követeli az ismétléseket, s noha a trackek sorrendjében nem követi hűen a film eseményeit, ez most cseppet sem zavaró, lévén megkockáztathatjuk, hogy a zene erősebb, mint az alapját képező mozi.
Blissenobiarella 2017. február 17., 11:37 Nagyon félve ültem le megnézni ezt a filmet, ugyanis a regényt, ami az alapját adta, körülbelül a 15. oldalon adtam fel, annyira kibuktam tőle… az egésznek a hangulata egyszerűen tocsog a tesztoszteronban, mindenki állati férfias, minden férfi izmos és vagány, a nők biodíszletek, bennem meg bugyog fel a hányinger. Na, a film pont ugyanilyen. Kiegészítve azzal, hogy itt a színészek játékával is kiegészültek a karakterek… spec. Josh Hartnett nekem olyan, mint egy szomorú kiskutya, nem bírom nézni, ahogy próbál maszkulin lenni. Index - Külföld - Tudom, ki ölte meg a Fekete Dáliát: az apám!. Scarlett Johanssont meg amúgy én szeretem, de itt nem több, mint egy Marilyn Monroe hasonmás, és ez baromi irritáló. A sztori is vacak. A dialógusok is szörnyűek…ehhez egyébként a szinkron is alkalmazkodik, én nagyon affektálósnak éreztem mindenkit… Az egész film rossz, minden mesterkéltségével, és a többivel együtt. Egyetlen percét sem élveztem.