Ha hinni lehet az internetnek és az alábbi gondolatok is valóban a tudós zseni fejéből pattantak ki, akkor elmondhatjuk, hogy Einstein épp úgy értett az emberekhez, mint a tudományokhoz. Albert Einstein gondolatai azt bizonyítják, hogy zsenije, bölcsessége a fizika határain túlra is kiterjedt. Kitűnően ismerte az emberi természetet is. Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát. Ha az emberek csak azért jók, mert félnek a büntetéstől és várják a jutalmat, akkor tényleg sajnálatra méltóak vagyunk. Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést. Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád. Einstein gondolatai az emberi természetről » Virágot egy mosolyért. A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
A fél kötet pedig úgy jön ki, hogy 2009-ben egy kétnyelvű válogatás is megjelent a Kortina kiadásában, amely Borbély Szilárd és Donhauser verseit tartalmazza. De maradjunk a világ egyik legrondább könyvborítója díjért jó eséllyel induló Kérvény a réthez című kötetnél. Ha ránézünk, soha eszünkbe nem jutna, hogy amit ez a borító takar, az micsoda kincs. Legalábbis a számomra mindenképp emlékezetes, megrendítő olvasmány volt annak idején. A fentebb idézet három mondat például, ami aztán a maga módján vissza is köszönt az első kötetemben. Egyszerűen azért, mert Donhauser a saját élményeimet beszélte el, a számból vette ki a szót. Ez a "növényi költészet" valami olyasmit érintett meg bennem, amire addig csak kerestem a szavakat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azóta is keresem, Donhauser mégis közelebb lökött a titokhoz. A természetről | Kirilla Jósnő. A természetről való beszéd, a tájköltészet ingoványos vidékein a legtöbben kudarcot vallanak, belezuhannak az előre odakészített csapdákba. Néhány éve egy irodalmi pályázat zsűrielnökeként rendszeresen van (és volt) szerencsém tucatszámra olvasni olyan verseket, amelyek a természetről akarnának elmondani valamit.
Lehetséges. Ha az egyén boldogabb, a családja is boldogabb, ha a családok boldogok, a környékek és a nemzetek is boldogok lesznek. Önmagunk átalakításával megváltoztathatjuk emberi életmódunkat, és ezt az együttérzés évszázadává tehetjük. Ismerelen
Váratlan fordulat volt az életében, amikor megjelent első könyve, ugyanis Ugron Zsolna sokmindennek készült gyerekkorában – fodrásznak, régésznek, újságírónak, színésznőnek –, csak írónak nem. A szerző nemrég új kötettel debütált, mi pedig a a Hamu és Gyémánt téli lapszámában többek közt alkotói folyamatról, inspirációról, álmokról és vágyakról kérdeztük. Kétféle írói attitűd Zsolna szerint minden alkotás az alkotó belső kivetülése – természetesen nem szó szerint értve. Munkáin egyértelműen érezhető, hogy a jelen helyett más idősíkok érdeklik: eddig leginkább a múltban játszódó történeteket írt. Úgy gondolja, a történelem egy az egyben nem ismétli ugyan önmagát, de felfedezhetőek benne mintázatok, amelyek igen, és ebből fakadóan tanulni is lehet belőle: következtetéseket levonni az emberi természetről, az események lehetséges kimeneteléről. 1400 filmet neveztek a VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválra! - Ecolounge. S bár az olvasók álomszerűnek, idillinek képzelhetik azt, ahogy egy író ihletet kap, inspirálódik, és történeteket talál ki, Zsolna szerint közel sem álomszerű ez a folyamat.
Olyasmi, mint amikor az ember félálomban hall valamit, vagy amikor belealszunk az olvasásba és az utolsó elolvasott szavak elkezdenek össze-vissza ugrálni az agyunkban valami sajátos rend szerint. Így ember nem beszél, vagy ha igen, akkor feltehetően részeg vagy mentális problémái vannak. Esetleg gyerek. Gyerekek tudnak olykor hasonlóképp beszélni, főleg a négy-öt év körüliek. Magam is sokszor hallottam ilyen csodálatos monológokat a saját gyerekeimtől. Később ez persze jobbára elmúlik, ahogy távolodnak az ártatlan és tiszta világérzékeléstől. Akiknél valamennyi mégis megmarad ebből, azok a már említett részegek, az úgynevezett őrültek és néhány költő. (A három kategóriának persze megvan a közös halmaza is. ) Donhauser verseit sokszor skandáltam magamban erdei kóborlások közben. A fenti, rigófüttyös verse pedig már véglegesen egy konkrét zughoz kapcsolódik bennem. Kora tavaszi, hóolvadásos délután a Király-kút nevű forrás közelében, és a rigók, ahogy csettegnek a még kopasz gyertyánok között, a levegőben a hirtelen felpuhult föld illata.
Ismerretlen Ott igyál vizet, ahol a ló iszik. Egy ló sosem iszik rossz vizet. Ott vesd meg az ágyad, ahol a macska békésen alszik. Edd nyugodtan azt a gyümölcsöt, amit egy féreg megrágott. Ott ültess fát, ahol a vakondok ásnak. Ott építs házat, ahol a kígyók melegednek. Ott áss kutat, ahol a madarak elbújnak a meleg elől. A madarakkal térj aludni és velük kelj, meglátod, az élet arany szemcséit arathatod. Egyél több zöldet, erős lesz a lábad és rugalmas szíved. Nézz gyakrabban az égre, és beszélj kevesebbet, hogy a csend beléphessen a szívedbe, a lelked nyugodt legyen, és az életed békével töltse meg. Seraphim szerzetes Guess it's just a piece of straw ~nearly 8 billion people said~ Ezt a kétfajta tudást kell ötvözni a fenntarthatóság érdekében, vagy másként fogalmazva: ezt az ősi tudást a »tudomány nyelvére« fordítani és alkalmazni. A baj csak az, hogy mindezt a tudást nem lehet egyszerűen átadni. Molnár Zsolt Nincs késő megragadni ezt a reménysugarat, hogy megmaradjon az otthonunk az univerzumban.